A lencse mögött {Befejezett}

45.fejezet:

Szép napot imádott olvasóim! <3 Sajnálom hogy ilyen későn de két pislogás között valahogy elment a nap xd Szóval, van egy jó és egy kevésbé jó hírem. A jó az hogy itt az új rész :D yeeeah! A kevésbé jó hogy már nem sokáig örülhetünk ezeknek ugyanis a történet vészesen közeledik a végállomás felé. Még kb 10, max 15 rész várható ez után. De addig még van idő szóval ne szomorkodjunk. Még a piszkozatban se értem a végére. Nem is jártatom tovább a szám felesleges dolgokon. Köszönöm az előző részhez érkezett 7(!!) kommit, hihetetlenül jól esik hogy ennyire várjátok az új részt :* Jó szórakozást a fejezethez és ha van kedvetek, hagyjatok nyomot magatok után ;) 

Egy hatalmas ásítást elnyomva ugrottam be a már jól ismert égszínkék kocsi még ismeretlen anyós ülésére mialatt Chris a csomagtartóba helyezte a csomagjaimat majd mikor ezzel végzett, beugrott mellém és azzal a mozdulattal hozzám hajolt hogy egy csókot kérjen jutalmul munkájáért. Igyekeztem leplezni fintoromat amit kérése okozott ugyanis addig nem igazán akartam intim kapcsolatba kerülni vele míg nem tisztáztam érzéseimet viszont túl feltűnő lett volna ha hirtelen megtagadok tőle mindent, tekintve hogy párkapcsolatban élünk és joga van mindehhez, sőt, többhöz is. Inkább örülnöm kellene neki hogy még nem hozta fel a szeretkezés témát és megelégszik lopott csókokkal illetve ölelésekkel.

A kocsi út csendben telt a reptérig mely nem tett jót álmos állapotomnak ugyanis a csend és az autó ringató érzése folyamatos alvásra sarkalt amely elleni küzdés csak még tovább szívta így is híján lévő energiáimat. Ennek köszönhetően, mikor a reptérre értünk, úgy ballagtam a megpakolt londiner Chris után a magam kis szerény gurulós bőröndjével – a barátom nem engedett több terhet hiába kérleltem – mint egy halálból ébredt zombi amit Brett leplezetlen vigyorral reagált le. Velem ellentétben a világsztár és menedzsere frissen, üdén, az utóbbi egy kávéval a kezében várt rám amit azonnal a kezembe nyomott amint megfelelő távolságba kerültem és mely után én úgy kaptam mint az életmentő gyógyszer után. Hiába küldtem már le aznap reggel egy bögrényit a nyelőcsövemen, vajmi kevésnek bizonyult ezért nem voltam rest a Billy által hozott adagot is magamba önteni miközben valamennyien feltámolyogtunk a magán gépre, hiába szenvedett hiányt cukorból.

Chris az összes cuccomat a többi közé helyezte aztán mellém lépve egy hosszas, meleg ölelésben részesített amit én kissé kényelmetlenül, bizonytalankodva viszonoztam. Nem éreztem magam túl kényelmesen abban a szituációban mivel Billy és Brett árgus szemekkel figyelt és tudtam hogy a gép csak rám vár. Minden indulásra kész volt, a velünk utazó stáb tagok is elfoglalták már a helyeiket, csak mi hárman hiányoztunk.

Mikor azt hittem már nem lehet fokozni a helyzetet, Chris kicsit eltolt magától és az ajkaimra hajolt. Egy hosszú, érzelmes búcsúcsókra számítottam így nagy meglepetésként ért mikor nyelve utat tört magának és lassú táncra invitálta az enyémet. Mit volt mi tenni, a kellemetlenségek elkerülésének érdekében hagytam hogy nyelve munkálkodjon és igyekeztem kizárni a tudatomból a távolban álló két férfi meghökkent nyögéseit.

Kb 40 másodperc múltán a levegőm és Billy türelme is kezdett vészesen fogyni ezért a cselekvés mezejére lépve Chris mellkasára támasztottam tenyereimet és finoman eltoltam magamtól. Az úriember énje rögvest felszínre tört és diszkért köhögések közepette sajnálkozásba kezdett amiért úgy elragadta a hév mire én mosolyogva biztosítottam arról hogy semmi baj. Egy utolsó ölelés és arra való ígéretek után hogy mindennap hívom utamra eresztett aminek nem tudom hogy én vagy Billyék örült jobban.

Brett után léptem fel a gépre aminek ajtaját azonnal behúzta egy egyenruhát öltött alkalmazott és ahogy megpillantottam az utasteret, a lábaim a földbe gyökereztek az ámulat hatására.