A lencse mögött {Befejezett}

50.fejezet:

Köszöntök mindenkit eme csodás, esős napon - legalábbis nálam éppen szakad az eső, remélem ti szerencsésebben jártatok. Szeretném megköszönni az előző részhez érkezett 10 (!!!!) kommentet, minden kedves szó hihetetlenül jól esett, ahogy az is hogy nem szeretnétek ha véget érne a történet. Sajnos egyszer minden véget ér, ez ellen nem tehetünk. A lényeg hogy itt vagyok az új 50.fejezettel, remélem elnyeri tetszéseteket. Ne felejtsetek véleményt formálni pipa vagy komment formájában ;) Kíváncsi vagytok mit szóltok majd hozzá xd Ti vagytok a legjobb olvasók <3 

Hiába volt a hangulatom a béka feneke alatt és egyetlen vágyam az hogy csokit majszolva a takaró alatt töltsem az egész napot, sajnos munka volt, a kötelességemet pedig nem tagadhattam meg.

A forgatás megkezdődött és ahogy Billy-től megtudtam, az egész klip a városban fog forogni melynek nagy részét végig kell asszisztálnom a képek miatt ezért jobbnak láttam ha extra meleg ruhákat veszek magamra. A kérdés már csak az volt hogy mit. Hasonló esetekben ilyenkor mindig első számú divatguru barátnőmhöz fordulok de tekintve hogy őt egy óceán választja el tőlem, illetve nem utolsó sorban éppen dolgozik, kénytelen voltam máshonnan segítséget szerezni.

Alig 5 perc múlva Laurával a nyomomba tértem vissza a szobámba akiről pillanatokkal azelőtt derült ki hogy a sminkesen túl ő tölti be a csapat stylist-jának szerepét is és boldogon elvállata az öltöztetésemet.

Engem leültetett az ágyra míg ő drámai mozdulattal felnyitotta bőröndöm tetejét és szakértő szemekkel kezdte átvizsgálni majd átválogatni az otthonról hozott ruhadarabjaimat.

Hitetlenkedve figyeltem ahogy folyamatosan járnak a kezei és hamarosan már öt kisebb kupacba álltak körülötte a ruha összeállítások amik közül a válogatás végére már csak egy, a győztes maradt.

Ezt felvette aztán a nadrágját porolgatva állásba emelkedve, elégedetten átnyújtotta nekem a színes anyagokat és egy elköszönés kíséretében távozott az ajtón át.

Résnyire nyitva hagyta ami szúrta a szememet így fáradt sóhajok közepette felemelkedtem kényelmes ülőhelyemről és az ajtóhoz lépve megragadtam a falemez szélét azzal a szándékkal hogy behajtom ám egy érdekes mondatfoszlány illetve a nevem említése felkeltette a kíváncsiságomat.

Hangtalanul végrehajtottam az előbb eltervezett műveletet ezt követően az ajtónak simulva, a fülemet a fának nyomva hallgatózni kezdtem.

- Miss.Milton szerződése 2 hét múlva lejár. Meg kéne beszélnünk hogy miképp szakítsatok – hagyták el Billy száját a szavak amiket a hallottak alapján Brett-nek címzett. A hangerőből ítélve a nappali környékén állhattak és látszólag nem is sejtették hogy tanúja vagyok a beszélgetésüknek.

- Muszáj? – kérdezte nyavalyogva a világsztár, olyan hangsúllyal mintha épp egy foghúzásra utalta volna be a menedzsere.

- Mit? Megbeszélni? Nem feltétlenül kell most, ráér a forgatás után is csak úgy véltem, akkor már fáradt leszel és inkább pihennél... - itt Brett félbeszakította

- Nem! Úgy értem, muszáj szakítanunk? Arra gondoltam, felajánlhatnánk neki a szerződés hosszabbítást

- Basszus! – szaladt ki a számon a hirtelen döbbenet hatására mire azonnal szám elé kaptam a kezemet és rémülten, lélegzet visszafojtva vártam hogy kiderüljön, a hangom eljutott e hozzájuk. Fejben háromszor pofon vágtam magamat azért mert a legizgalmasabb résznél kell elvesztenem az önuralmamat.

Ha nem a saját fülemmel hallottam volna, biztos nem hiszem el hogy ezek a szavak Brett száját hagyták el. Egyszerűen nem passzoltak össze a darabkák. Miért akarná hogy szerződést hosszabbítsunk ha utál tehát a lehető leghamarabb szeretne szabadulni a személyemtől? Főleg a reggeli jelenet után.

- De miért tennék ilyet? A szükséges marketinget megszereztük, újra tele van veled a twitter, a hírportálok és a klip miatt a magyar sajtó is lehozott címlapon. Az eladások száma az egekben van és az AMA's szereplésed óta naponta érkeznek a koncert meghívások. Nincs tovább szükségünk Vicky-re – sorolta hivatalos hangon, szünet nélkül Billy mintha csak egy bemagolt szöveget mondana fel.

Brett sokáig hallgatott míg végül idegtépően hosszú, végtelennek tűnő percek után halk hangja végül megtörte szívem vad kalapálásnak az ütemét.

- Nos...értem – felelte halkan, tőle még sose hallott csalódott hangon. De miért csalódott? Nem pont hogy örülnie kéne hogy 2 hét múlva már nem kell elviselnie? Eddig biztos voltam abba hogy akárcsak én, ő is számolja a napokat a szerződés lejártáig.

- De nem értem, miért akarod marasztalni? Azt hittem, nem kedveled – értetlenkedett Billy én pedig gondolatban köszönetet mondtam neki amiért pont a megfelelő kérdéseket tette fel. Kivételesen örültem annak hogy megszólalt, de továbbra is tartottam magam ahhoz a véleményemhez hogy egy gusztustalan féreg.

Levegőt venni se mertem miközben vártam Brett válaszát. A lábaim úgy remegtek a feszült hangulat hatására hogy alig bírtam megtartani a súlyomat mire némi szenvedés után a földre ülve folytattam a hallgatózást. Brett továbbra is hallgatott mint egy sír, Billy viszont nem hagyta annyiba amiért újabb piros pontot írtam be neki.

- Te beleszerettél – nem kérdés volt, inkább határozott kijelentés. Brett felnyögött és heves tagadásba kezdett míg én megszédültem. Hirtelen forróság öntött el, a végtagjaim ismét kórós remegésbe kezdetek, majd hányinger tört rám. Mély levegővételekkel és nyugtató légző gyakorlatokkal igyekeztem helyreállítani az állapotom de nem vacakoltam velük sokáig mivel semmiképp se akartam lemaradni a beszélgetés egyetlen szaváról sem.

- Nézd, nem értem kit akarsz átverni. Mindketten tudjuk hogy igazam van viszont, nem vagyok hajlandó meghosszabbítani a szerződést. Ha magad mellett akarod tartani, akkor el kell érned hogy az igazi barátnőd legyen. 2 heted van, ha addig nem szerzed meg, akkor megrendezem a szakításotokat – jelentette ki magabiztosan, ellentmondás nem tűrően majd már csak erős lépteinek zaja hallatszódott amit egy ajtó csapódással koronázott meg.

Brett jellegzetes lépteit nem hallottam ezért nem mozdultam, zihálva tapasztottam rá az ajtóra a fülemet így még pont elcsíptem panaszos megjegyzését: „rohadt életbe" Ezután cipő kopogás, zár kattanás és csend.

Lihegve, a lábaimat átölelve ültem a hátamat az ajtónak vetve és miközben az ágyamra helyezett, gondosan összehajtogatott ruha kupacot bámultam, fejben újra lejátszottam magamba az előbb hallott beszélgetést.

Szükségem volt pár perc teljes nyugalomban, sötétben és csendben eltöltött percre illetve párszori visszajátszásra hogy rádöbbenjek, mi is a lényege az előbbi párbeszédnek.

Habár Brett nyíltan és határozottan tagadta hogy gyengéd érzelmeket táplálna irántam Billy szavai, miszerint „nem értem kit akarsz átverni. Mindketten tudjuk hogy igazam van" pont az ellenkezőjére enged következtetni amire viszont Brett már nem reagált, tehát simán lehet igaz. És az utolsó „rohadt életbe" szavai is ezt bizonyítják.

A végeredmény hatására a fejembe felharsantak a vészjelzők és muszáj volt nyelnem egyet annak érdekébe hogy a torkomat szorító gombóc eltűnjön. Brett szeret. A világsztár Brett Stilson belém szeretett.