Megváltozhat egy egész élet pusztán egy nap leforgása alatt? Vicky Milton, a saját bőrén tapasztalta meg hogy a válasz igen. Nem volt másra szükség, mint egy találkozásra egy közel se hétköznapi személlyel, egy telefonra és néhány félreérthető pilla...
Valamelyik régebbi bejegyzésben már tettem utalást arra hogy az 500-as mérföldkőnél valami nagyobb dolgot szeretnék hozni nektek egy plusz résznél így gondolkodni kezdtem melyből végül ez lett: egy kis kulissza titok bejegyzés. Arra gondoltam, hogy egy bejegyzés kereti közt bemutatom nektek a „munkaasztalomat", egy kis bepillantást nyerhettek abba miképp folyik nálam egy-egy rész megírása, adok pár tippet a tapasztalataim alapján stb. Röviden és tömören: Így írok én!
Remélem tetszeni fog nektek ez a kis különkiadás – amennyibe igen akkor jelezzétek valamilyen módon és lesz még hasonló – és akkor azt javaslom, csapjunk is bele!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Az első képen a „munkaasztalomat" láthatjátok. Innen indul minden. Én szeretem rendezetten tartani a dolgaimat így az éppen futó történeteimnek mindig létrehozok egy a történet címével megegyező nevű mappát és ebbe mentek mindent. Itt van a word dokumentum, a borító, képek a szereplőkről és minden ami a történethez kapcsolódó anyag. Ez a mappás megoldás nekem bevált mert így nem kell mindig keresgélnem hogy mit hova mentettem, hanem minden megvan egy helyen.
Na akkor lássuk tételenként.
A word dokumentumot gondolom nem kell magyaráznom. Itt írom a történet nyers változatát. Én szeretek előre dolgozni annak érdekében, hogy akkor is tudjak nektek részt hozni, ha az adott héten valami miatt nem tudnék írni. Átlagosan 4-5 rész van előre megírva, tehát ha most beütne egy írói válság, volna 1 hónapom arra hogy kigyógyuljak belőle, ti pedig addig se maradnátok rész nélkül ;)
Szerintem a borító se szorul különösebb magyarázatra. Minden borítómat magam készítem. Ipiccy-t és Befunky szerkesztőt használok de leginkább az elsővel rakom össze őket, az utóbbival csak az utolsó simításokat végzem a már majdnem kész művön. Tudom hogy nem a legprofibb munkák de szerintem így sokkal személyesebb mintha egy idegen állította volna össze, illetve (nagyjából) úgy néznek ki ahogy elképzeltem míg egy külső személynek nehéz volna elmagyarázni mit, miképp, hova és hogyan akarok. Mindenesetre igyekszem fejlődni képszerkesztés terén hogy minél igényesebb munkákat adjak ki a kezeim közül.
A nevekkel ellátott szürke téglalapok a szereplőkről készült képeket rejtik. Azokat a sztárokat, személyeket akikről a történet hőseit mintáztam/mintázom. Azért takartam le őket mert tudom hogy vannak olyanok akik nem szeretik látni az eredeti személyeket mert inkább a fantáziájukra bízzák a karakterek kinézetét. El kell árulnom hogy az adott személyeknek én is csak a külső jegyeit „loptam el", a személyiségük teljes mértékben fiktív.
A jegyeztek az én kis puskáim. Szégyen, nem szégyen de nem tudok minden kis apróságot fejben tartani – főleg hogy egyszerre 3 sztorit írok más és más karakterekkel illetve történettel – így én ezt a módszert alkalmazom. A legfontosabb tényeket, külső jegyeket, tulajdonságokat vázlat szerűen felírtam magamnak ezért ha valamit hirtelen nem tudok, nem kell visszakeresnem a szövegben, csupán megnyitom az adott szereplő jegyzetét és megnézem. Én mindenki számára csak ajánlani tudom ezt a technikát.
