A lencse mögött {Befejezett}

55.fejezet: The End

Sziasztok imádott olvasóim! *.* Hát, ez a nap is elérkezett....az utolsó fejezet. De ahogy mondani szokás, ez nem a vég, hanem egy új kezdet :) És valóban, senki se búsuljon, még a héten fényderül az új könyvem borítójára és kiteszem az első részt :) Ide nem is kívánok többet írni, majd az írói utószóban kifejetek mindent. Szóval, nincs más hátra, mint hogy mégegyszer, utoljára, jó szórakozást kívánjak az új részhez. Remélem tetszeni fog, ne felejtsetek véleményt formálni :* Ti vagytok a legjobb olvasók <3 

- Köszönöm, Paul – hálálkodtam a limuzin sofőrjének aki addig erősködött míg bele nem egyeztem abba hogy segítsen nekem felcipelni a nehéz csomagjaimat a lakásomig. Miután minden bőrönd küszöbön belülre került, Paul illedelmesen biccentett egyet a kalapjával majd kibaktatott az ajtón így egyedül hagyva engem amit rögvest ki is használtam és 1 hét után először, leszarom stílusban lerúgva magamról cipőimet, úgy ahogy voltam, ruhában a kanapéra vetődtem egy nem túl nőies nyögés kíséretében.

Bár szívesen töltöttem volna ugyanott, ugyanabban a ruhában az elkövetkező 3 napot, sajnos nem tehettem meg mivel a kipakoláson túl is voltak halaszthatatlan dolgaim. Talán az egyik legfontosabb hogy szakítanom kellett a már-már túl tökéletes barátommal hogy Brett számára végre szabad legyen a pálya ugyanis szegényt a hotel szobában történt nagy vallomások óta várakoztatom a nagy „első" csók miatt.

Persze mindketten tudjuk hogy csattant már el köztünk csók, de mindegyik a színjáték része volt és Brett állítása szerint epekedve várja hogy végre ne színpadi csók hanem valódi érzelmektől vezérelve találkozzanak ajkaink.

Jelenleg éppen alkonyodott ezért későbbre halasztottam a telefonálást és inkább a szennyes kipakolásának illetve valami reggeliféle készítésének kezdtem neki miközben a repülő út alatt történt kellemes pillanatok emlék képei peregetek a szemeim előtt.

Brett az egész utat mellettem töltötte, még a mosdóba is csak azután szaladt ki hogy háromszor is megbizonyosodott arról hogy az idő alatt míg nincs mellettem nem fogok pánikrohamot kapni, és még így is két pislogásnyi intervallum alatt visszatért mellém.

Mint bennfentes barátnő, az elsők között láthattam az elkészült, teljes, megvágott kippet mely nézése közben Billy többször is kihangsúlyozta hogy erről hallgassak mint a sír illetve érezzem magam különösen megtisztelve mivel a világ és a rajongók csak 2 hét múlva láthatják azt amit én most.

A klip egyébként remekül sikerült és habár végig kísértem a forgatásokat, így is bőven ért meglepetés a videó nézése közben mivel a vágással teljesen más értelmet nyertek a leforgatott jelenetek.

Kedvem támadt egy csókkal gratulálni a világsztárnak viszont még mielőtt baj történt volna, felvillant előttem Chris mosolygós arca és időben megálljt tudtam parancsolni magamnak, de így se tudtam figyelmen kívül hagyni Brett csalódott arcát.

Bátorításként megszorítottam a kezét majd halovány mosollyal ajkaim elsuttogtam neki hogy már nem kell sokat várnia. Ez látszólag megnyugtatta vagy csak beletörődött a helyzetébe, mindent összevetve az út további részében egyikünk se vesztette el a fejét és mint egy átlag pár, egymás kezét fogva néztünk egy filmet Brett laptopján amit csak figyelemelterelés céljával kapcsolt be. Igazából csak háttérzaj volt a gondolatink számára mivel egyikünk se figyelte a képernyőn futó képeket. Én igazság szerint még a film címét se tudtam volna megmondani, ha megkínoznak se.

Brett az eddig ismert férfi teljes ellentétjeként viselkedett az elmúlt napokban, oly mértékben nem hasonlított a korábbi önmagára hogy alig hittem el hogy ugyanaz a személy. Egyszer szórakozottan rá is kérdeztem hogy nincs e egy ikertestvére és ez nem e csak egy hatalmas szívatás része de ő csak édesen kinevetett majd nyomott egy puszit a hajamba.