A lencse mögött {Befejezett}

36.fejezet - 500 feliratkozós extra rész

Szép estét mindenkinek! Itt vagyok az ígért résszel :* Nem szeretnék sokat rizsázni - megtettem az előző különkiadásnál xd - csak szeretném megköszönni az aranyos kommenteket. Már vagy ezerszer leírtam de nem tudom elégszer mondani hogy mennyire hálás vagyok nektek és hogy milyen csodálatosak vagytok :) Oké, és most befogom mert tudom mire vártok. A részről szólva, az eleje olyan nyugis, semmitmondó, inkább a második felében pörögnek fel kicsit a dolgok ;) Remélem tetszeni fog, minden véleményre kíváncsi vagyok :D 

Reggel a világ második legidegesítőbb hangjára keltem, mely a telefon csipogását testesítette meg, ugyanis az első helyet az ébresztő hangja birtokolta. Morogva pislogtam ki szemeimből az álmot majd fél percig némán vártam, hátha a szerkezet magától felhagy a zajongással és nem lesz szükség közbeavatkozásra viszont hamarabb meguntam a várakozást mint hogy a csipogás megszűnt volna.

Ingerülten dugtam ki csupasz karomat a meleg takaró alól és ahogy ujjaim rámarkoltak a telefonra, máris visszahúztam. Hason feküdtem és alkarjaimra támaszkodva oldottam fel a billentyűzárat miközben félre söpörtem a szemembe lógó tincseimet és azon morfondíroztam, milyen jól kezdőik ez a hét is.

Az első mellyel szembesültem az a Daniel-el készült csókolózó képem mely rendesen gyomorszájon vágott így sikeresen elrontva a hangulatomat rögvest ébredés után 1 perccel. Miután újra megígértem magamnak hogy még a nap folyamán átállítom – ahogy azt már a szakításunk óta minden áldott nap megteszem – rányomtam a kis boríték ikonra hogy megtudjam, ki zaklat hajnalok-hajnalán.

Végtelenül hosszú időnek tűnt míg a telefonom betöltötte az üzenet és a fáradtságnak köszönhetően kétszer majdnem elaludtam várakozás közben ám amint megláttam a feladót, rögtön elfeledkeztem minden gondomról és míg arcomra ragyogó mosoly kúszott, gyorsan válaszoltam aranyos „jó reggelt, kedves" szavaira.

A telefon jelezte hogy látta válaszomat ezért nem léptem ki viszont az idő szaladt így az ágyból kénytelen voltam kimászni. Kezembe a telefonnal csoszogtam keresztül a nappalin a konyháig ahol feltettem főni a kávét és belenyomtam két kenyeret a pirítóba.

„Hogy aludtál?" érkezett meg a válasz újdonsült barátomtól mire én gyorsan pötyögni kezdtem a választ majd a telefont félre téve, kihalásztam a pirítóból az arany barnára sült kenyereket aztán a tányért, bögrét, telefont összefogva, átköltöztem a nappali díványára.

Kenyér rágás közben, mialatt Chris reakciójára vártam, gondolataim visszakalandoztak az előző estére, azon belül is azokra a csodás percekre, mikor megkérdezte, lennék e a barátnője. Még a szokásosnál is édesebb hatást keltett ahogy izgatottan, könyörgő tekintettel várta a válaszomat pedig elég lett volna visszagondolnia a csókunkra és egyértelművé vált volna számára.

Ha nem akartam volna vele komolyabb kapcsolatot kialakítani, nyilvánvalóan nemet mondtam volna a randi meghívására, már ott a kocsiban és visszautasítottam volna a csókját.

Mindenesetre, nem kínoztam szegény ideig feleslegesen, boldogan mondtam igent kérdésére aztán a felhők felett lebegve élveztem ahogy mámoros csókjával és puha kezeivel, gyengéden simogatja bőrömet mialatt az idő úgy suhant tova mellettünk, hogy mire észbe kaptunk, már jócskán közeledtünk az éjfélhez.

Chris rögtön felajánlotta hogy töltsem nála az éjszakát és majd reggel korábban kelünk hogy otthon eltudjak készülni viszont én túl korainak tartottam a közös éjszakát, tekintve hogy még alig pár órája alkottunk egy párt így kedvesen elutasítottam ajánlatát és megkértem, hogy vigyen haza melybe ő zokszó nélkül beleegyezett. Az épület előtt egy szolid csókkal búcsúztunk aztán én besiettem az ajtón míg ő tovább hajtott az utcában.