A lencse mögött {Befejezett}

40.fejezet - 600 feliratkozós extra rész

Üdvözletem mindenkinek! Remélem most már minden diák számára véget ért az iskola és aki teheti már sütteti a hasát a Balaton vagy valamelyik tenger partján :) Mindenesetre, nem felejtettem el hogy tartozom nektek egy extra résszel mivel átléptük a 600-as mérföldkövet - már 24 emberrel xd - és ezért nem győzök hálás lenni. Ti vagytok a világ legjobb olvasói! A részről szólva, megismerhetitek Brett egy másik oldalát. Remélem elnyeri tetszéseteket a rész és a következő találkozásunkig szeretnék mindenkinek csodás nyarat kívánni :) Várom a véleményeket ;) 

Brett-et lekapcsolták rólunk mielőtt célba érhettünk volna ugyanis jelenése volt a saját koncertjén így az út felétől egy önbizalomhiányban szenvedő, kissé zárkózott kisegítő vette át párosunk kalauzolását akit teljesen lenyűgözött a fontos feladat, miszerint Brett barátnőjét és annak ismerősét kísérje a helyére, amit rábíztak ezért az utat végig bárgyú mosollyal ajakin tette meg.

A V.I.P részlegre beérve két névvel ellátott szék látványa fogadott minket melyek után Erica volt az aki szinte elájult az őt körülvevő pompától. Habár nekem is ez volt az első alkalom hogy mint fontos ember és a V.I.P szekcióból élvezhettem egy koncertet, valahogy nem tudtam annyira átszellemülni mint Erica. Sokkal jobban lekötött érzelmeim kibogozása mivel az egyértelmű volt számomra, hogy amit Brett iránt érzek, nemhogy nem gyűlölet, de még a baráti érzelmek kategóriájába se sorolható bele. Mindezzel nem is lett volna akkora gond ha nem kúszik be az ajtó rés alatt három apró probléma Először is: Brett világsztár és csajok milliói versenyeznek a kegyeiért. Másodszor: barátom van akit kedvelek tehát nem kellene gyengéd és nem baráti érzéseket táplálnom egy másik férfi iránt. És végül harmadszor: Brett látványosan megvet engem szóval ez az egész akkor se jöhetne össze, ha a két előbb említett ok nem játszana.

Brett és Chris mellett a gondolataim közé beférkőztek Billy szavai arra vonatkozóan hogy én fogom betölteni a fotós szerepét a koncerten ezért úgy véltem, okosabb volna ha a színpad környékén vernék tábort mivel akármilyen jó minőségű is a fényképezőgépem, ilyen távolságból még közelítéssel se tudnék megfelelő felbontású képeket készíteni.

A cselekvés mezejére lépve oda szóltam a barátnőmmel hogy megyek melózni amit ő egy bólintással nyugtázott majd folytatta a megkezdett bájcsevejét a férjével akinek telefonon keresztül folyamatos tájékoztatást biztosított élőben a helyszínről.

Halványan emlékeztem az útvonalra amin jöttünk így könnyen visszataláltam ahhoz a ponthoz ahol Brett eltűnt mellőlünk viszont arról már fogalmam se volt, innen hogyan tovább. Néhány perc ácsorgást követően kilogikáztam hogy a rajongók a színpad környékén ácsorognak tehát ha követem a sikolyokat, nem tévedhetek nagyot, ezért jobb ötlet híján, a fülemre hagyatkozva indultam el egy véletlenszerű irányba.

Megszámlálhatatlan mennyiségű kanyar után végül kilyukadtam a színpad peremén ahonnan tökéletes rálátást nyertem az ember tengerre akik Brett nevét kántálták. Eddig is tudtam hogy a barátom nagy rajongó táborral rendelkezik viszont addig a percig fel se fogtam mit jelent a „minden jegy elkelt" kifejezés. Sokkoló volt látni azt a milliónyi embert egy helyen és tudni, hogy ők mind ugyanazért vannak itt: hogy lássák Brett-et messziről de mégis közelebbről mint eddig. Mind különböző helyekről jöttek, más-más múlt áll mögöttük, más életet élnek, más a személyiségük mégis van egy dolog ami összeköti őket és mely elég arra hogy barátként kezeljék egymást holott idegenek. És ez nem más mint Brett. Akkor értettem csak meg, hogy a barátom mekkora, egy egész világot lefedő dolgot vitt és visz véghez nap mint nap.

- Elképesztő látvány, nem igaz? – egy kéz simult puhán a vállamra majd a gazdájával együtt eltűnt a hátam mögül és egy másodperc múlva feltűnt a jobb oldalamon. Kezében mikrofon pihent, fülében füles, szemében pedig eddig sose látott csillogás és csodálat. Külsőleg pont ugyanúgy festett mint az a Brett Stilton akit én ismerek mégse mertem volna megesküdni arra hogy ő áll mellettem. Olyan boldog és felszabadult volt ahogy Brett Stilton-t még sose láttam. Újra belenéztem ragyogó kék íriszeibe és hirtelen felrémlett előttem egy kép. Fehér háttér előtt, szürke pulcsiban, fekete feszülős nadrágban egy vidám, fiatal fiú aki úgy nevet, mintha nem lenne holnap. Paradicsom. Azóta se tudtam meg milyen történet fűződik ehhez a szóhoz.