A lencse mögött {Befejezett}

Írói utószó:

Nem is tudom hol kezdjem. Rengeteg érzelem és gondolat kavarog bennem melyek közül talán kettő a legerősebb: ezek pedig a megkönnyebbülés és a bánat.

Boldog vagyok hogy sikerült végig írnom, örülök a happy end-nek és a csupa pozitív visszajelzéseknek viszont nem tudom elrejteni a szemeimből csordogáló búcsúkönnyeket. Ez nem az első búcsúm egy könyvemtől, mégis ugyanúgy elérzékenyülök mint az elsőnél hiszen ez mégiscsak a gyerekem akit én teremtettem. Több mint 9 hónapon át részese volt az életemnek, a mindennapjaimnak és nehéz elengedni. A szívemhez nőtt akár a többi könyvem és karakterei.

Mindezek mellett viszont van bennem egy érzelem ami először látogatott meg ebben a szituációban. Elégedettség. Elégedett vagyok ezzel a végeredménnyel. Azt hiszem sikerült pont úgy megírnom és befejeznem ezt a történetet ahogy akartam. Voltak részek amiket nem mutogatok olyan szívesen, de nagy átlagban tűrhető fejezetek kerültek ki a kezeim közül. A visszajelzések alapján pedig úgy látom, ti nektek is megfeleltek.

Na de lássuk, hogy is kezdődött mindez.

Az egész azzal az elhatározásommal kezdődött hogy szeretnék egy fanfiction-t írni. Volt egy jó alapom és szándékomban állt megírni Louis Tomlinson főszereplésével. Ez a terv mindössze egyetlen tényező miatt nem valósult meg: azért mert féltem. Féltem attól hogy a műfaj iránti előítélet , illetve a banda miatt tömegesen fordulnának el tőlem az olvasók ezt pedig nem mertem megkockáztatni.

Viszont a történetet se akartam elvetni vagy átírni így egyetlen lehetőségem maradt; a nehezebb út.

Ahelyett hogy fogtam volna egy létező sztárt és köré építettem volna egy sztorit, teremtettem magamnak egyet.

Így született meg Brett Stilson akit külsőleg egyébként Louis Tomlinson-ról mintáztam. Talán a személyiségét is nyomokban, de az inkább fiktív mint valós.

Mindenképp olyan nevet akartam ami hangzatos, nem túl sablonos mégis könnyen megjegyezhető és el lehet hinni róla hogy egy stadionnyi ember sikítja. Ennek az egyenletnek a megoldás lett a Brett Stilson név melynek semmi köze Geronimo Stilton-hoz. A hasonlóság a két vezetéknév között pusztán a véletlen műve.

Vicky karaktere valamivel egyszerűbb volt mivel ő már az eredeti tervben is fotósként szerepelt. Neki csak adnom kellett egy nevet és alkotnom egy személyiséget. Őt egyébként Leighton Meester-ről mintáztam. 

A történet írása közben végig arra törekedtem hogy hiteles legyen. Olyan szituációkat próbáltam teremteni amikről az olvasó elhiszi hogy a valóságban is megtörténhetnek. Akár vele is. Nem tudom ez mennyire sikerült, én mindenesetre minden tőlem telhetőt megtettem.

A sztori harmadik főszereplője Chris, akiről azt kell tudni hogy nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben, legalábbis nem így, sofőrként. Először úgy terveztem hogy Vicky, Brett egyik barátjával szűri össze a levet de sehogy nem tudtam megoldani azt hogy többször is találkozzanak - így vonzalmat ébresztve – ezért végül szerencsétlen sofőrt vettem elő. Plusz érdekesség hogy a név választás közben valamiért görcsösen ragaszkodtam ahhoz hogy „C" betűvel kezdődjön a neve és ettől nem voltam hajlandó tágítani. Fogalmam sincs miért. Én magam se értem. Többek között ezért lett ő Chris. A vezetékneve nem is lett említve a történetben, egyszerűen azért mert nincs neki. Nem találtam ki xd Szóval ő Chris. A Chris.

Hozzá kapcsolódóan talán még az lehet érdekes hogy a randi jelentet nem akartam ilyen hosszúra írni. Azért lett ilyen részletesen kifejtve mert elkapott a hév és szabályosan belezúgtam Chris karakterébe egy rövid időre ezért nem akartam elengedni. Hagytam hogy a fantáziám kalandozzon aminek egy közel 6 részes randi jelent lett a vége. Persze nem sokkal utána rájöttem hogy Brett az igazi, illetve ti is erősen őt pártoltátok.