A lencse mögött {Befejezett}

20.fejezet:

Sziasztok imádott olvasóim! Mivel itthon szenvedek betegen, kivételesen előbb tudom hozni az új részt. De mindenekelőtt, muszáj megemlítenem hogy: ááááááá! 247! Ti eltudjátok hinni mert én nem! Még 3 ember és meg van a 250! Úristen milyen hatalmas szám ez! És itt állunk a kapujában! Túl sok lesz a felkiáltójel de nem érdekel! Csodálatosak vagytok <3 Szerettem volna nektek kedveskedni azzal hogy gyakrabban hozom a részeket mivel többen is kértétek de sajnos meg kell értenetek hogy nekem nem az írás a főállásom, van emelett egy csomó kötelességem és nem tudok ilyen inteniztással írni. Sajnálom :( De most itt az új rész, remélem tetszeni fog :) (U.i: nyugodtan lehet követni twitteren, nem fogok senkit megharapni miatta :D ) 

- Oké, te aranyom most leteszed a fenekedet ide – nyomott le vállaimnál fogva az egyik párnázott székre drága barátnőm majd kezeit a derekára támasztva nézett le rám, szülői szigorral szemeiben. Hirtelen Lily helyében éreztem magamat ugyanis Erica úgy kezelt mintha a gyereke lennék és nem nála alig 2 évvel fiatalabb gyerekkori barátnője – és rám bízod magadat – szavai inkább hangzottak parancsnak mintsem felajánlásnak, nem mintha lett volna lehetőségem ellenkezni tekintve hogy magamra hagyott mielőtt még kigondolhattam volna valami választ. A bolt kicsi volt de a jó helykihasználásnak köszönhetően nem tűnt zsúfoltnak. A plafonig érő fémvázas állványok között, melyeken vállfákon lógtak alá a szebbnél-szebb, díszesebbnél-díszesebb, színesebbnél-színesebb ruhaköltemények, szorosan egymás mellett, egész alakos tükrök függtek a falra szerelve. A bolt közepén egy kúp alakú, puha, műbőrrel beborított kanapészerűség ékeskedett, amin én is ücsörögtem, innen belátható volt az egész helyiség. Mögöttem 3 kisebb próbafülke kapott helyett amiket vörös szaténfüggöny választott el a bolt részlegtől. A padlót a vörös egy világosabb árnyaltában tündöklő durva anyagú szőnyeg fedte, a bolt hátuljában pedig egy pénztár ácsorgott, mögötte egy kedves mosolyú eladóval. Rajtunk kívül 2-3 ember lézengett a boltban, így nem volt tömeg de nem is éreztem magam kényelmetlenül egyedül. Pont ideális lett volna minden, ha nem lettem volna Erica jóvoltából büntetésbe téve. Felháborított a tény miszerint Erica magától értetődőnek tartotta hogy én engedelmesen a helyemen maradok ha ő azt parancsolja, mégse rendeztem jelenetet, hanem inkább magamba fortyogtam annak reményében hogy így előbb szabadulok. Mint a legtöbb nő, alapjáraton én is szeretek vásárolni viszont a 6. sikertelen üzleti túra után valószínűleg nem csak nekem lenne tele a bakancsom.

Egy mély sóhajt megeresztve könyököltem rá lábaimra majd államat a tenyereimbe fektetve figyeltem ahogy Erica ruhákat válogat számomra. Minden darabot egyesével megnézett és két csoportra osztotta őket: némelyiket a bal alkarjára fektette, másokat visszaakasztott a helyükre és így tovább.

Látszott rajta hogy nem csak színlel, valóban minden erejével a feladatára összpontosít és tényleg az a cél vezérli hogy a legek közül is a leg-legjobbat találja meg nekem, ezért pedig nem győztem hálásnak lenni neki. Ha egyedül ejtettem volna meg ezt a vásárlást, nagy eséllyel már a második bolt után meguntam volna a dolgot és abban az üzletben vettem volna egy viszonylag szép darabot ahol éppen tartózkodtam. Több mint valószínű hogy az a ruha közel se lett volna olyan színpompás és tökéletes mint amilyet Erica fog nekem találni. Az ilyen műveletekhez birkatürelemre és kitartásra van szükség, amivel én nem nagyon rendelkezem, ám Erica annál inkább.

Egy bő, üresfejű bambulással eltöltött 10 perc elteltével Erica szökkent elém egy kupacnyi ruhával a kezében melyet vigyorogva az ölembe dobott aztán ugyanilyen önelégült mosollyal ajkain beterelt az egyik próbafülkébe azzal a felkiáltással hogy; próbáljam fel az összeeset és mindben mutassam meg magam.

Ennél a pontnál már annyira tele volt a hócipőm ezzel az egész tortúrával hogy bármire hajlandó voltam csak végre szabaduljak ki ebből az épületből ezért nem is kezdtem felesleges vitába a büszkeségem megőrzése érdekében, pusztán görnyedt háttal bevonultam a fülkébe mérgesen behúzva magam után a függönyt.