A lencse mögött {Befejezett}

39.fejezet:

Hallihóóóó! Nem csak péntek, nyár és napsütéses nap van hanem még az új rész is megérkezett! Négy okunk is van arra hogy mosolyogjunk tehát ne vonjátok meg magatoktól ezt az örömöt :) Tudom, tudom hogy rossz vagyok mert elmaradt az 550 feliratkozós extra rész de biztosíthatlak titeket hogy nem rajtam vagy a lustaságomon múlt. Idén előrehozott érettségit tettem és még egy vizsgáim is volt, azokra kellett tanulnom illetve bejött pár extra dolog az életembe amikre szintén időt kellett fordítanom és ez sajnos az írás rovására ment. De! Mielőtt még aggódni kezdene valaki, túl vagyok mindennek tehát már semmi se akadályoz abba hogy újra gőzerővel püfölni kezdjem a billentyűzetet. Az extra rész 600 feliratkozónál érkezik és ezentúl már csak 100-ásval várhatók azaz 700, 800, 900 stb. (Ha egyáltalán elérjük) Mielőtt elköszönnék még volna egy nagynagynagy bejelentésem: Summer Timeeeee! Élvezzétek ki minden percét :) 

Mikor Billy értesített minket arról hogy a művész bejárón át kell bejutnunk az épületbe, még csak sejtelmem se volt arról hogy milyen nehéz rábukkanni egy olyan ajtóra, melynek kialakítása közben az volt a legfőbb cél, hogy minél rejtettebb legyen. Magamat is meglepem azzal hogy olykor milyen szőke tudok lenni holott vörös vagyok.

Háromszor gyalogoltuk körbe a gigászi méreteket meghaladó épületet és minden alkalommal, mikor elhaladtunk a bejarát előtt kígyózó rajongók mellett, akad egy olyan, aki felismert és kiáltozással ezt a többiek tudtára adta, ám szerencsémre annyit nem értem számukra, hogy elhagyják a véres küzdelmek árán megszerzett helyüket a sorba. Így se én nem kényszerültem magas sarkúban való menekülésre, se Erica, aki egyáltalán nincs hozzá szokva ahhoz hogy fejlődésben lévő, még fürge, legtöbbször örült tini lányok elől fusson.

Végül 3 kör után, mikor már mindkettőnknek halláskárosodást szenvedett a sok sikítástól, illetve sajogtak a lábaink a magas sarkúktól, Erica javaslatára betértünk az épület falába épített beugróba, melynek végén ráleltünk egy „Belépni Tilos" táblával ellátott ajtóra. Habár a tábla kétségekkel töltött el, mégis kiadtam a parancsot egy próbára ugyanis már a türelmem határait feszegette a sikertelenségek végtelen láncolata.

Erica a háttérbe húzódott, mondván, itt ő a „vendég" így rám maradt az a megtisztelő feladat hogy benyissak a tiltott zóna ajtaján mely nem lepett meg azzal, hogy nem mutatott hajlandóságot a kinyílásra.

Már éppen intettem volna a pár méterre tőlem várakozó barátnőmnek hogy ezt is bebuktuk mikor az ajtó kitárult előttem ezzel egy sikítást előcsalogatva torkomból viszont magas hangom elveszetett a rajongók keltette hangzavar mellett.

A feketébe öltözött biztonsági morcos ábrázattal és fürkésző szemekkel mért végig minket és annak ellenére is megkérdezte mit keresünk itt, hogy felismert engem mire én szemforgatás közepette meglengettem a szemei előtt a nyakamba lógó, elég feltűnő színekben pompázó V.I.P kártyámat majd magam mellé hívtam Erica-t is akivel megtettem ugyanezt.

A fickónak viszont ez se volt elég. Csak azután léphettünk be hogy mindkettőnk bemondta a nevét mely természetesen szerepelt a fickó listáján ezért kénytelen volt beereszteni minket ám ahogy ezt megtette, felszívódott így egyedül maradtunk egy stadion labirintus szerű backstage részlegében.

Miután felmértem a helyzetet, a barátnőm kezét megragadva a falhoz húzódtam aztán diszkréten előhalásztam  mobilomat azzal a célzattal, hogy felhívom a világsztárt vagy Billy-t egy kis útbaigazításért. Habár abba reménykedtem hogy az előbbivel nem kell ilyen ügyben tárgyalnom mivel ismertem már annyira hogy tudjam, ha most segítségért könyörgök neki, az tuti rajtam ragad és fel fogja hozni ahányszor csak teheti, pusztán mert élvezi a kínzásomat.