A lencse mögött {Befejezett}

53.fejezet:

Üdövözletem minden kedves olvasómnak! Ez már nagyon a célegyenes *.* Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag izgulok pedig semmi okom nincs rá hiszen tudom a történet végét. Elvégre, én írtam xd Na mindegy. Ne aggódjatok, nem fogok sokáig dumálni, nincs miről. Köszönöm az előző részhez érkezett 16 (!!!) kedves kommentet, mind nagyon jól esett illetve köszöntöm az új feliratkozókat. Már majdnem 730-an vagyunk :) Jó szórakozást a részhez, remélem tetszni fog és ne felejtsetek véleményt formálni ;) 

A jótékony sötétbe vont szobámba történt mély érzelmes beszélgetés hatalmas változást gyakorolt kettőnk kapcsolatára ám egyetlen zavaró tényező miatt nem léphettünk szintet, hiába vallottuk be mindketten hogy - nem baráti szinten – kedveljük egymást, viszont a levegő ennek ellenére is izzott köztünk mely mindenkinek feltűnt, aki csak látott minket egymás közelébe.

Ahelyett hogy kerültük volna egymást, kerestük a másik társaságát és Brett még arra is külön figyelmet fordított hogy amikor csak lehetett, a testünk minimum egy ponton érintkezzen. Chris miatt a csók és annál intimebb dolgok tiltva voltak, ám az érintkezésben, simogatásban nem találtam kivetni valót így Brett, a lehetőségnek megörülve, új szintre emelte ezt a tevékenységet.

Még a szobában kikötötte hogy a szokatlan helyzet ellenére is el fogja érni hogy mindenki számára tiszta legyen, hogy foglalt vagyok és ezt el is érte ugyanis azóta a korombeli hím nemű lények még rám nézni sem mernek, nemhogy beszélgetést kezdeményezni vele.

Billy legnagyobb örömére a kibékülésünk óta sokkal szenvedélyesebb és hitelesebb képek készülnek rólunk melynek hatására minden eddiginél jobban tombol a Vicett mánia. Ez az úgynevezett „ship name" amit a rajongók kreáltak a neveink összevonásából. Twitteren már trend lett belőle de a többi közösségi oldalon is szép számmal pörögnek a rólunk szóló posztok.

Brett népszerűbb mint valaha és vele együtt én is beláttam hogy elfelejthetem hogy valaha is normális életem legyen ezek után, habár, őszintén szólva, már nem is vágyom annyira a névtelenségre. Az elmúlt közel 3 hónap alatt hozzászoktam az állandó felismeréshez, már nem okoz nehézséget a színpadi mosoly, nem zavarna annyira a vaku villogások és a táskám szerves részévé vált egy fekete filctoll is, szintén a dedikálásoknak köszönhetően.

Az egyetlen ami olykor bosszant az a piócák végtelen emberből álló tábora akik látszólag 0-24-ben a nyomomba vannak és valahogy kiderítették a címemet is így már nem tudok bejutni a lakásomnak helyet adó épületbe anélkül hogy készülne rólam pár kép. Bár ilyen esetekben mindig futásra kapcsolok sétálásból, minél kevesebb időt hagyva a fotósoknak, melynek hatására az összes kép elmosódott lesz, de így is rendszeresen lehozzák őket a médiában.

Egyszer megesett hogy egy Brett-ről szóló cikkben pont egy ilyen felvételt hoztak le rólam hogy szemléltessék a „barátnőjét" az olvasók számára. Rengeteg rossz képet közöltek már rólam az újságokban illetve a hírportálokon, de ez a fotó messze vitte a pálmát.

Viszont a Brett és én köztem alakuló kémia ellenére is muszáj volt kapcsolatot tartanom Chris-el a gyanakvás elkerülésre céljából ezért mindennap adok magamnak fél órát, mely alatt igyekszem eljátszani hol a telefonba, hol skype-on keresztül a barátomnak, mint közönségnek hogy minden rendbe velem.

Mondjuk ez nem mindig a legegyszerűbb, főleg ha Brett is ellenem dolgozik azzal hogy telefonálás közben mögém csúszik, a két lába közé húz, neki támasztja a hátamat a csupasz mellkasának majd neki kezd a hasam cirógatásának miközben elvárja hogy a hangom ugyanolyan közömbös maradjon mint megjelenése előtt.

Ilyenkor szokott előfordulni hogy a hangom elcsuklik, amit persze Chris is észrevesz és aggódó barát révén rá is kérdez mire én kénytelen vagyok hazudni és a megfázásra fogni, eközben a majdnem barátom pedig jót derülve az egészen, elégedetten belevigyorog a hátamba.

Hosszú, türelmetlen várakozás után végre elkészült a klip és Billy kijelentette hogy a beígért koncert után, este 11 órakor felszáll a gépünk mely egyenesen New York-ba repít majd minket.

A koncertről egyenesen a reptérre megyünk tehát a pilótát leszámítva, mindenki a repülőn fogja letudni az alvást ezért ránk parancsolt hogy mindenki csomagja indulásra készen álljon mivel a szálloda elhagyása után már többet nem jövünk vissza.

A parancsnak megfelelően, az ébredést követően – miután Brett-et visszaküldtem a saját szobájába ugyanis mióta egyszer együtt aludtunk, igényli a jelenlétemet az ágyban – neki álltam összeszedni a cuccaimat miközben rohangálás közben, részletekben lekapkodtam magamról, majd ugyanígy fel-fel kapkodtam magamra az aznapi öltözékem darabjait.

Mint utólag kiderült, ezzel a módszerrel öltözni hatalmas öngól volt részemről mivel éppen egy száll melltartóban szuszakoltam bele a bőröndöm oldalsó zsebébe a fogmosáshoz szükséges kellékeimet, mikor az ajtó váratlanul kitárult és Brett lépett be rajta, egy bögrével a kezében mely majdnem a földön végezte, bemocskolva a vörös padlószőnyeget, mikor meglátta miben fogadom.

Pár pillanatig egyikünk se kapcsolt, csak ledermedve bámultuk egymást – egész pontosan ő a nyakam alatti részeket szemrevételezte – aztán én voltam az aki elsőként felébredt azzal hogy sikítva magam elé kaptam az első nagyobb felületű ruhadarabot ami a kezembe akadt. Ezt a darabot egy csíkos felső testesítette meg amit szorosan a mellkasomhoz préseltem ezzel elfedve azt amit már egyébként is látott hiszen volt ideje megnézni.

- Mutasd meg még egyszer, nem láttam rendesen – szólalt meg szórakozottan mire én a dühtől felmordulva felmutattam a középső ujjamat, míg a másik kezemmel erősebben fogtam a felsőtestemhez a pólót. Brett felnevetett ám ahelyett hogy mentegetőzve távozott volna, nyugodt mozdulatokkal becsukta maga mögött az ajtót, keresztül ballagott a szobán, az éjjeliszekrényemre helyezte a bögrét majd szeretetteljesen rám nézve, elindult felém.

Leguggolt mellém és elkezdett puszira formált szájjal közelíteni orcám felé viszont én elhúzódtam kedves gesztusa elől mivel terve átlátszó volt akár az üveg. A puszi csak figyelemeltelésnek szolgált volna hogy egy óvatlan pillanatomba kikapja a kezemből a pólót.

- Kifelé! – utasítottam ingerülten melyre egy jóízű nevetés volt részéről a válasz mialatt, vereségét elfogadva, újra állásba emelkedett így volt lehetőségem végig nézni szerelésén. Fekete feszülős nadrág és könyékig érő, egyszínű, sötétkék póló mely szintén tökéletesen rásimult kidolgozott felsőtestére. Akkor már nyugodt szívvel bevallhattam magamnak hogy rohadt sexin festett.

- Egyszer úgyis látni foglak melltartóba – jegyezte meg teljes határozottsággal mintha ez egy elkerülhetetlen esemény lenne pedig közel se volt biztos hogy eljut arra a szintre a kapcsolatunk. Habár tagadhatatlan volt, hogy megvan köztünk a vonzódás és amennyit szenvedtünk ezért, könnyen lehet hogy a Chris-el való szakítás után, uralma alá hajt vagy csak egyikünket, vagy mindkettőnket a vágy. – Egyébként, aranyos az a fehér masni ott középen – szólt vissza az ajtóból aztán felháborodott szisszenésemet hallva, elégedett nevetés közepette távozott a szobából.