A lencse mögött {Befejezett}

13.fejezet:

Sziasztok kedves olvasóim! A boldogsától felhők felett 3 méterrel lebegek mivel az előző részhez rekord mennyiségű 6 (!!) komment érkezett! Ez egyszerűen hihetetlen! *.* Az első rész óta nem volt ennyi kommnet :D Hihetetlenül hálás vagyok minden szóéért, imádlak titeket <3 Be is fejezem a szövegelést, íme a rész :) 

3 óra telet el azóta hogy Daniel-el egy légtérbe kerültünk és őszintén szólva, kétlem hogy a helyzet ennyiben maradt volna, ha Erica hívása fel nem ébreszt a kábulatból és ebédre nem invitál, természetesen egy ettől a lehető legtávolabb eső étterembe.

Miközben oda igyekeztem – gyalog, már régen lemondtam arról hogy ebben a városba valaha taxit fogok – elhadartam neki a kávézóban történt kis közjátékot mire ő fennhangon fényezni kezdte a tökéletes időzítését. Természetesen mindezt nem hagyhattam szó nélkül, jó barátnő létemre kötelességemnek tekintettem letörni szarvait és a beszélgetés további részében még csak említés formájában se került elő Daniel neve, így mire az étterembe értem, szinte el is feledkezetem a történekről. Csak később visszagondolva jöttem rá, hogy Erica valószínűleg pont ezt akarta elérni azzal hogy egozni kezdett és a tény, miszerint ennyire a szívén viseli a lelkiállapotomat, megmelengette a szívemet. Nála jobb barátnőt el se tudtam volna képzelni.

Az ebéd hasonlóan jó hangulatban telt, tapintatosan került minden témát aminek köze van volt barátomhoz és inkább a Brett-el való kalandomról faggatózott. Még egy példányt is hozott abból az újságból melynek címlapján szerepeltünk és egy tollat dugva az orrom alá, aláírást követelt mire én kedvesen közöltem vele, hogy tegye el azt a vacakot különben oda dugom ahova nem süt a nap. A fenyegetésem megtette a hatását így újabb tétellel bővült a „tiltott témák" lista.

Miután az én magánéletemet kiveséztük, az ő élete felől kezdtem érdeklődni, azon belül is alig 1 éves kislánya hogy léte felől, Ericának pedig több se kellett, azonnal kapott az alkalmon hogy tündérkéjéről áradozhat és onnantól már Lily neve minden elhangzott mondat részesévé vált. Megtudtam hogy elkapott valami vírust aminek hatására fáj a hasa és tüsszög, viszont az orvos szerint csak egy ártalmatlan megfázásról van szó, a kicsinek csak ki kell feküdnie viszont ez sovány vigasz volt a szülők számára, akik már falra másztak az apróság folyamatos sírásától. A történetet végig hallgatva gondolkodás nélkül ajánlottam fel segítségemet, mire Erica véget nem érő hálálkodásba kezdett és meg is beszéltük, hogy csütörtök délután 4-től 6-ig én vigyázok a kis Lily-re míg a 2 szülő kialussza magát, esetleg közös programot szervez.

Társalgásunkat ezen a pontosan sajnos félbe kellett szakítanunk ugyanis hívásom érkezett a világsztár Brett Stilson-tól. Kelletlenül emelkedtem fel a helyemről majd barátnőmtől elnézést kérve félre vonultam és csak ott fogadtam a hívást.

- Vicky, itt Brett. Az ügynököm beszélni szeretne veled....izé, velünk. Ráérsz most? – támadott le körítés nélkül nekem pedig szükségem volt egy fél percre hogy felfogjam és értelmezni tudjam a kapott információkat. Végül egy értelmes „öööh" hang hagyta el ajkaimat mire a vonal túlsó végén tanyázó fiú felröhögött.

- Most épp ebédszünetem van, de 1-re vissza kell érnem a stúdióba. Ha megbeszéled Maria-val, akkor ráérek – mondtam végül miközben a telefont egy pillanatra eltolva a fülemtől, ellenőriztem az időt. Háromnegyed 1. El kell indulnom különben nem érek be időben. Mialatt Brett válaszát vártam, vissza cammogtam az asztalunkhoz ahol Erica unatkozása közepette éppen a villáját tanulmányozta ám érkezésemre azonnal felkapta a fejét és felvont szemöldökkel kezdte mustrálni ahogy felemelem kabátomat a szék támlájáról.

- Mennem kell különben elkésem. Köszönök mindent és csütörtökön akkor várom a manót – súgtam neki oda miközben tenyeremmel leszorítottam a telefonom mikrofonját hogy Brett ne legyen fültanúja magánbeszélgetésünknek. Erica egy bólintással nyugtázta szavamat és egy fél kezes ölelést követően már az éttermen kívül jártam. Az ebéd költségeit Erica kezébe nyomtam mikor felajánlotta hogy rendezi a számlát, hogy ennyivel beljebb legyek.

- Add meg a számát, Billy elintézi – jelentette ki határozottan a világsztár mikor már a főutcán robogtam végig közben szokásos játékomat játszva: mozgó akadályok kerülgetése telefonálás közben.

- Oké, elküldöm sms-ben. Erre a számra mehet? – igazából nem is voltam tudatában annak hogy mibe egyezem bele. túlságosan lefoglalta a figyelmemet az hogy ne essek keresztül annak a kutyának a pórázán ami éppen előttem vágott keresztül a járdán, maga után vonszolva tehetetlen gazdáját ki éppen egy telefonbeszélgetést bonyolított le. Az elfoglalt New York-iak.

- Ja, egy 10 perc múlva legkésőbb visszahívlak a végeredmény miatt – felelte közömbösen ám szavait csak fél füllel hallgattam ugyanis az előbb említett kutya úgy döntött hogy engem választ ki legújabb játszótársának és elkezdett a lábaim alatt futkorászni, így kibillentve egyensúlyomból melynek következtében közelebbről megismerkedhettem a járda koszos, vizelet szagú betonjával. – Héé, mi folyik ott? – kiáltott fel hirtelen Brett mire én a kutya elé toltam a telefonomat aki kötelességtudóan ugatott bele annak mikrofonjába. – Ez egy kutya volt?

- Nem. Mostanában állathangok utánzását gyakorolom. Mit gondolsz? Elég hiteles volt? – míg a világsztár lesokkolódva szuszogott a vonal túlsó végén, én feltápászkodtam az utca betonjáról, leporoltam ruhámat és méltóságteljesen tovább haladtam, remélve hogy eltudok vegyülni a főút ember forgatagában és hogy egy szemfüles fotósnak se sikerült megörökítenie ahogy a járdát ölelgetem. 4 nappal ezelőtt még nem kellett hülye paparazzik miatt aggódnom. 4 nappal ezelőtt még nem volt meg Brett Stilson száma a telefonomban. 4 nappal ezelőtt még nem úgy ismert a világ mint; Brett Stilson következő áldozata. 4 nappal ezelőtt még normális ember voltam.

- Te most szórakozol velem?! Mi a szar történik körülötted? Hol vagy? – kezdett bombázni számon kérő kérdéseivel kissé ingerült hangon ami felháborított. Mégis hogy jön ő ahhoz hogy ilyen stílusban beszéljen velem? Az hogy a média szerint én vagyok a „következő áldozata" még nem ad okot arra hogy minden lépésemről beszámoljak neki. És nekem eszembe sincs ezt megtenni, főleg akkor nem, ha továbbra is ilyen nagyképű seggfejként viselkedik.

- Semmi közöd hozzá – vágtam vissza nyersen majd válaszát meg se várva, más vizekre tereltem a beszélgetést. Nem mintha nem imádnám húzni az agyát, csak a jelenlegi körülmények nem voltak megfelelőek egy velős vita lebonyolításához. A forgalom miatt nem tudtam volna kellően koncentrálni ezzel pedig kockára tettem volna a győzelmemet, márpedig azt nem hagyhattam hogy ő nyerjen. – Szóval, akkor küldöm Maria számát és várom a fejleményeket. Szia – és azzal a lendülettel kinyomtam a hívását mely már 10 perce folyt. Beléptem az üzenetekhez és ugyanerre a számra küldtem egy rövid sms-et mely csak számjegyeket tartalmazott. Nem volt kedvem a kötelező udvariaskodáshoz és véleményem szerint Brett nem is igényelte tekintve hogy kölcsönösen nem bírtuk egymás fejét. Csak a média botrány miatt kényszerültünk rá az egymással való társalgásra, ha nem kaptak volna le minket együtt, valószínűleg ő se lett volna több egy átlagos ügyfélnél.

Ilyen gondolatokkal a fejemben léptem át a stúdió küszöbét melynek halljában már Maria várt rám és azzal a lendülettel ahogy érkeztem, az ő parancsára távoztam is az ajtón át. A következő másodpercben meg is érkezett a főnököm által említett üzenet a telefonra, benne a címmel ahova cirka fél órám volt eljutni.

Viszonylag hamar – mindössze 9 perc alatt – sikerült taxit fognom, akinek lediktáltam a címét és innentől nem volt több dolgom mint hátradőlni és élvezni az utazást. A taxi egyenesen egy fényűző, égbe nyúló épület elé repített, ahol egy jól öltözött férfi már várt rám. Egy szó nélkül kísért fel az ötödik emeltre, ott aztán egy ajtó küszöbén megállásra utasított és sok sikert kívánva magamra hagyott.

Egy fél másodperc bizonytalan toporgást és ajak rágcsálást követően néhány félszeg koppintást intéztem az ajtóra, ami hamarosan kitárult így szembetaláltam magam Brett-el, aki figyelmeztetés nélkül berántott maga mellé az irodába, aztán becsapta mögöttünk az ajtót.

Így kerültem délután 2-kor, a híres sztármenedzser Billy Mort irodájába, a világsztár Brett Stilson társaságában.