MONSTERS | monsta x

2.fejezet: Bolondok háza

Az ínycsiklandó illatokra gyomrom hatalmasat kordult, és ügyet sem vetve Wonho utasítására, mentem a hasam után. Csak reménykedtem benne, hogy senki nem lesz a konyhában, és így elcsenhetek egy-két finom falatot.
Sajnos csalódnom kellett, ugyanis egy fekete pulcsiba bújtatott háttal találtam szembe magam, amint beléptem a helységbe. Zavartan köhintettem egyet, mire a magas teremtmény ijedten megfordult, és felém csapott egy serpenyővel.
-Betörő! - kiáltotta irreálisan magas hangon, és folytatta a csapdosást.
-Megőrültél? Nem vagyok betörő! - ugráltam el előle.
-Akkor mit keresel itt?! - sipítozta. Arca rémült volt, eredetileg is nagy szemei most hatszorosára kerekedtek. Világosbarna haja, mely a hajtöveknél sötétebb volt, össze-vissza repkedett arca körül. Borzasztóan vékony volt, de nagyon fürge is.
-Hé, mi ez a hangzavar? - toppant be Wonho, és érdeklődve figyelte hadakozásunkat. Én kihasználtam az alkalmat, és futballpálya méretű háta mögé menekültem.
-A haverod meg akart ölni! - mutogattam a birkafejűre, aki felháborodottan széttárta karjait.
-Csak úgy megjelensz a hátam mögött, szerinted mi más lett volna a reakcióm? Egy meleg baráti ölelés? Azt se tudom ki a franc vagy! - dühöngött.
-Hyungwon, szerintem tedd le azt a serpenyőt, mielőtt kárt teszel a tökéletes arcomban - röhögött Wonho.
-Na, megszólalt Mr Playboy - szólt egy rekedt hang a hátunk mögül. Mikor megfordultam, a világ legnevetségesebb látványa tárult a szemem elé. Egy alacsony fiú állt a folyosó közepén, rózsaszín szívecskés pizsamagatyában, meg egy kék fölsőben. Haja az égnek állt, arcát megannyi párnalenyomat díszítette. Gondolom nemrég ébredt föl. Megjegyzem délután három volt.
-Történelmi pillanat emberek! I.M kikászálódott az ágyból! - kiabálta egy szőke hajú fiú, aki ugyanabból a szobából jött ki mint a kertitörpe. Bár a legelső dolog amit észrevettem rajta, az meztelen, kidolgozott felsőteste volt.
-Úristen, mit keres itt ez a lány?! És rajtam nincs fölső, váá! - sikongatott, majd visszarohant a szobájába. Én értetlenül meredtem magam elé, míg a többiek megpróbálták visszatartani a nevetést, több-kevesebb sikerrel.
-Milyen sokan vagytok még? - hüledeztem, amikor még egy srác csatlakozott a társaságunkhoz. Neki élénkpiros haja volt, és kedves ábrázata. Eléggé elütött a többiektől.
-Összesen heten. Wonho nem mondta mielőtt felve~~ kezdte az alacsony fiú, de az említett gyorsan befogta a száját.
-Changkyun, szerintem menj vissza aludni, még nem elég tiszta az agyad. Össze-vissza beszélsz - mondta, majd megpaskolta barátja arcát.
-Miről beszélt a törpe? - kérdeztem.
-Anyád a törpe - kontrázott I.M, mire a piros hajú nyakon vágta.
-Illik így beszélni a vendéggel? Bocsánat a kellemetlenségekért, de Wonho nem értesített minket előre - vakarta a tarkóját, szúrós pillantásokat vetve a mellettem állóra. -Semmi baj. Úgyis csak egy éjszakát leszek itt, aztán indulok is tovább - erre a fiú úgy nézett rám, mintha a világ legnagyobb hülyeségét mondtam volna.
-Szerintem menjünk a nappaliba, és essünk túl a bemutatkozáson. Éhen halok - váltott témát Wonho, majd elindult, mi pedig készségesen követtük. Elhelyezkedtünk a hatalmas kanapén és környékén, majd Hyungwon behozta a még gőzölgő levest, és szedett mindenkinek. Evés közben megtudtam, hogy a vörös hajút Jooheonnak, a szőkét Minhyuknak, a törpét pedig Changkyun-nak hívják. De egy valaki hiányzott.
-Kihyun elfoglalt mostanában - mondta Shownu, aki csak nemrég csatlakozott hozzánk, és eddig furcsán méregetett.
-Oh, értem. És melyikőtök a legfiatalabb? - kérdeztem, mire I.M feltette a kezét.
-Azt hittem te vagy a legidősebb - nevettem fel.
-Még csak az kéne, hogy ő legyen a rangidős - háborodott fel Shownu, védve a posztját. Wonho és Minhyuk majd' visszaköpték a tésztát a levesbe, annyira nevethetnékjük támadt.
-Ezt minden alkalommal eljátszuk, amikor új emberrel találkozunk - mosolygott rám Jooheon.
Hirtelen káromkodás harsant az előszoba irányából.
-Ki a faszom hagyta a táskáját az útban?!
-Azt hiszem rossz helyre tettem a táskám - húztam el a szám, majd felpattantam, hogy behozzam. Az ajtóban egy esernyőt rázogató fiú állt, néha-néha mérgesen beletúrt vizes hajába. Eszméletlenül helyes volt, kisfiús vonásokkal.
-Bocsáss meg, nem akartam bajt - hajoltam meg. Felém fordult, arcára különös mosoly ült ki.
-Semmi baj. Yoo Kihyun vagyok - nyújtotta a kezét. Erős kézfogása volt, ami egy határozott jellemre utalt. Felkaptam a táskám a földről, és letettem a gardrób nyitott ajtaja mellé. Ott csak nem lesz annyira útban.
-Szia Kihyuniee! - üdvözölték a többiek, de ő még mindig engem figyelt.
-Melyik hozta a csajt? Az vendégem holnap egy körre - erre Wonho bátortalanul felemelte a kezét.
-Ő csak egy vendég... - makogta idegesen. Egyre több kérdés fogalmazódott meg a fejemben, ahogy láttam a srácok ideges tekinteteit.

Miről beszélnek ezek?
Mit keresek én itt?
Mindegyikük olyan furcsa... Miért?
Miért engedtem a csábításnak, és jöttem el Wonhoval?
Miért nem vagyok otthon?

Ám a fiú nem törődött vele, közelebb jött hozzám, és jobban szemügyre vett.
-Jó segg - mondta, majd tenyerét is megérezhettem hátsómon. Ösztönből ütöttem, s tenyerem nagyot csattant az arcán.
-Kurva - morogta. A többiek arckifejezése is megváltozott, mintha a pofonnal átkapcsoltam volna bennük egy kapcsolót. Mind mérgesen néztek rám, és tekintetükbe valami idegen is költözött...talán az őrület, vagy valami ilyesmi.
-Daemin! Nem ütheted meg egyikünket sem! - dörrent rám Hoseok. Ez hülye, nem látta mit csinált az előbb a babaarcú?!
-Ti betegek vagytok! Elmegyek - jelentettem ki, majd vállamra vettem a táskám és elindultam az ajtó felé.
-Nem mész te sehova - Changkyun elém lépett, és ráfordította a kulcsot a zárra. Nyeltem egy nagyot, menekülési útvonalat keresve a szememmel.
Tiszta bolondok háza az egész....és én vagyok a friss hús.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid lett a rész, a következők már izgisebbek és hosszabbak lesznek :3 Remélem tetszett, köszönöm az eddig érkezett szavazatokat és kedves kommenteket :) ♥
Fighting!