MONSTERS | monsta x

18.fejezet: Shino alkudozik

KIHYUN's POV

Szinte egész délután megfeledkeztünk Daeminről, csak akkor tűnt fel, amikor észrevettem - az én ágyamban alszik.
-Mázlista - nevetett ki Wonho, amikor kelletlenül arrébb lökdöstem a lányt.
-Nincs szívem felkelteni - húztam a szám. Hiszen olyan édesen aludt.
-Akkor aludj a kanapén - vágta rá Shownu.
-Előbb alszok Minhyukkal - kontráztam. Köztudott, hogy Minhyuk mindig ölelgeti a mellette fekvőt éjszaka. De a kanapé meg borzalmasan kényelmetlen.
-Jóéjt - köszönt el tőlünk Jooheon, majd átbotorkált a szobájukba.
-Én még elmegyek fogat mosni - ment ki Hyungwon is, Shownu pedig utána.
-Hoseok, mi történt? - ültem le a leader ágyára, szemben a fehér hajúval. Ki akartam használni az alkalmat, hogy beszélhetek vele.
-Semmi, mi történt volna? Elmentem sétálni, Woni pedig csatlakozott - rántott vállat dadogva.
-Remélem nem haragszol meg, de nem hiszek neked - ráztam a fejem. Eddig is különös dolgok történtek kettőjükkel, én pedig tudni akartam, hogy mi az oka az egésznek.
Hirtelen egy őrült gondolat pattant ki a fejemből. El is akartam dobni, de agyam görcsösen ragaszkodott az elmélethez.
Nem mertem rákérdezni, úgy is tagadná. Így hát csak puhatolóztam.
-Nem úgy volt, hogy mindent megosztunk egymással? Mi lett az ígéretekkel? - sóhajtottam, megtörve a csendet.
-Azok az ígéretek már rég a semmibe vesztek - húzta fel törökülésbe a lábait Wonho.
-Igen, Shino? - húztam gonosz vigyorra a szám, mire ő mérgesen rácsapott a combomra.
-Megígérted hogy nem hívsz így!
-Hogyan, Shino? - nevettem.
-Naaa Kihyun! - nyávogott, még mindig engem csapkodva.
-Nem értem mi a bajod, Shino - húztam az agyát még jobban.
-Ez egy gáz név, úgy érzem magam tőle, mint egy degenerált dínó!
-Jelenleg úgy is nézel ki - szólt gunyorosan a fönti ágyról Daemin, mire mind a ketten lefagytunk.
-Te nem is aludtál? - pattantam fel.
-Érdekesebb volt amiről beszéltetek - dugta ki fejét búvóhelyéről.
-Na, nyomás kifelé akkor meg! Aludj máshol - mutattam körbe, miszerint van még hat másik hely.
-Akkor alszok Hyungwonnal - cuccolt le.
-Vele már aludtál, az úgy nem ér! - csattant fel Wonho. Pár másodperc múlva nekem is leesett felháborodásának oka.
-Ha nem horkolsz, aludhatsz velem - fújtam ki a bent tartott levegőt. Utáltam másokkal aludni.
-Oh, köszönöm a megtiszteltetést - forgatta a fejét.
-De ha horkolsz, leküldelek Shinohoz - fenyegettem meg.
-Anyád a Shino!
-Mi ez a név? - ráncolta a homlokát Daemin, aki elvesztette a fonalat.
-Hát az úgy volt~~
-Pofád lapos! - röhögött vörös fejjel Wonho.
-Naa, hogy beszélsz hülyegyerek? - pöcköltem homlokon.
-Aú, ez fájt - fogta a fejét.
-Van ez így, Shino - nyújtottam rá a nyelvemet.
-Yoo Kihyun! - állt fel, én pedig röhögve kirohantam a folyosóra, a felbőszült dínóval a nyomomban.
-Segítség, Shino meg akar ölni! - kiáltoztam, elbújva a folyosón telefonozó Changkyun mögé.
-Most véged!

HYUNGWON's POV

Mikor kiléptem a fürdőből, láttam, ahogy Kihyun és Wonho veszekednek valamin, persze mind a kettő szakadt a röhögéstől.
-Ne hívj már így! Lebetűzzem a nevem? W-O-N-H-O! - hangsúlyozta az utóbbi.
-Mit mondtál, Shino? Nem hallottam rendesen - röhögött Kihyun behúzott nyakkal.
-Mondom nem Wonho, hanem Shi~~ basszus! - toporzékolt az idősebb, Changkyun pedig térdre esett a nevetéstől, és a földet csapkodta.
Hitetlenül megráztam a fejem, és benyitottam a szobánkba. Daemin ücsörgött a földön, az ölében egy laptoppal.
-Csak nem Shinora kerestél rá? - ültem le mellé mosolyogva, de vörösödő fejjel. Még mindig magam előtt láttam a jelenetet, mikor rám nyitott.
-De. Úristen, hogy nézett ki - vihogott, rábökve egy régi képre.
-Most már érted miért kínos ez Wonhonak.
-Szerintem aranyos, hogy próbálja tagadni. Akkor is ilyen idióta volt? - kérdezte.
-Én csak a No.Mercy-ben ismertem meg közelebbről, akkor még egész normális volt, ha eltekintünk attól, hogy végigsírta az összes adást - forgattam a szemem.
-Ki ez a srác? - mutatott a Nu Boyz másik rapperére.
-Ő Gun. Jooheon legjobb barátja. Holnap is fogunk vele találkozni a fodrásznál, ha velünk jössz akkor láthatod. Jó fej, és eszméletlenül rappel - magyaráztam, visszagondolva a fiúra. Életemben nem találkoztam még olyan elszánt emberrel, mint #Gun volt.
-Hát, amit ti jófejnek hívtok... - ásított.
-Ő tényleg az! Szavamat adom rá - tettem kezem a szívemhez.
-Az sem biztos, hogy veletek mehetek.
-Ha Shownun múlik, akkor itt maradsz. De a többiek bírnak.
-Jobban is mint kellene.
-Mert? - néztem rá értetlenül.
-Áh, nem fontos. Amúgy...kérdezhetek valamit? - hajtotta le a laptop fedelét.
-Persze.
-Mi történt Hoseokkal meg veled? - támaszkodott a tenyerére.
-Csak sétálgattunk. Miért, történt valami....köztetek? - vettem halkabbra a hangomat.
-Dehogyis! - füle paradicsomszínűre vált, ahogy ezt kimondta.
-Akkor gondolom nincsenek rajtad karmolások sem... - nyúltam pólójához, de ő elhúzódott, én pedig elvesztettem az egyensúlyom és ráestem.
-Hyungwon oppaa~~ - nyavalygott aranyosan, a megszólítására szívem hatalmasat dobbant.
-Csak nem nehéz vagyok? - nevettem.
-Áh, ugyan. Pehelysúlyú vagy - kuncogott, majd megcsikizte az oldalam.
-Hé! - kaptam kezéhez, és visszacsikiztem. Majd' kiszakadt a dobhártyám, olyan hangosan visított fel.
-Hát így állunk? - nézett szemembe játékosan, majd egy lökéssel ledöntött a hátamra, és rám ugrott.
Egy ideig huza-vonáztunk, amikor Minhyuk benyitott.
-Örülök hogy jól érzitek magatokat, de én szeretnék aludni - dörzsölte a szemét.
-Oh, bocsi - állt fel Dae, majd felhúzott a földről.
Miután Minhyuk kiment, bejöttek a többiek, és mindenki lefeküdt a saját ágyára.
-Hogy fogunk mi itt elférni? - ásítozott Kihyun, miközben bemászott Daemin mellé.
-Jóéjt - húztam magamra a takarót a homlokomig, hogy ne kelljen látnom az együtt alvókat.

DAEMIN's POV

Reggel már egyedül ébredtem, körülöttem az összegyűrt lepedő. Nyújtózkódtam egyet, majd kiültem az emeletes ágy szélére, lábamat lelógatva.
Hyungwon még bőszen aludt a túloldalon, alatta üres volt az ágy. Épp le akartam ugrani a földre, amikor valaki megcsikizte a talpam.
-Halálra rémítettél - csaptam fejbe a röhögő Wonhot.
-Bocsi, Min - könyökölt az ágyneműtartóta.
-Ne Minezz, Shino - grimaszoltam, mire eltátotta a száját.
-Ne kezdd már te is! - háborgott, én pedig nevetve dőltem el.
-Mikor indultok? - tereltem a témát.
-Hamarosan. Már csak I.M és Hyungwon alszik.
-Mehetek veletek? - csillant fel a szemem. Ha már a csicskájuk vagyok, legalább had szórakozzak jól.
-Hát...nem lenne jó ötlet - ingatta a fejét, de én hajthatatlan voltam.
-Légysziii - nyávogtam. Minden vágyam volt elhagyni a kalitkámat, de úgy tűnt Wonho nem nagyon akaródzik belemenni.
-Kössünk alkut - nézett rám ravaszul, mire görcsbe ugrott a gyomrom.

Mit kérhet egy kis kiruccanásért cserébe?

-Velünk jössz, és ma éjjel velem alszol - húzta idegesítő mosolyra a száját. Ha az ütő nem állt meg bennem, akkor kötélidegzettel rendelkezek. Az pedig a lehetetlennel egyenlő.
-Akkor inkább maradok - ráztam meg a fejem.
-Ezt most vegyem sértésnek? - húzta föl az orrát.
-Vedd aminek akarod, de én~~ - mielőtt kiejthettem volna a végzetes szavakat a számon, remek ötletem támadt.
-Remélem elférünk ketten az ágyadon - mosolyogtam rá aránylag magabiztosan.
-Még jó hogy - villanyozódott fel egy pillanat alatt. Úgy tettem, mint aki olyan marhára örül ennek, majd lekászálódtam az ágyról.
-Akkor megbeszéltük? - kapta el a karom, mikor ki akartam volna menni.
-Meg - bólintottam, a hideg és a sírógörcs rázott a szorításától. Főleg, amikor közelebb húzott magához, na akkor már szívritmus-zavaraim is voltak.
Csak néhány centi, meg a mellkasára tett kezeim választottak el minket egymástól. Wonho még mindig felsőbbrendű mosollyal szemlélte zavaromat, aztán se szó, se beszéd, gyengéd csókot hintett ajkaimra.
A gyűlölet, és az utálatos pillangók egyből felébredtek bennem.

Nem hiszem el, hogy mindig éreztetnie kell velem: én csak egy eszköz vagyok, akit ugráltathat, mert valamilyen oknál fogva magamtól táncolok úgy, ahogy ő fütyül.

De hiába akartam haragomnak hangot is adni, belém folytotta a szót.
-Ezt azért, hogy betartsd az ígéreted - suttogta, majd elengedett, és kisietett a szobából.
Remegő lábaimat alig bírtam kontrollálni, meg kellett kapaszkodjak az emeletes ágyba, hogy ne essek ott helyben össze.
De legfőbb ijedelmemet Hyungwon megszólalása okozta.

-Te is ugyanolyan vagy, mint a többiek.

Hát emberek, ez lett volna a 18.rész. Az írása közben vettem észre, hogy a megtekintések száma elérte az 1K-t, aminek nagyon-nagyon örülök! Köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat, bármennyire borzalmas is (önbizalom eheh) :D
Remélem tetszett és most kíváncsian várjátok a következőt, amiben kiderül, hogy #Gun mennyire segítőkész, és a történések közben képbe lép néhány vetélytárs is.
Fighting! ♥