MONSTERS | monsta x

25.fejezet: Hülye hormonok

DAEMIN's POV

-Minek kritizálsz?! Én voltam itthon egész nap és güriztem! - a nap ezredik veszekedése volt már ez.
-Hát nem látszik, már megbocsáss! És akkor kritizálok, amikor akarok - csapott az asztalra mérgesen Changkyun.
Ilyenkor úgy megmozdul bennem valami. Legyszívesebben belevertem volna az okos kis fejét a leveses tálba.
-Ha nem tetszik, akkor menj, csinálj kaját magadnak! Vagy rendelj, bánom is én - fújtattam.
Hát nem ekkor kell Kihyunnak is megjelennie?
-Totális rendetlenség van a szobánkban, nem találom a töltőmet - hisztizett.
-Így jártál, legközelebb hagyj rendet magad után - fontam össze a karom magam előtt. Wonho, aki eddig csak a falnak támaszkodva figyelt minket, ellökte magát onnan.
-A te dolgod lenne rendet tartani. Miért nem csináltad meg amire megkértünk? - hangja ijesztően nyugodt volt. Na de nem sokáig.
-M-mert nem tudom, melyik cuccotokat hol tartjátok, például. Aztán már csak azért is lecsesznétek, mert rossz helyre tettem valamit! - nagyon felidegesítettek, de tényleg. Minhyuk fél órával ezelőtt azon akadt ki, hogy a gyűrött ruhái nem lettek kivasalva, Hyungwon és Changkyun a kaja miatt panaszkodtak, a többiek meg csak úgy keltik a feszültséget.
Le mertem volna fogadni, hogy direkt csinálták.
-De az még mindig jobb, mint hogy pofára esünk az eldobált cuccokban! - csattant fel Jooheon, aki amióta megjöttek, valamilyen füzetet keresett.
-Ez most már tényleg a legalja! A minimum az lenne, hogy összegyűjtitek a szennyest, vagy a helyére teszitek a dolgokat, és nem utólag jönni nekem rinyálni! - toppantottam mérgesen.
De a szusz azonnal bennem rekedt, amikor Hoseok elkapta a csuklómat, és rántott rajta egyet.
-Na ide figyelj! Nem te mondod meg nekünk, hogy mikor mit csináljunk. A mi házunk a mi szabályaink! És ha legközelebb is ilyen lesz a hozzáállásod, tenni fogok rá hogy beteg vagy, úgy meg~
-Wonho! Elég ebből - Shownu épp időben érkezett.
Egy nagy sóhajtással kiengedtem a rémületemben bent tartott levegőt. Végre valaki, aki tud normálisan gondolkodni.
-Daemin, te menj, kezdj el takarítani a konyhában, addig sem leszel útban egyiknek sem. Fiúk, ti pedig szedjétek össze magatokat - dorgálta meg a társaságot jó leader módjára.
-De hiszen...
-Nem érdekel! Van elég bajunk így is - szakította félbe Jooheont.
Gyorsan kihasználtam az alkalmat, és eltűntem a színről, amíg lehetett.
Képtelen voltam elhinni, hogy újra a régiek.

A szörnyek visszatértek.

Miközben felmostam a konyha mocskos padlóját, azon töprengtem, vajon mitől lehet ez? Amíg itthon voltak, kezdtek számomra aranyossá válni. Mint hét, törődésre vágyó kisfiú.
Most meg... Lehet jobb is, hogy Wonho nem tudta végigmondani amit akart.
Egyszer csak megrezzent a mobil a zsebemben.

Üzenet küldője: Taetae oppa♥
Üzenet: Szia Minnie!

Mosolyogva írtam vissza neki.

Minnie: Szia^^

Nem kellett sokat várnom, már vissza is írt.

Taetae oppa♥: Mi a helyzet?

Minnie: Semmi különös, a szokásos diliház van itthon.

Csak később tűnt fel, hogy otthonnak hívtam ezt a kanbarlangot.

Taetae oppa♥: Remélem nem készítik nagyon ki az én kis madaram ><

Minnie: Áh, ugyan. Igazán nyugtatólag hatnak az idegeimre.

-Te meg mit csinálsz? - I.M hangjára ijedtem összerezzentem, és gyorsan visszacsúsztattam a zsebembe a telefont. Szerencsére neki háttal álltam, így nem láthatta meg.
-Takarítok utánatok - forgattam a szemem.
-De volt valami a kezedben.
-A felmosó? - csavartam ki az említett tárgyat. Changkyun fáradtan felsóhajtott.
-Nincs se kedvem se időm a hülyeségeidre. Mit rejtegetsz? - lépett közelebb, mire én hátráltam.
-Semmit! - vágtam rá, talán kicsit túl gyorsan.
-Jó, erre én most tényleg nem érek rá. Csak inni jöttem - töltött is magának egy pohár vizet.
-Jé, csak nem kezdetek önállósodni? - nevettem, mikor I.M távozása után Hyungwon is bejött - süteményért.
A magas fiú nem válaszolt, csak visszaslattyogott a szobába.
-Akkor ne válaszolj - morgolódtam.
Mikor végre végeztem, rendesen megéheztem. Gondoltam, maradt még abból amit csináltam, így bementem a nappaliba.
-Ezt nem hiszem el! Fikázzátok, hogy ilyen meg olyan szar, de azért megeszitek az összeset - téptem a hajam idegesen, látva az üres edényeket. Hihetetlenek.
-Maradj már csöndben, gondolkoznék - intett le Kihyun.
-Kapjátok be - ezzel beviharzottam Minhyukék szobájába. Tudod ki fog nektek ezek után ugrálni!
Mérgesen trappoltam ide-oda, próbáltam legyőzni a törésre-zúzásra buzdító ingert.
Végül, jobb elfoglaltság híján kölcsönvettem Minhyuk laptopját, és rákerestem a Monsta X-re, meg a múltjukra. Hátha ott történt valami.
Majdnem végignéztem az össze No.Mercy-részt, amikor is kezdtem unni a fejüket.
-Mi is volt Tae bandájának a neve? - töprengtem, majd beírtam ami hirtelen eszembe jutott.
Meglepetésemre kiadta a BTS-t. Olvasgattam róluk egy keveset, aztán kiválasztottam egy random számot.
BTS - I need U
Szavam elállt. A videoklipp, a zene, a rap, a vokálok. Minden tökéletes volt.
Így mulattam hát az időt, ismerkedtem ezzel a hét fiúval.

De a szörnyek megint elrontottak mindent.

-Daemin, csináltunk neked vacsorát...Ez mi?! - Wonho a földre ejtette a tálcát, ami hangos csattanással ért földet a lesokkolt fiú lábai előtt.
Lefehéredve csaptam le a laptop tetejét, amiből épp a Fire szólt.
-Csak k-keresgéltem - hebegtem, de nem győztem meg.
-Megtiltom, hogy akár csak rájuk gondolj! - kapta ki a kezemből a gépet, tekintetével majd' megfojtott.
-Nem vagy az apám, akadj már le rólam - horkantam fel, mire meglökött, hogy én puffanva elterültem a földön, és egy szempillantás alatt felém kerekedett.
Fejem mellett támaszkodott meg, és gúnyosan elmosolyodott.
-De valaki másod lehetnék - mondta.
-Igen. Az a valaki, aki leszáll rólam, mielőtt kiherélem - bólogattam egyetértően.
-Hidd el, én még azt is élvezném - nyalta meg alsó ajkát, mire nyeltem egy nagyot.

Jaj istenem, miért kell ilyen idiótának és szexinek lennie egyszerre?

-Ki nem állhatlak.
-Tegnap este mégis olyan aranyosan öleltél, babygirl - vigyorgott, de az általa rám akasztott becenevet most egészen máshogy mondta ki. Most nem elpirultam, hanem....a hideg futkározott tőle a hátamon.
-Ha még egyszer a büdös életben így hívsz - fenyegettem meg, és közben próbáltam menekülni.
-Mocorogj csak nyugodtan - ült rá a csípőmre kicsit erőteljesebben, mire lefagytam.

Ezt a perverz állatot.

-Szállj le rólam.
-Különben? Kíváncsi vagyok most mivel hozakodsz elő - húzta fel a szemöldökét kajánul.
-Különben sikítok.
-Hajrá - ó, nem tudtad még akkor, milyen frekvenciával tudok üvölteni.
-HYUNGWON OPPA! - ő volt az első, aki eszembe jutott. De semmi válasz nem érkezett.
-Te most komolyan oppának hívtad? - akadt ki Wonho.
-Megfogtad a lényeget. De mit bájcsevegek itt veled, engedj már el! - vergődtem alatta, mint valami partra vetett hal.
-Addig nem, amíg nem hívsz engem is oppának - durcázott.

Mindegyiknek ez a heppje, de most úgy komolyan? Kezd idegesítő lenni.

-Soha, ismétlen soha nem foglak oppának hívni. És pont - határozottan lehunytam a szemem, és vártam a csodát.
Ha ő addig rajtam akar ülni, hát legyen. De akkor itt fogunk megöregedni.
Hirtelen megéreztem nedves párnáit szabadon hagyott nyakamon, amitől gyomrom görcsbe rándult. De az arcom kifejezéstelen maradt, legalábbis reméltem.
Még mindig csukott szemmel hagytam, hogy puszikat hintsen a nyakamra és a kulcscsontomra, néha meg-megszívva a bőrömet.
-Én ezt egész nap tudom csinálni - súgta a fülembe, ajkaival súrolta a fülcimpámat.
Eközben kezével oldalamat simogatta, egyre feljebb és feljebb tűrve a pólómat.
Lassan kinyitottam a szemem, mivel egy ideje már csak testsúlyát érezhettem magamon. De szinte azzal a lendülettel vissza is csuktam, mivel a látvány túl gyönyörű volt ahhoz, hogy ilyen gyorsan fel tudjam dolgozni.

Ez a bolond levette a pólóját!
Azok a kockák... Daemin!

Wonho, aki olvashatott a gondolataimban, megfogta a kezeimet, és a hasára rakta őket. Mintha a végtagjaim külön életet éltek volna, szembeszegültek agyam parancsaival, és felfedezőútra indultak a kidolgozott testen.
Hoseok elégedetten hajolt vissza hozzám, nyelvével csíkot szántott a nyakamra, majd rá is fújt, amitől tetőtől talpig libabőrös lettem.
Megengedtem egy kéjes sóhajt, mire a fiú felnevetett.
-Már nem sok kell. Ne kéresd magad, csak neked lesz rosszabb...babygirl - lehelte bőrömre remegő hanggal. El tudtam képzelni, milyen tervek kavarognak a fejében.
De nekem sincs eszem, ez lehet feltűnt már egyeseknek.
-Mondtam már: soha - ismételtem meg, mire a póló egy reccsenéssel lekerült rólam is.
Wonho teste szorosan az enyémnek simult, tökéletesen érezhettem még a szívverését is. Bal kezével az enyéimet fogta le, és így invitált heves csókba. Jobbja fokozatosan lejjebb vándorolt, és egy hirtelen mozdulattal belemarkolt a fenekembe.
-Oppa - nyögtem a szájába, és többé a szemhéjam sem nekem engedelmeskedett.
-Ha csak még egy percet bírtad volna - mosolygott bele a csókba, majd eltávolodott tőlem, és visszavette a pólóját. Mellkasa eszméletlen sebességgel emelkedett és süllyedt, és minduntalan az alsó ajkát rágcsálta. Nem igazán foglalkozott velem többet, egyszerűen kisétált az ajtón, ott hagyva engem a földön lihegni.

Hülye hormonok - gondoltam, többször is elátkozva magam és Wonhoe-t is.

Na gyerekek, ilyen is rég volt :D Remélem tetszett^^ Kértek kulcsszavakat? Hát persze hogy kértek :3
1. Meggondolatlanság
2. Jótanácsok
Amúgy a sztori elérte a 3K-t is! Nagyon-nagyon köszönöm, borzasztóan jól esik, hogy támogattok♥♥
Fighting!