MONSTERS | monsta x

5.fejezet: Felejtés

Az éjszakám valami ritka szarul telt, ha élhetek a kifejezéssel. Mivel megmondtam Jooheonnak, hogy ha egy ujjal hozzám ér, meghal, ő az ágy legszéle és a fal között nyomorgott, én pedig majd' leestem a földre. Ha ez még nem lenne elég, kiderült, hogy Changkyun úgy horkol, mint egy másnapos oroszlán, Minhyuk pedig beszél álmában.
Ráadásul a gondolataim sem hagytak nyugodni. Most itt nem csak Wonho lefekvés előtti jelenetére gondoltam, és a fájdalomra, ami a szívembe mart, mikor rá gondoltam, hanem úgy az egész helyzetre, amibe naivitásom miatt keveredtem.
Végül úgy döntöttem, kockáztatom az életem néhány óra alvásért, és kisunnyogtam a nappaliba. Szerencsére mind a hárman mély alvók, és egyikük sem ébredt fel. Igaz, hogy háromszor estem pofára a szétdobált cuccaikban, de valahogy elértem a nappalit. Le sem tagadhatnák, hogy fiúk laknak itt.
De csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy még valakinek álmatlan éjszakája volt, ugyanis egy magas alak körvonalai tűntek fel a sötétben, hála egy laptop megvilágításának. Épp indultam volna vissza, amikor meghallottam a szuszogását. Bealudt.
Odasettenkedtem mellé, és szemügyre vettem ki az. Kicsit pisze orra, és vastag ajkai alapján nem lehetett más, mint Hyungwon.
-Na mit ügyködtél itt Woni? - motyogtam, majd óvatosan elvettem előle a laptopot, amin kismillió oldal volt megnyitva.
A lehető leghalkabbra vettem a hangerőt, és belenéztem az első videóba. Csodálkozva konstanáltam, hogy ők táncolnak benne, valami eszméletlenül profin. A zenét még nem figyeltem, annyira elámultam a mozdulatokon, de később az is felkeltette a figyelmemet. Gyorsan lecsekkoltam a videó címét:
Monsta X - Stuck Dance Practice
Szóval ez a nevük...Monsta X. Tetszik.
Ez után az egész éjjelem ráment arra, hogy videoklippekel, táncos videókkal szórakoztattam magam. Aztán persze rátaláltam az úgynevezett 'funny moments' videókra is, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem olvadtam le a kanapéról. Bevallom, ha nem így ismerkedtem volna meg a fiúkkal, hanem mint egy egyszerű kpop (közben megtudtam a műfaj nevét is) rajongó egy debütáló bandával, akkor most odáig meg vissza lennék tőlük. Meg a tudattól, hogy egy ennyire tehetséges idolbandával lakok.
Annyira lefoglalt a tevékenységem, hogy fel sem tűnt, Hyungwon már a vállamon pihenteti a fejét alvás közben. Csak akkor vettem észre, amikor egy hideg nyálcsepp a nyakamon landolt.
-Fúj, ha ezt a Monbebe-k tudnák - fintorogtam, letörölve az undorító folyadékot magamról. Hirtelen eszembe jutott, Shownu azt mondta, dolguk lesz. Lehet, hogy gyakorlás? Vagy fotótás? Vajon engem is magukkal visznek?
Ám gondolataim nem tudtak nekem választ adni, egy: mert minimum annyira tudatlanok voltak mint gazdájuk; kettő: mert ólomsúlyú szemhéjaim lecsukódtak, és alvásra kényszerítettek.

WONHO's POV

-Hé, Wonho, ébredj - Kihyun hangjára ébredtem, meg arra, ahogy rázogatott.
-Ahh, Kihyunie, hagyj aludni - ásítottam, majd befordultam a fal felé. Sajnos a korán kelő így is elért engem, sőt, befeküdt mellém.
-Pedig pletykázós kedvemben vagyok - suttogta, de eltoltam magamtól.
-Ne játszd I.M-et - morogtam, fejemre húzva a takarót.
-Jó, akkor felébresztem az egymáson alvó Hyungwont és Daemint - durcázott be, majd kimászott az ágyamból. A két név egy mondatban említése hideg zuhany volt számomra, így hát egyből felpattantam és követtem az ébresztőórámat a nappaliba, ahol nem várt látvány fogadott.
-Ez most komoly? Előbb Jooheon, aztán Hyungwon? - csípőre tett kézzel álltam meg az összebújt páros előtt. Külső szemlélőnek valószínűleg olyan 'hajj de romantikus' érzetet keltett volna, de én bosszús voltam tőle.
Mindketten ülő pozícióban aludtak, csak Hyungwon kicsit lejjebb volt csúszva, és oldalról szorosan ölelte a vékonyka lányt. Daemin egyik lábát átvetette Wonién, fejét pedig barátom nyakába fúrta. Elég nyakatekert, mit ne mondjak, de bármit megtettem volna azért, hogy én legyek Hyungwon helyében.
-Asszem ma én csinálom a reggelit - nyújtózkodott Kihyun, majd elhagyta a szobát. Én még mindig megsemmisülve álltam a nappali közepén, és úgy döntöttem, megviccelem egy kicsit a félénk fiatalabbikat.
-Wonii, ébresztő. Hasadra süt a nap - paskoltam meg arcát, mire lassan kinyitotta alvástól felduzzadt szemeit.
-Hm? - pislogott, gondolom próbált beazonosítani.
-Nézz jobbra, de ne sikíts - vigyorodtam el. Értetlenül kapta az adott irányba a fejét, és amikor meglátta Daemint, rémülten felkiáltott. Artikulátlanul sikongatva ellökte magától az ébredező lányt, és próbált menekülni, amivel azt érte el, hogy leesett a kanapéról.
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek Hyungwon szerencsétlenségén a lányok terén. Hihetetlenül félénk volt, inkább a háttérben megbújó típus.
-Ehez nehe~~ úrihsten, Woho-nihihihihi~~ a hahahasaham, nehe - először térdre estem, majd elterültem a szürke szőnyegen, és ott vergődtem, miközben szakadtam a röhögéstől. Hyungwon nem mozdult, csak támaszkodott a könyökén, és meredt maga elé. Valószínűleg sokkot kapott.
-Ki kiabált? - Shownu rontott ki a szobánkból, szokásosan félmeztelenül. -Mi történt? Hahó, Hyungwon - lengette a karját a lefagyott fiú előtt, amivel még nagyobb hahotára ösztönzött engem. Aztán mivel észrevette, hogy Woninál nem ártana egy újraindítás, engem talált meg kérdő tekintetével.
-Éhén, most heheh nem tuhdok behe~~
-Jó-jó értem, csak halkabban nyihogj. Ha Changkyun felébred... - ingatta a fejét, majd visszament felöltözni. Én pedig tudomást sem véve Daeminről, szenvedtem tovább a földön.

DAEMIN's POV

Értetlenül kapkodtam a fejem a röhögcsélő (inkább nevezzük visításnak) Wonho és a rémült tekintetű Hyungwon között.
-Valaki magyarázatot adna arra, hogy mi a fene történt? - fakadtam ki, de látszólag egyik sem volt használható állapotban.
Ekkor toppant be a mindig mosolygó Minyhuk, szokásos vidám vigyorával az arcán.
-Á, már fel is ébredtél! Vettem neked ruhákat, mert ahogy láttam elég használtak amiket hoztál - letett elém a dohányzóasztalra néhány jól megpakolt szatyrot.
-Köszi! De honnan tudtad a ruhaméretemet? - néztem fel rá, mire egy másodperc alatt elvörösödött.
-Hát, az úgy volt, hogy...izé..
-Te belenyúltál a táskámba?! - kiabáltam.
-Igen, de izé... Meg akartalak kérdezni, d-de olyan édesen aludtatok Hyunwonnal.. - mentegetőzése még jobban felkavart.
-Hogy mi?! Én vele aludtam?! - mutogattam Hyungwonra, aki kerek szemekkel bólintott. Legszívesebben elsüllyedtem volna.
-Mi ez az égtelen ordítozás? - egy dühödt Changkyun is csatlakozott hozzánk. Ekkor Wonho már összeszedte magát annyira, hogy beszédképes legyen, és megpróbálta lenyugtatni.
-Nyugi I.M, néha nem árt a korán kelés - kuncogott.
-Ajánlom, hogy a reggeli mellé kávé is legyen, különben... - kezdte a fenyegetőzést, mikor Hyunwon felpattant.
-Te jó ég, a reggeli! - kiáltotta, majd elrohant. Wonho hiába szólt utána, hogy 'Kihyun intézi', nem állt meg. Gondolom örült, hogy végre kiszabadult a kínos szituációból. Megértem.
-És mi lesz a mai program? - törtem meg a kínos csendet.
-Lesz egy két órás fansign, aztán megyünk gyakorolni - ismertette a tervet Changkyun a pizsamáját igazgatva. Ekkor nyílt a maknae-line szobaajtaja, és Jooheon rontott ki rajta kiabálva.
-Daemin eltűnt! - rohant el a folyosón, mi pedig csodálkozva néztünk utána.
-Ez most komoly nem vett észre? - csaptam a homlokomra, mire a többiekből kitört a nevetés. Végül Shownu sajnálta meg elsőnek a rémült piroskát, és utána sietett.
Sóhajtva terültem el a kanapén, ám nem vettem észre, hogy I.M a túlsó felén ül, így fejem pont az ölében landolt. Nem akartam a mentegetőzésemmel még jobban leégetni magam, így nem mozdultam, csak lehunytam a szemem, és álmosságot mímeltem. El tudtam képzelni Changkyun arckifejezését, de a többiekét még inkább, mivel hallottam a kuncogásokat.
-Hé, nekünk nem is hagytok helyet? - szólalt meg elsőnek Minhyuk, majd nemes egyszerűséggel ráült a lábamra. Feljajdultam, de továbbra is fekve maradtam. Ha ők így, én úgy.
-Ja, ti ketten foglaljátok az összes helyet - nevetett Wonho, és elfoglalta a térdeim területét.
-Ha valamelyik rá mer ülni a fejemre, én azt megfojtom - szűrtem fogaim között még mindig lehunyt szemmel.
-Nyugi, a fejednek már így is elég kínos a szituáció - röhögött I.M a hajammal játszadozva.
-Kész a kajaa! - Hyungwon kiáltására kipattant a szemem, de totál le voltam láncolva.
-Leszállnátok rólam? - néztem a két fiúra, de ők csak megrázták a fejüket, és elvettek maguknak egy-egy megpakolt tányért. Közben már I.M is megkapta a sajátját, és úgy tűnt, nem nagyon zavarja, hogy az ölében fekszem, ugyanis halál nyugodtan ette a salátáját, néha le-leéve engem is. Gyomrom nagyokat kordult, de ez sem hatotta meg őket, sőt, valószínűleg élvezték kínzásomat.
-Valamelyik etesse már meg, rossz nézni ahogy szenved - bökött felém teli szájjal Jooheon.
-Nem vagyok kisbaba akit meg kell etetni! - tiltakoztam. Egyenként megvonták a vállukat, és ettek tovább. Észrevettem, hogy Wonho, miközben beszél, a tányérja fölött tartja a pálcikákkal megfogott falatot. Egy pillanatig sem haboztam, felültem, és leharaptam a kis adag salit a pálcikái közül. A fehér hajú felháborodottan nézte, ahogy jóízűen eszem a kajáját. Aztán a felháborodást egy huncut mosoly követte, és egy újabb falatot tartott felém. Elfogadtam, mivel gyomromat marcangolta az éhség.
A következőt Kihyuntól kaptam, aztán Changkyun, majd a többiek következtek.
-Ha jóllakattátok Daemint, talán készülődhetnénk is. Fél óra és indulni kell - kocogtatta meg nem létező karóráját Shownu, mire mindegyikük felpattant és lázasan öltözni kezdtek. Én csak kábán, mosolyomat visszatartva figyeltem a felbolydult hangyabolyt. Egymásnak különböző dolgokat kiabálva, ruhákat meg egyebeket szorongatva rohangásztak ide-oda. Néhány percre én is elfoglaltam a fürdőszobát, és elviselhető külsőt varázsoltam magamra a Minhyuk által vett dolgokból. Mikor kiléptem, már a cipőiket vették fel, egy-egy táskával az oldalukon.
-Mehetünk? - kérdeztem csillogó szemekkel, majd követtem őket a furgonig. Pár pillanatra el is felejtettem, hogy kikkel van dolgom, amikor is, a beszállásnál Kihyun rácsapott a seggemre.
-Siess, nem szeretnénk elkésni - vigyorgott rám.
Úgy érzem, sosem fognak teljesen megváltozni. Lesznek kitérők, amikor kedvesebbek lesznek, de attól még ugyan olyanok maradnak. Örökre.