MONSTERS | monsta x

17.fejezet: Élő adás

JOOHEON's POV

-Hova ment Wonho? - kérdezte szemöldökráncolva Kihyun.
-Megnézem - pattant fel Hyungwon, majd elhagyta a házat.
-Olyan uncsi ez így. Csinálni kéne valamit - nyavajgott Minhyuk, aki szokásosan nem bírt megülni a seggén.
-VLive? - pillantott fel a telefonjából I.M.
-Mínusz két emberrel? A Monbebe hetven százaléka úgy is csak 'Wonho oppát' akarja látni - csüggedtem el, visszagondolva a sok kínos VLive pillanatra, amikor a fehérke nem volt jelen.
-Akkor várjuk meg őket, és az után - rántott vállat Kihyun.
-Mi lesz az után? - lépett ki az ajtón Daemin zavartan.
-Élő adásban bejelentjük a comeback-et - fordultam a lány felé.
-Az jó, gondolom - hebegte, majd remegő kezekkel besietett a fürdőbe.
-Na ennek meg mi baja? - töprengett Changkyun egy kaján vigyorral az arcán.
-Szerintem egyértelmű. Be van zárva, alig tud valamit csinálni - feleltem.
-Én nem fogom minden nap sétáltatni - tiltakozott Kihyun.
-Kinek az ötlete is volt az egész? - csattantam fel.
-Én mondtam, hogy álljunk le. Wonho hozta ide a csajt, nekem csak tetszett a segge, mi ezzel a baj? - tárta szét a karját.
-Ez jó! Ez rímel is! - kiáltott fel hirtelen I.M, és lefirkantotta az énekes mondatát az ölében heverő jegyzetfüzetbe.
-Ezt csak nem akarod beleírni egy dalba - hüledezett Minhyuk.
-Majd átalakítom egy kicsit - vont vállat a másik.
A beálló csendet az ajtó nyílása és csukódása törte meg.
-Na végre, azt hittem már sose~~ Te sírtál? - kapta fejét a fehér hajúra Shownu aggodalmasan. A fiú szemei vörösek voltak, arca pedig kicsit felpuffadt.
-Csak allergia - rázta a fejét.
-Egy éve lakunk egy fedél alatt, de eddig sosem voltál allergiás semmire - cáfoltam rá.
-Jooheon - nézett rám Hyungwon, mire jobbnak láttam befogni a szám.
-A rajongók csak beveszik. Na, csináljuk már a live-ot! - nyávogott Minhyuk, ide-oda dobálva magát.
-Jó, csináljuk. De előbb szólnunk kell Daeminnek - lépett I.M a fürdőszoba ajtaja elé. A lány már egy ideje odabent volt, csak nincs semmi baja...

DAEMIN's POV

Képtelen voltam ott állni előttük, azok után, ami Wonhoval történt. Mintha a maradék becsületem is semmivé foszlott volna.
Mielőtt a hányinger és a szédülés végképp eluralkodott volna rajtam, betámojogtam a fürdőbe. Ott a mosdótálra támaszkodva próbáltam egyenletessé varázsolni a légzésem.
De hiába, minduntalan éreztem bőrömön finom érintéseit, csókjait, amivel zúzódásaimat fedte be. Utáltam magam, és őt is, amiért istentelenül élveztem.
Jobb lett volna bármivel is, ha megtörténik? Talán maradandó nyomot hagyott volna bennem, de akkor legalább már nem kéne ezt játszanunk. És most már a fiúknak is meg lehet a véleményük rólam. Hiszen egyértelmű, hogy Wonho elmondta nekik. Talán még ki is színezte. El tudom képzelni, ahogy meséli, hogyan fektette meg legújabb trófeáját.
-Én nem vagyok a tulajdona. Nem vagyok a tulajdona. Nem vagyok... - motyogtam, ökölbe szorítva a kezem, mert a görcsös fájdalom és undor megint megszorongatott.
Hirtelen, mintha égetnék, olyan érzés futott végig az oldalamon, mire egy hangtalan kiáltással felrántottam a pólómat.
Ijedten vettem észre a bőrömet ékesítő karmolást, és a körülötte lévő lilás szívásnyomokat.
-Oh nem, nem, nem - sziszegtem teljesen pánikba esve.

Nem ejthetett rajtam még egy sebet!

Ekkor kopogtattak.
-Daemin, gyere ki! - Changkyun hangja szinte már parancsoló volt.
-Mindjárt! Mi vagyok én, valami csicska...? - morogtam dühösen, rendbe szedve magamat.
-Valami olyasmi - vigyorgtott gonoszul a nálam kicsivel magasabb fiú.
-Kap~~
-Erre most nincs időnk. Menj a szobánkba, és addig ne gyere ki, amíg nem szólunk - adta ki az ukázt Shownu.
-És mit fogok addig csinálni? - akadtam fent az apró tényen, miszerint halálra fogom unni magam.
-Nézheted az élő adást - villantotta rám pimasz mosolyát Wonho, akibe láthatólag visszatért az életerő. Túlságosan is.
-Argh, jó - forgattam a szemem, mire Hyungwon felém nyújtotta a telefonját.
-Tessék. Be van kapcsolva a VLive, majd jelez ha elkezdtük.
-Okés - bólogattam kedvetlenül, majd kihátráltam az ajtóig, onnan figyeltem a vad készülődést.
Changkyun valami fura dalt dúdolgatva szedte össze egy zacskóba az összes, a dohányzóasztalon sorakozó sörös- meg energiaitalos dobozokat.
Wonho és Minhyuk a hajukat igazgatták, Hyungwon pedig elsietett átöltözni. Nem értettem minek a nagy felhajtás, de inkább hagytam őket.
Jooheon eközben aegyo-kat gyakorolt, amikkel köszöntheti a Monbebe-t.
-Ti betegek vagytok - szólítottam le a mellettem tömény szörpöt iszogató Kihyunt, aki állítólag ezzel akarta eltűntetni a sör szagát.
-A rajongókért mindent - fintorgott, mire felnevettem, és inkább bementem a szobájukba.
-Áá! - visított fel Hyungwon előttem, egy szál alsógatyában toporogva.
-Ember, vegyél már fel valamit! - takartam el a szemem diszkréten. Bár engem ezek után már semmivel sem tudnak meglepni.
-Azon voltam - morogta, magára kapva egy fekete farmert és egy sötétkék felsőt.
-Az a mintás jobban állna - jegyeztem meg, mikor végignézett magán a tükörben.
-Az Hoseok-é - pillantott az említett darabra.
-És az kit érdekel? - nyomtam a kezébe, ő pedig némi hezitálás után fel is vette.
-Máris jobb - kacsintottam rá mosolyogva.
-Ha bárki kérdezi, ez a te ötleted volt - húzta a száját, majd csatlakozott a többiekhez.
-Az az én pólóm?! - Wonho kiáltását a csukott ajtón keresztül is lehetett hallani. Felkuncogtam, és felmásztam Kihyun ágyába, ami tömve volt puha plüssökkel.
Kényelembe helyeztem magam, és, amikor az pittyegett, a kezembe kaptam a telefont.
Az már a nappalit mutatta, és a kanapén fetrengő Kihyunt és Minhyukot.
-Sziasztok Monbebék! Tudom, rég nem volt már live, és ennek az egynek is naaagyon fontos oka van - vigyorgott Minhyuk, mint egy tejbetök.
-Hé, mit csináltok? - hangzott egy kérdés a telefon túloldaláról, és hamarosan Changkyun és Hyungwon is csatlakozott a fiúkhoz. Megállapítottam, hogy egész jó színészek.
-Hogy hol van Wonho hyung? - olvasta szorgosan a kommenteket I.M.
-Nem is tudom. Szerintem keressük meg - vetette föl a 'hirtelen jött' ötletet Kihyun, a többiek pedig bólogatva kísérték útjára.
Épp a fürdő mellett mentek el, amikor énekszó hallatszott bentről.
-Kiss me under the lights of the thousand stars~~

Gyomrom görcsbe ugrott gyönyörű hangjától, nagyon össze kellett magam kaparnom ahhoz, hogy ne dobjam el zokogva a telefont.
-Szerintem megleltük a kis dalospacsirtát - suttogta Hyungwon, majd egyszerűen benyitott. Wonho ott ült a földön, ölében a telefonjával.
-Kiss me under the lights of the thousand stars - énekelte újra, mire én nyüszítve az ajkamba haraptam.
Azt hiszem a Kpoperek ezt nevezik fangörcsnek.
A többiek nevetve és tapsolva dícsérték az előadást.
-Csak ezt a részét tudod a számnak - röhögte ki őt Changkyun, majd meg is próbálta utánozni. A visítására Shownu rohant elő a konyhából.
-Megsérült valaki? - kérdezte rémülten, a srácok meg már a földön gurultak a nevetéstől.
Hiába tudtam, hogy az egész egy színjáték, jót derültem ezen a hat hülyén.
-Menjünk vissza - sietett a nappaliba Kihyun, ahol a kanapén már Jooheon terpeszkedett.
-Kukkukakka - integetett a kamerába szupercukin.
-Miről is akartunk nektek beszélni? Miről is... - gondolkozott Shownu.
-Uh, elfelejtettem. Nektek van ötletetek? - mászott Jooheon a kamerába, hogy elolvashassa a kommenteket.
-Nem házasodunk össze - rázta a fejét, mire a háttérben megint nevetni kezdtek.
-Nem lesz plusz egy tag. Néha már hét is sok - somolygott.
Az biztos.
-Akkor had adjunk egy kis segítséget - adta át a kamerát Wonhonak, aki közel hajolt, megmutatva csillogó kék szemeit. Olvadozva állapítottam meg, hogy a kék kontaklencse is irtó jól áll neki.

Miket gondolsz Daemin?!

-Képzeljétek, pont hajszínváltoztatáson gondolkoztunk - vigyorgott, a kommentek nagy része pedig 'Comeback'-hez hasonló szavakkal lett tele.
-Hogy a mi Monbebe-ink milyen okosak - állt be mellé Hyungwon.
-Arra is rájöttek, hogy ez az én pólóm - rángatta meg az anyagot Wonho, mire a másik fülig pirult.
-Jól van na, ez akadt a kezembe - forgatta a szemét kínosan nevetgélve.
-Szóval akkor comeback. Remélem várjátok - dobott puszikat a levegőbe a fehér hajú, majd tovább adta a kamerát a leadernek.
-Mostantól, hogy kiderült a kis titkunk, keményen fogunk dolgozni azon, hogy a legjobbat nyújtsuk nektek - mondta boldogan.
-Én majd növesztek kockákat! - ugrált a háttérben Minhyuk.
-Na azt megnézem - röhögött a HyungWonho páros. Minhyuk durcisan lépett oda hozzájuk, és először Hyungwon pólóját akarta felhúzni, de ő nem hagyta magát. Ellentétben Wonhoval, aki büszkén engedte, hogy Minhyuk a mellkasáig húzza a fölsőjét.
-Ezt simán lekörözöm - nyújtott rá nyelvet elégedetten, míg a másik megszemlélte a saját hasát.
-Jó, lehet felszedtem egy kis felesleget... - húzta el a száját.
Ezt az idiótát! Persze ha nem lennének kamerák...
-És az önbizalmunkon is javítani fogunk, ígérem - mutatta fel hüvelykujját Kihyun.
-Nekünk most mennünk kell, sokat kell még dolgoznunk. Fiúk, köszönjünk el közösen - tartotta távolabb Shownu a telefont, így mindannyian látszódtak.
-Sziasztok! Saranghae, Monbebe! - integettek, aztán a képernyő elsötétült.
Várakoztam, hátha valaki keresni próbál majd engem, de senki nem lépett a szobába semmilyen indokkal. Agyam hamar ráunt az ébrenlétre, és egy ásítás után félálomban hanyatlott a fejem a Kihyun illatú párnákra.

Talán megszerettem a Monsta X-et. De nem azt a hét állatot, amilyenek itthon. Azt soha.....

Sziasztok! Bocsánat a sok késésért, de az iskola miatt elég kevés az időm és az életkedvem is, pedig ötletem az van bőven :c Igyekszem hamar hozni a következőt, remélem tetszett ez az izé xd ♥
Fighting!