MONSTERS | monsta x

29.fejezet: Milliónyi apró darab

WONHO's POV

Amint felébredtem, nagyot ásítottam, és bámultam a plafonon elterülő aranysárga fénypöttyöket, amik mint ezernyi apró bogár, a redőnnyel együtt mozogtak.
Hirtelen valaki megmozdult mellettem. Rémülten kaptam oda a tekintetem, és mosolyogva nyugtáztam, hogy egy lány volt az.
Bizonyára az esti buliból maradt itt.
Ám nem. Mert mikor ő is felkelt, és kellőképp magához tért, boldogan, sugárzó arccal ölelt át. Fekete haja az arcomat csiklandozta, érintése melegséggel töltött el.
De a vér is megfagyott az ereimben, mikor a fülembe súgta:
-Sosem leszel elég jó.

Zihálva ültem fel az ágyban, az éjszaka kellős közepén. Kikászálódtam onnan, és megnéztem a többieket. Shownu mosolyogva aludt, Hyungwon pedig álmában is a White Girl-t dúdolgatta. Kihyun...nos, ő sehol nem volt.
Óvatos léptekkel kisurrantam a folyosóra, ügyelve a szerteszét hagyott dolgokra.
A kis énekest a nappaliban találtam meg, az egyik maciját ölelgetve. Előtte hevert a laptopja, és videókat nézett rajta.
-Miért nem alszol? - ültem le mellé.
-Valami nyugtalanít - felelte csöndesen.
-Engem is. Mégpedig az, hogy idekint depizel. Aludnod kéne - ásítottam.
-Neked is - bökött oldalba.
-Az más tészta. Én bírom a gyűrődést - vágtam rá durcásan. Nem szerettem, ha feleslegesen aggódnak értem.
-Kezdődik az éjszakai műszak? - lépett ki a szobájukból I.M, jegyzetfüzetekkel a kezében.
-Nem, csak Kihyunie nem tud aludni, én pedig jó barát módjára próbálom kiszedni belőle hogy mi a baja - pillantottam a rapperre, aki kényelembe helyezte magát velünk szemben.
-Rendben, de csendben ha kérhetem - precízen irogatni kezdett a füzet első oldalára, mire Kihyun szomorúan felnézett.
-Hogy tudsz egy ilyen nap után dolgozni? - kérdezte, és én csak ekkor lestem meg, mit nézhetett egész éjjel.
-Minek nézed ezt a szemetet? - zártam be az ablakot, amin a No.Mercy-s előadásának felvétele volt megnyitva.
-Nem tudom... Rossz előérzetem van a bandával kapcsolatban - húzta el száját.
-Vagy csak paranoiás vagy, és fáradt - mondta Changkyun, még mindig jegyzetelve.
-Nem vagyok paranoiás! - durcázott.
-Kihyun, fejtsd ki bővebben a problémádat, egyedül nem fogod tudni megoldani - simítottam meg a karját, visszaemlékezve a Shownutól hallottakra.
Szégyenlem magam, amiért alvást színleltem, de senkivel nem volt kedvem beszélgetni akkor. Igazából most sincs, de ha már a sajátomat nem tudom, mások baját segíthetek legyőzni.
-Ez nem ilyen egyszerű, Hoseok - rázta meg fejét makacsul.
-Lány van a dologban? - kérdezgettem. Ha nem akarja kibökni, akkor jöhet a barchoba.
-Dehogy, hülye vagy? - kérdezett vissza felháborodottan.
-Sziasztok - szólt Hyungwon álmos hangja az ajtóból, és nem sokára ő maga is megjelent mellettünk.
-Az kávé? - nyúlt Kihyun bögréje felé, de a gazdája lecsapta a kezét.
-Hát jó - morogta, és lábait a kanapéra húzva nekem dőlt.
-Rosszat álmodtál? - nézett fel I.M a füzetéből, és a nyűgös tagot vizslatta.
-Nem álmodhatott rosszat, hiszen énekelt álmában - cáfoltam meg a tényt, mire Hyungwon mérgesen vállon csapott.
-Te mióta nézed ahogy alszok?!
-Semmióta. Felkeltem és hallottam. Nem vagy elég szép ahhoz, hogy nézzelek - fintorogtam. A következő a combomon csattant.
-Nah, tudod hogy szeretlek - horkantam fel, és kuncogva megölelgettem a fiút.
-Blah, eressz el te hülye buzi - nevetett, de közben még jobban karjaimba fúrta magát. Hiányzott ez az egész, hogy újra legjobb barátok lehessünk Hyungwonnal. Tudtam, hogy fülig szerelmes Daeminbe, és a lány hatalmas szakadékot állított kettőnk közé.
-Jó látni, hogy minden a régi - sóhajtotta Kihyun, de nem volt egyértelmű, hogy ezt boldogan, vagy szomorúan mondta-e.
-Az - feleltem, s valahogy a tudat alattim szörnyű, fájdalmas impulzusokkal halmozott el a lány legkisebb emlékére.
-Adj egy lapot - nyújtottam a kezem I.M fele, aki somolyogva tépett, a szakadás hangja visszhangzott a beállt csöndben.

KIHYUN's POV

Furcsa pillantásokat vetettem Hoseokra, aki, mintha az ölében álomra szenderülő Hyungwon mindennapos lenne, írni kezdett.

Hyungwonho...

Baromság!

Hogy elűzzem a hülye gondolataimat, újra magamhoz vettem a laptopom, és pötyögni kezdtem rajta.

Két f~

Nem!

Mit tegyek ha két ba~

Yoo Kihyun! Elég!
De hiába parancsoltam magamra, minduntalan ilyesmi kérdéseket írtam be. Végül megállapodtam a következőnél:

Meleg idolok

Még időm se volt elolvasni az első cikk címét, amikor le kellett csapnom a laptop tetejét, mert Wonho az irányomba kapta a fejét. Mint később kiderült, csak a nyakát akarta kiroppantani, rám egy fikarcnyi figyelmet sem szentelt. Annál többet azonban Hyungwonra, aki még mindig az ölében feküdt, és jóízűen horkolt.

Végül is...magyarázat is lenne rá.

Ez már tényleg túl~

Engedd, hogy befejezzem! Daemin megjelent, Hyungwonnak megtetszett, Hoseok pedig féltékenységből 'elűzte'. Szó sem volt itt szerelemről, sokkal inkább...

Ki ne mondd!

...bromance-ról.

Idegesen, tehetetlenül lefejeltem a laptopot, és kiengedtem egy dühös morgást.

MINHYUK's POV

Reggel a szokottnál is nyűgösebb és álmosabb volt a banda, talán csak Shownu tűnt egy kicsit kipihentebbnek az átlagnál.
-Muszáj ma bemenni? - nyávogtam a teámat szorongatva a kezemben. Semmi kedvem nem volt a sorozatos kiabálásokhoz és pofára esésekhez, főleg a tudattal, hogy mikor hazaérünk, Daemin nem lesz itthon. Sokkal jobban megszerettem, ő más volt, mint a többi. Ez most nem olyan sablonduma, meg nem szerelem első látásra. Csak bírtam, hogy ő nem ugrott minden szavunkra, voltak önálló gondolatai, és nem hullott egyikünk karjaiba sem.

Látszott, hogy honnan érkezett.

-Igen muszáj. Te legalább kialudtad magad - ásított Kihyun, aki egész éjjel fent volt a többiekkel.
-Nem szabadna ennyiszer fent lennetek éjjel. Inkább jegyzetelgessetek nap közben, és este összerakjátok. Az alvás fontos - magyarázta a leaderünk, aki már teljes menetfelszerelésben állt előttünk.
-Mióta aggódsz értünk ennyire? - kérdezte Jooheon, mire Wonho és Shownu váltottak egy komoly pillantást.
-Amióta ez a dolgom - zárta le a témát az utóbbi, majd elzavart minket öltözni.
~×~×~×~
-Jó látni, hogy ilyen lelkesek vagytok - forgatta a szemét az edzőnk, mikor bedurcázva elterültünk a földön, megjegyzem - három óra folyamatos ugrabugrálás után.
-Hiányzik Daemin - dörzsöltem izzadtságban úszó arcomat a törölközőmmel.
-Ő nem is edzett minket - felelte fáradtan Hyungwon.
-De akkor is hiányzik. Nektek nem? - néztem körbe rajtuk.
-Meg kell tanulnod nélküle élni - tért ki a kérdés elől Changkyun, de én csak nem hagytam magam.

Nem húzhatjuk ezt tovább!

-És ha én nem akarok? Nem helyes ez az egész - ráztam a fejem.
-Minhyuk, ne most... - motyogta Shownu.
-De, most! Elrabolták, basszameg, elrabolták! És mi csak ülünk ölbetett kézzel - kiabáltam, nem foglalkozva azzal, hogy a Starship épületében vagyunk, és akárki hallhat.
-Ennek így kellett történnie! Könyörgök, a Monsta X és a Monbebék érdekében fele~
-Ne keverd ebbe bele a Monbebéket! - pattantam fel - Itt most egy emberéletről van szó. Kicsit sincs bűntudatotok? - tártam szét a karom tehetetlenül. Jooheon és I.M lehajtott fejjel ültek előttem, Kihyun szomorúan nézte a veszekedésünket.
Wonho pedig se szó, se beszéd elrohant.
-Hoseok! - sietett utána a maknae és Hyungwon.
-A picsába! - kiáltott fel Shownu dühösen és kétségbeesetten, majd hatalmasat ütött a tükörbe.

Amaz hangos reccsenéssel törött milliónyi darabra. Pont, mint a csapatunk.

Sziasztok! Remélem tetszett^^ Nyugi, lesznek majd ennél vidámabb részek is, csak nem most :D
Amúgy megjegyzem, hogy elkezdtem egy ONESHOT-os könyvet, KPOP ONESHOT címen. Eddig egy van fent, aminek valószínűleg holnap hozom a következő részét :3
♥~♥