MONSTERS | monsta x

30.fejezet: Változások

DAEMIN's POV

A napok teltek-múltak, lassan hetekké álltak össze, én pedig egyre jobban hozzászoktam a Bangtan Boyshoz.

De a Szörnyek minden éjjel velem voltak.

És akármennyire is voltak meglepők első ránézésre a szokásaik, egy idő után megszerettem őket a hülyeségeikkel együtt. Talán némelyiküket túlságosan is.
Reggel Jint a konyhában szorgoskodva találtam, és a legidősebb megkért, hogy keltsem fel a többieket.
-Persze, hagyd rám a piszkos melót - nevettem, miközben felvágtattam az emeletre.
Először Yoongi szobája előtt álltam meg. Őt a legnehezebb kirángatni az ágyból, ezért is akartam vele kezdeni.
-Jó reggelt - rántottam el a függönyöket, mire a fekete hajú morgolódva a fejére húzta a takaróját.
-Jól aludtál? - csevegtem vele továbbra is, miközben átrendezgettem a rendetlen íróasztalát. Ám a kezembe akadt egy lap, aminek a szövege ismerős volt. Túlságosan is.
Óvatosan hátranéztem, és látva, hogy Suga próbál visszaaludni, belelestem a papírkötegbe.
-De hiszen ez~! - kiáltottam fel rémülten, és gyorsan visszadobtam az asztalra, ujjaimat szinte már égette.

...Édesebb az édességnél,
Csokoládé vonások és szárnyak;
De szárnyad az ördögé...

Szívemben hatalmas, mindent elsöprő vihar támadt, de végül műmosollyal felráztam Yoongit, és mentem a következő alanyokhoz.
-Sziasztok - intettem Jungkooknak és Jiminnek, akik már fent voltak, és beszélgettek.
-Valami baj van Noona? - kérdezte  a maknae.
-Dehogy, csak nem aludtam valami jól - legyintettem.
-A héten ötödjére mondod ezt - ráncolta a homlokát Jimin, akit már nehezebb volt átverni.
Talán Taehyung után ő volt az, akivel a legjobban összebarátkoztam. Mindig jókat tudtunk beszélgetni, és átlátott rajtam, mint a szitán.

Ahogy tette azt~ Nem! Ne is gondolj rá!

-Mert a héten ötödjére aludtam rosszul. Menjetek le reggelizni - siettem ki, és nagy sóhajjal nyitottam be Tae-hez és Hobihoz.
A két mókamester még javában durmolt.
-Ki az ágyból Hoseok-si, Taehyung-si! - tapsoltam.
-Mondtam már, hogy oppának hívj - nyekeregte rekedt hangon a szőke fiú, lerúgva magáról a takaróját.
-Bocsánat, oppa - sütöttem le a szemem. Taehyung nagyon érzékeny volt az ilyen dolgokra, ezt már kitapasztaltam.
-És velem mi lesz? - háborodott fel kuncogva a rapper, majd ott is hagyott minket, mondván, hogy meghal az éhségtől.
-Te nem mész? - kérdeztem Taetől.
-De, csak előbb gondoltam átöltözök - vigyorgott rám gunyorosan, mire szokásosan elvörösödtem, és kisiettem a folyosóra.
-Hé, vigyázz! - kapott el Namjoon, akinek a mellkasáról csapódtam le kis híján a földre.
-Bocsánat - hebegtem, majd kibontakoztam karjaiból és bezárkóztam a szobámba.
-Mi a franc van velem? - téptem a hajamba idegesen. A kialvatlanság nem elég, neeem, most még jön ez a hülye dalszöveg is!
Természetesen nem volt merszem megkérdezni Taehyungot, pedig benne igazán megbíztam.
Bár ezek után a bizalmam egy csöppet megrendült. Ezer százalék, hogy az az én búcsúajándékom volt. Ellopta!

Hogy kicsit feledtessem magammal a töprengeni valókat, felnyitottam a laptopom, és beléptem Instagramra.
-Mi a fasz?!

JIMIN's POV

Épp Jinnel tárgyaltunk Daemin alvási problémáiról, amikor a lány üvöltése zengte be a házat.
-Megyek, megnézem - előztem meg Taehyungot, és bekopogtam hozzá.
-Bejöhetek? - kérdeztem, de nem jött semmi válasz.
-Kezdesz megijeszteni - nyomtam le a kilincset, és aggodalmam még nagyobb lett, mikor megláttam, hogy Daemin leesett állal bámulja a laptop képernyőjét.
-Hahó, Föld hívja Daemint - ráztam a kezem a szeme előtt, de semmi.
Elolvastam a cikk főcímét, amitől sokkot kapott.