MONSTERS | monsta x

24.fejezet: Hogy mertél ránézni?

Sziasztok! Mint kiderült, tüdőgyulladásom van, szóval még egy darabig nyomom az ágyat. Ez csak annyiban jó, hogy időm mint a tenger - sokat tudok írni. Csapjunk a ramyunba, gondolom Daemin és a csipet-csapat kalandjai jobban érdekelnek titeket :D

DAEMIN's POV

Reggel szomorkásan vettem tudomásul, hogy Wonho eltűnt mellőlem. Sőt, az egész Monsta X felszívódott.
-Egy üzenetetet azért hagyhattak volna - jártam be a lakást, végül pedig a hűtő előtt álltam meg.
A vaknak is feltűnhetett az az élénksárga cetli, amit valaki nagy gonddal a hűtőszekrény ajtajára biggyesztett.

Jó reggelt Babygirl,

Egyértelmű volt, hogy ki írta...

Nem ébresztettünk fel, mert nagyon aranyosan aludtál. Ma egész nap bent leszünk. Mivel úgy tűnt már jobban vagy, csinálhatnál vacsorát, és takarítani sem ártana.

WH♥

Ui: Azért ne erőltesd meg magad >~<

Olyan disznóól van a házban, hogy azt egy tanyasi gazda is megirigyelhetné, mi az, hogy ne erőltessem meg magam? Ráadásul hét fiúra főzni...remek.

És a találkádat se felejtsd el Taehyung-gal.

Mintha képes lettem volna elfelejteni. A szőke fiú emlékére egyből mosolyra görbült a szám, és boldogabban kezdtem készülődni, mivel már nyolc óra volt.
Nem nagyon voltam tisztában azzal, hogy mit illik ilyenkor felvenni, úgyhogy maradtam valami egyszerűnél: fekete, spagettipántos felső, egy szürke, combján rongyosra szaggatott nadrággal, és egy fehér Convers-zel.
Igaz, hogy a fiúk tele voltak sminkes dolgokkal, én inkább mégis kihagytam. Világéletemben utáltam mázolni magam.
Még gyorsan megettem egy joghurtot, amit a hűtőben találtam, és közben lecsekkoltam a helyszínt. Szerencsémre nem volt túl messze, két-három utcányira a fiúk házától.
Volt még negyed órám, addig előkapartam a kulcsot, amit Hyungwontól loptam el tegnap.

-Szóval csak féltesz, azért csinálod ezt? - tettem csipőre a kezem kérdőn.
-Igen! Kérlek, bocsáss meg - legszívesebben az arcába röhögtem volna, de aztán feltűnt az oldalzsebéből kikandikáló lakáskulcs.
-Jól van. Semmi gond - öleltem meg, s közben óvatosan kivettem az ezüstösen csillogó tárgyat.
Ó, hogy én ezt mennyiszer csináltam ezt régen.

Nem volt bennem rossz érzés azért, mert hazudtam nekik, és loptam. Ez nekem szinte lételem volt, így éltem túl régen.
És most így fogok.

A módszer nem változott....csak a játék helyszíne lett más.

Elégedetten dugtam a kulcsot a zárba, és pár perccel később már az utca szürke kövét tapostam, kerülgetve az embereket, míg végül el nem érkeztem egy kis épülethez, aminek az elején 'Youngsters' felirat díszelgett.
Kíváncsian léptem közelebb, és már be akartam lökni magam előtt az ajtót, amikor egy rekedtes hang megállított.
-Késtél. Remélem társaságot nem hoztál magaddal - Taehyung volt az. Gyorsan megpördültem a tengelyem körül, és hunyorogva néztem végig a nyakigláb fiún.
Mondjuk hozzám képest még Changkyun is égimeszelőnek számít...
Tae ruházata egy fekete bőrdzsekiből, alatta egy 'Smile for me' mintás pólóból, és egy fekete nadrágból állt. Szőke haja kuszán meredezett a fején, de kit álltatok? Rohadt jól állt neki.
-Dehogy. Mind dolgoznak, és sikerült elcsennem egy kulcsot - ráztam meg a fejem, mire ő közelebb sétált hozzám.
-Bezárva tartanak? Szegény, kicsi aranytorkú énekesmadaram... - simította meg az arcomat, szavait szinte suttogva ejtette ki a száján.
Teljesen más volt, mint amikor először találkoztunk. Kezdtem úgy érezni, mintha egy fordított világba kerültem volna - Taehyung vette át Kihyunék, míg a Monsta X tagjai az örökvidám fiú tulajdonságait.
-Ittál valamit? Kérem vissza a bolond Kim Taehyungot - integettem előtte, de csak egy kis kuncogást tudtam belőle kicsikarni.
-Bocsáss meg, Minnie. Csak kicsit fáradt vagyok.
-Nagyon keményen edzetek a többiekkel? - kérdeztem, miközben beléptünk a - mint később kiderült - kajáldába.
-Ah, ne is mondd. De az új számaink eszméletlenek lesznek, alig várom, hogy megmutassuk a rajongóknak - csillant fel a szeme.
Leültünk, és a rendelést is leadtuk: két hamburger, meg egy nagy sültkrumpli.
-Sosem tudom megenni az egészet - mondtuk szinte teljesen egyszerre, mire felnevettünk.