MONSTERS | monsta x

22.fejezet: Megdöbbentő felismerés

JOOHEON's POV

-Most hova üljek le? - toporgott Kihyun a kanapé előtt, amin Daemin és Wonho kucorgott összebújva.
-A fotelbe? - léptem oda mellé, elővéve a telefonomat. Ezt a jelenetet muszáj volt megörökítenem.
-De én mindig itt ülök - akadékoskodott, míg én közelebb toltam a két alvóhoz a kamerát.
Hangos kattanás jelezte, hogy a kép elkészült.
-A hangot levenni luxus? - mormogta Hoseok, elbújva Daemin haja mögé. A lány is ébredezni kezdett.
-Fáj a torkom - krahácsolt, szeme alatt hatalmas táskák húzódtak.
-Csinálok neked teát - tápászkodott fel a még félákomban leledző Wonho, de a lány erőtlenül utána kapott.
-Maradj itt. Fázok - didergett.
-Tessék, itt egy pulcsi - kaptam fel a legközelebbi ruhadarabot, ami talán Shownué lehetett.
-Köszi - sóhajtotta Daemin, aki eközben már felült, és lábait az álláig húzva várta, hogy a vöröske visszaüljön. Nem is kellett sokat várakoznia, a másik visszahuppant mellé, fél karral átölelte, fejét pedig a lány vállára hajtotta.
-Kemény volt az este, mi? - hallatta hangját I.M, aki szinte megújulva iszogatta a kávéját.
-Ezeket ti írtátok? - böktem a dohányzóasztalon heverő papírokra.
-Ja, de a fele hülyeség - felelte Wonho.
-Mivel a felét én írtam, a felét meg te - nyújtott nyelvet Changkyun pimaszul.
-Ez elég kétértelmű. Jó reggelt - lépett be Hyungwon, kezében egy tálcával.
-Voltam olyan pofátlan és megnéztem reggel a lázad. Hoztam lázcsillapítót - tette le Daemin elé az egyik bögrét, meg egy kis dobozkát.
-Ennyire rosszul vagy? - kérdeztem.
-Hát...ja - túrt a hajába zavartan Daemin.
-Akkor dolgozni se tudsz. Mentem reggelit csinálni - tűnt el Minhyuk olyan gyorsan, ahogy megjelent.
Következőnek Shownu ébredt föl, és kerek szemekkel nézett a pulóvere új tulajdonosára.
-Az nem az enyém?
-Ha kell visszaadom - emelte rá tekintetét Daemin, de a leader megrázta a fejét.
-Hordjad nyugodtan - mondta, majd bement a fürdőbe.
-Ma be kell mennünk a Starship-hez? - kérdeztem.
-Csak akik szöveget írnak, azoknak. Egyeztetni kell minden hülyeséget - fújtatott Kihyun.
-Te mit idegeskedsz? Ülhetsz itthon egész nap - csattant fel I.M.
-És vigyázhatok a betegre, remek.
-Bocsánat, hogy szar a fűtés nálatok. Nem tehetek róla hogy megfáztam! - vágott vissza Daemin.
-De legalább ne tettetnéd magad, hogy mindenki körülötted ugráljon! - fújta föl magát Kihyun, mint egy ideges hörcsög. Elég viccesen nézett ki.
-Állj már le, te is mindig ezt csinálod - szólt közbe Wonho.
-Buli van - hörpölte a kávéját Changkyun elégedetten. Ő szerintem a feszültséggel tölti magát. Mint egy rossz elem.
-Te csak ne védjed. Inkább fektesd meg gyorsan, és rúgjuk ki végre. Mindenkinek jobb lesz úgy - Kihyun mondatai után mindenki lefagyva várta Daemin reakcióját. De nem ő volt az, aki következőnek szólalt meg.
-Nem értem mi a bajod vele. Jó segge van, innentől befoghatod - sziszegte Hyungwon, emlékeztetve az idősebbet legelső beszólására.
Én nem mertem közbeavatkozni. Majd ha ökölharcra kerül a dolog, akkor segítek leállítani őket. Addig inkább a háttérből figyelem az eseményeket.
-Valaki segítsen, kigyulladt a konyha! - kiáltotta Minhyuk, mire Shownu, Hyungwon meg I.M azonnal elmentek tüzet oltani.
-Nem is Minhyuk lenne - ültem le a fotelbe. Üzenetem jött.

Üzenet küldője: Menedzser hyung^^
Egy órátok van ideérni. Kaparjátok össze magatokat.

-Szerintem ideje lenne készülődni - néztem Wonhora, akit szintén érintett a dolog.
-De még nem is ettünk.
-Majd beugrunk út közben valahova. Szólj a többieknek - siettem be a szobánkba, és álltam neki készülődni.
Mivel nem hivatalos helyre mentüünk, egy farmer-póló párosítás tökéletesen helyt állt.
Mikor kimentem, a srácok félig-meddig készenlétben álltak. Csak I.M-en nem volt póló, és Hoseok nem tudott leszakadni Daeminről. Vagy fordítva.
-Él még egyáltalán? - böktem meg a lány fejét. Konkrétan állva elaludt, Wonhot ölelve.
-Gyorsan lerakom aludni, aztán jövök - kapta az ölébe a lányt, és eltűnt vele a szobájukban.
-Mi lelte ezt a gyereket - töprengett csodálkozva Shownu, akin már a kabátja is rajta volt.
Igazat mondott. Wonho a lány érkezése óta a szokottnál is szeszélyesebb lett.
Mi már bent ültünk a kocsiban, amikor a vörös herceg végre hajlandó volt csatlakozni.
-Azt hittem már visszaaludtál - nevettem, Shownu pedig gázt adott.

DAEMIN's POV

Annyira emlékeztem, hogy Wonho búcsúzóul megölelt - amitől természetesen volt egy miniszívrohamom -, aztán képszakadás.
Nem is csoda, hogy meglepődtem azon - Hyungwon ágyában ébredtem.
Az orrom teljesen el volt dugulva, a torkom kapart, mintha forró szenet ettem volna.
És belül, a gyomromban is hasonló meleg érzés töltött el, ha az éjszakára gondoltam. Ha visszaemlékeztem az ölelő karokra, és arra az édes, angyali mosolyra amivel jóéjszakát kívánt nekem.

Ez az oldala sokkal jobban tetszett, mint a tesztoszterontúltengéses Shin Hoseok.

Biztosan beteg vagyok. Nem gondolhatok ilyeneket!
Hiszen bántott!
Szavakkal és tettlegesen is.
Nem bocsájthatok meg ilyen könnyen, csak mert eljátsza nekem az aggódó barátot.

-Látom felkeltél - egy rideg hang keltett fel ábrándozásaimból.
-Jól látod - fintorogtam Kihyunra.
-Nem beszélgetünk?
-Minek? Úgy is utálsz - téptem bele hajamba tehetetlenül. Őszintén bevallom: megbántott.
-Attól még beszélhetünk - mászott fel mellém az ágyra, arréb lökdösve Hyungwon ágyneműjét.
-És miről akarsz beszélgetni? - adtam fel a reményt, miszerint valaha lesz két perc nyugtom. Kihyun nem zavartatta magát, halál nyugodtan elhelyezkedett, és kérdőn nézett rám.
-Most meg mivan?
-Nem is hangzol betegnek - méregetett.
-Pedig igenis az vagyok! Esetleg le is akarod ellenőrizni? - puffogtam mérgesen. Hihetetlen ez a fiú!
-Igen. Nyisd a szád - hajolt oda hozzám.
-Mi?! Nem! - menekültem az ágy másik végébe.
-Áhá! Tudtam én - elégedetten ült vissza, fokozva haragomat.
-Jó, tessék - nyitottam nagyra a szám, ő meg úgy csinált mintha értene hozzá, és lenézett a torkomra.
-Nyelvet jobbra. Kicsit balra. Lejjebb, nem látok semmit. Mekkora nyelved van - utasítgatott szörnyülködve.
-Hogy neked mennyi bajod van - csuktam be a szám pár perc elteltével. -Tényleg piros. Láz? - húzott elő a zsebéből egy lázmérőt.
-Borzalmas alak vagy. Miért zavar ennyire hogy beteg vagyok? Mert hogy nem a féltés miatt az biztos - raktam be pólóm alá a kis szerkentyűt.
-Csak mert nem akarok feleslegesen ápolgatni senkit sem - jött a nem túl magabiztos válasz.
-Vagy csak nem te vagy a figyelem középpontjában - forgattam a szemem, mire egy pillanatra megrezzent.
-Csak nem eltaláltam? - húztam vigyorra a szám.
-Nem! Még a közelében sem voltál a helyes válasznak! - tiltakozott hevesen, ezzel leleplezve saját magát.
-Ó, a kicsi Kihyunie nem kapja meg a kellő figyelmet brühühü - utánoztam egy két éves gyerek hangját.
-Ez nem is igaz - fonta össze a karjait mellkasa előtt sértődötten.
-De most komolyan. Ennyire szeretethiányos vagy, vagy csak szimplán seggfej? - nevettem el magam hitetlenül.
-Hát...a kettő keveréke. De leginkább az első - ingatta a fejét a barna hajú.
-Na jó, gyere ide - tártam szét a karom, ő pedig esetlenül megölelt. Ennyi kijárt neki is.
-Amúgy, van köztetek valami Hoseokkal? - kérdezte, mikor végre elengedett.
-Inkább énekelj nekem valamit - tereltem a témát vörösödő fejjel.
-Valamit valamiért cica - kacsintott rám vigyorogva.
-Nincs köztünk semmi. Most már énekelsz? - nyaggattam, miközben kivettem a csipogó hőmérőt. 37,5 fokot jelzett.
-Jó, de csak mert beteg vagy - adta be a derekát, majd belekezdett egy gyönyörű dalba. Elkápráztatott a hangjával, bizton mertem állítani, hogy ilyen szépet még sosem hallottam.

HYUNGWON's POV

-Kihyun mióta bement már - pattogtam.
-Nyugi már, Daemin nem harapós - nevetett Minhyuk, aki már a reggelijét habzsolta. Nekünk persze nem csinált.
-Ha-ha. Nem vicces - forráztam le ridegen.
-Tegnap beszélgettem kicsit vele. Azt mondta hogy haragszol rá - kezdte Minhyuk, mire én egy nagyot sóhajtottam.
-Nem haragszok...csak nem értem a viselkedését.
-Ahogy ő sem a miénket. Ezért akart maradni, hogy rájöjjön a miértekre - mondta.
-Te ezt honnan tudod? - kerekedett el a szemem.
-Egyértelmű. Nem Wonho, vagy bárki más miatt maradt. Nem is azért, mert félne a kínzástól. Sokkal keményebb helyről jött ő - folytatta, én pedig ittam a szavait.
Akkor esett le, hogy mekkora barom voltam. Mindvégig csak azt láttam a szemem előtt, hogy kivel milyen kapcsolatot ápol, és nem azt, amik ezen mozzanatok mögött rejlenek.
-Zseni vagyok, tudom - vigyorgott Minhyuk, majd kezében a mosatlannal elsétált.

Beszélnem kell Daeminnel.

Gyenge rész, megint csak. De néha kell ilyen is, nem igaz? Xd A BTS fanficemhez is készülőben van a rész, csak hangulatom most leginkább ehhez volt. Remélem tetszett♥
Most 'csak' két kulcsszót kaptok:
1.FESZÜLTSÉG
2.CUDDLE-TIME :3