MONSTERS | monsta x

6.fejezet: Támadnak a cukifiúk

Az utazás viszonylag csendben telt, ha azt csendnek lehet nevezni, hogy Minyhuk végig azt ordibálta hogy 'I love Monbebe', méghozzá olyan kiejtéssel, hogy azt egy tősgyökeres francia is megirigyelhette volna.
Mikor odaértünk, az egész hely kihalt volt, így nyugodtan be tudtunk sétálni az épületbe. A srácokat egyből elkapták a válogatott sminkesek meg fodrászok, és onnantól kezdve megkezdődött az őrület.
A váróterem, vagy mi, visszhangzott a sok kiabálástól. Az 'Az a fehér hajú hagyja abba a táncolást és üljön a seggére'-től, egészen a 'Ne mozgasd a fejed mert levágom a füledet is'-ig lehetett hallani dolgokat. Mivel lassan kezdtem migrént kapni, inkább kimentem a folyosóra, ahol szerencsére csend honolt. Az órámra néztem, és megállapítottam, hogy még negyed óra van kezdésig.
-Hát te meg ki vagy? - mély férfihang törte meg a csendet, mire ijedten megpördültem. Egy alacsony, kék ingbe és szürke farmerbe öltözött férfi állt előttem, és furcsán végig mért.
-Oh Daemin vagyok - vágtam rá.
-Új vagy? Nem láttalak még - húzta fel szemöldökét. Ekkor lépett közbe Kihyun, aki egy gyalogkakukk sebességével vágtázott oda hozzám, és a védelmébe vett.
-Ő egy...közeli barátunk!
-Fiam, remélem tudod, hogy egy listám van a nem-idol barátaitokról, és ennek a lánynak a neve nem szerepel sehol - húzta össze a szemét. Upsz, hát ez bukta.
-Akarom mondani távoli! Daemin nagyon messziről jött, hogy meglátogasson minket - helyesbített vigyorogva. A férfi felsóhajtott.
-Annyira nem jöhetett messziről, hiszen ízig-vérig koreai! - magyarázta a gyenge földrajztudású énekesnek, mire fejbe csaptam magam. Ennyire hülye valaki nem lehet.
-Mi a helyzet hyung? - egy vidám hang csendült mögülünk, és a fehér inges Minhyuk csatlakozott a diskurációhoz. Remek, már csak ő hiányzott.
-Ismered őt? - biccentett felém.
-Hát persze! Ő a mi bejárónőnk. Nagyon kedves és szorgalmas - tette hozzá, amire a válaszom egy bokán rúgás volt.
-Látod, ez is a szeretete jele - sziszegte egy lábon ugrálva.
-De fiúk, megmondtam, ha valamit szeretnétek, hozzám jöjjetek, és inkább ne próbáljátok megoldani egyedül, mert abból csak botrány lesz - dörzsölte a halántékát idegesen a menedzser.
-De hiszen tök jól megoldottuk! - háborodtak fel mindketten. Engem szóhoz sem hagytak jutni, pedig szívesen elfecsegtem volna a menedzserrel arról, hogy mikkel szórakoznak a srácok szabadidejükben.
-Azt látom. Nagyon a szívetekhez nőtt? - a két fiú kiskutya szemekkel bólogatott.
-Rendben, legyen. Ma odaadom Shownunak a nyomtatványokat, és, ha a lány is szeretné, leszerződtetjük hozzátok - bökte ki. Ám mielőtt a két fiú boldogan ugrándozni kezdhetett volna, szúrós szemmel rájuk szólt.
-Na, most pedig nyomás, mert a rajongók rátok várnak! - mondta, mire gyorsan elviharzottak. Én is követni akartam őket, de a menedzser elkapta a karomat.
-Nézd el nekik, ha hülyék, még nem nőtt be a fejük lágya.
-Azt észrevettem - forgattam meg a szemem.
-Remélem nem fognak sok gondot okozni. Én megyek is, mert vár még egy megbeszélés a főnökömmel. Örültem! - bicentett, és elsietett. Én pedig ott maradtam egyedül, az üres folyosó közepén, amikor is sikítozás ütötte meg a fülem.
-Woo Monsta X! Sziasztok, mi vagyunk a Monsta X - ezt a kijelentésüket is üvöltözés kísérte végig, így hát a hang irányába igyekeztem.
A fiúk már egy hosszú, fehér terítővel borított asztal előtt ültek, kezükben egy-egy mikrofonnal, és mosolyogva figyelték a tömeget. Kíváncsi voltam a folytatásra, így hát nekidőltem az egyik oszlopnak és onnan figyeltem az eseményeket.
Elsőként a legszélső Shownu állt fel.
-Hello mindenki, én Shownu vagyok, a csapat apukája - mondta, majd meghajolt. Őt követte Kihyun.
-Sziasztok, az én nevem Kihyun, és a jó hangomról vagyok híres - vigyorgott, s mikor érkeztek az 'énekelj valamit' bekiabálások, hozzátette:
-Arra majd később kerül sor.
-Hali Monbebe-k, én Minhyukiee vagyok, a vicces fiú - hajlongott a szőkeség is.
-Sziasztok, én Hyungwon vagyok, és nem tudom ki piszkálja a gombjaimat, de rossz vége lesz a dolognak - darálta le a barnás hajú, minduntalan lefogva Minhyuk kezeit, amik az inggombjai körül matattak. Beszólását egyöntetű nevetés követte.
-Én Wonho vagyok, a legszexisebb a csapatban. Engedjétek, hogy bebizonyítsam - mondta egy ravasz vigyorral az arcán, miközben lassan elkezdte felfele húzni a pólóját - de az utolsó pillanatban Changkyun leállította.
-Ha most szívrohamot kapnak tőled, akkor minket már nem tudnak végighallgatni! Amúgy hello, én I.M vagyok, a Monsta X maknaeja és egyik rappere - hajolt meg a legkisebb is.
-Én pedig Jooheon vagyok a swag és az aegyo királya - gügyögte elvékonyított hangon a piros hajú, mire megint mindenki visítozni kezdett. De komolyan, még a srácok is.
-Most engedjétek meg, hogy mutassunk nektek egy dalt, amit mi nagyon szeretünk, és reméljük hogy ti is - szólt Shownu, de ekkor Hyungwon hirtelen földobta a pracliját a levegőbe, mint a gyerekek az iskolában.
-Nekem van egy ötletem! Mi lenne, ha ők találnák ki a dal címét?
-Ez jó! Adunk egy kis segítséget - mondta Minhyuk, és a feje fölé lendítette a kezeit, szívet formálva. Ezután pedig 'lelőtte' a rajongókat, akik hirtelen kiabálni kezdték, hogy 'White Sugar'. A cím valahogy ismerős volt, s mikor meghallottam az introt, már tudtam is hogy melyik számról van szó.
A fiúk eszméletlenül aranyosan adták elő az eleve cuki dalt, nem csodálom hogy minden Monbebe elérzékenyülve nézett a színpadra. Úgy tűnt, engem is felfedeztek a tömeg szélén állva, ugyanis Kihyun egyszer felém 'lőtt', egy kacsintás kíséretében, természetesen.
Miután vége lett a számnak, felengedték egyesével a fanokat, akik mindenféle ajándékkal halmozták el őket. Azt hittem, hogy néha elkaphatok egy-két unott pillantást, vagy fintorgást a srácok részéről, de mintha kivirultak volna. Mindegyikük mosolyogva hülyéskedett a lányokkal, képeket csináltak, posztereket írtak alá, vagy aegyo-dalokat énekeltek velük. Két napos ismeretségünk óta élőben egyszer sem láttam így őket, és ez el is feledtette velem a dormban történteket. Élveztem nézni, ahogy kedveskednek a rajongóikkal, és mindegyikükre úgy néztek, mintha a világ legszebb kincseit látnák maguk előtt. Így volt ez a lányokkal is, akik csodálom, hogy nem estek össze előttük.
-Köszönjük, hogy eljöttetek, nagyon jól éreztük magunkat veletek! Vigyázzatok magatokra, egyetek sokat, maradjatok egészségesek, és remélem, hogy a következő meetingen is találkozhatunk - Wonho mondataival zárult az esemény, a boldog rajongótábor pedig integetve özönlött ki a helyről.
Az utolsó két órában látottaktól olyan energiamennyiséget kaptam, hogy rohanva vágtattam vissza az öltözőkhöz, így pont időben elkaptam a fiúkat.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ugrottam a legelső ember karjaiba totál felpörögve.
-M-mit? - kérdezte dadogva az illető, aki nem más volt, mint Hyungwon.
-Hogy megmutattátok nekem ezt az egészet - feleltem, megölelve a többieket is. Furcsa módon egyikük keze sem kalandozott el, sőt, szerintem fel sem fogták tettemet, amikor már előttük pattogtam.
-Na, a kiscsajból is Monbebe lett - húzta öntelt vigyorra a száját Changkyun, mire vállon ütöttem.
-Nem vagyok a rajongótok! Csak feldobott, ahogy velük bántok. Lehetnétek máskor is ilyenek - sóhajtottam, visszagondolva, hogy mennyire mások otthon.
-Fiúk, nekünk mennünk kell máshova is! Gyerünk öltözni! - szólt ki az egyik teremből egy nő, ahova néhány másodperccel később már be is mentek.
-Remek, engem meg hagyjatok ott mindenhol - horkantottam, levágva magam a földre. Aztán hirtelen gondoltam egyet, és elbújtam egy automata mögé.
-Hol a pöttöm? Nélküle nem mehetünk próbálni - hangzott Jooheon kérdése.
-Lehet, hogy megszökött? - Minhyuk hangjából ki lehetett hallani az idegességet.
-Basszus, én mondtam hogy hívjuk be magunkkal - csatlakozott Shownu.
-Daemin! Ne játszuk ezt el még egyszer - Wonho léptei egyre közeledtek búvóhelyem felé, mire én egyre közelebb préselődtem a falhoz.
-Hyung, vegyél nekem egy kólát ha már ott vagy! - kiáltotta Hyungwon, én pedig alig bírtam visszatartani a röhögést.
-Ha megtalálod Daemint, veszek neked - vágta rá. Valószínűleg a többiek is vad keresésbe kezdhettek, mert össze-vissza hallottam lépéseket. -Hé, az ott mi? - Kihyun hangja késztetett futásra. Gyorsan átvágtam közöttük, és rohantam tovább.
-Gyere vissza! - hallottam Jooheon-t, de csak felnevettem.
-Ez szórakozik velünk! Na majd meglátjuk ki nevet a végén - mondta Minhyuk, aki elsőnek rohant utánam. Ám ahogy láttam, a DoubleWon páros hamar beérte őt is, és engem is a hosszú lábaikkal.
-Ez nem ér, ti gyorsabbak vagytok - lihegtem, mikor elkapták a karomat. Mind a hárman a földön végeztük, nevetve.
-Kicsi a rakás! - kiáltotta valamelyik bolond mögülünk, és még öt hím súlyát érezhettem magamon.
-Jaj, ti barmok, összenyomtok - nyöszörögtem, de még mindig jókedvűen.
-Mi is szeretünk, noona - kuncogott I.M legfölülről. Neki könnyű dolga volt, nem őt préselték ki.
-Azt hitted nem kapunk el, mi? - suttogta Wonho a fülembe, mert ő volt az a szerencsés, aki rajtam feküdt.
-Nem is kaptatok el. Hagytam magam - feleltem, mire tompán felnevetett. Gondolom ő is alig kapott levegőt.
-És vajon most is hagyni fogod magad? - kicsit megemelte a fejét, amennyire tudta, és könyökét a fejem mellett támasztva ráhajolt ajkaimra, amíg lélegzetét és finom illatát magamon nem érezhettem. Parfümjétől megbódulva hagytam, hogy megcsókoljon, sőt, vissza is csókoltam, mire elmosolyodott. Szívem érintéseitől hevesebben kezdett verni, gyomrom görcsösen összerándult. Épp hogy kiélvezhettük a pillanatot, amikor a többiek leszálltak rólunk, így el kellett távolodnunk egymástól.
-Remélem jól döntesz - mosolygott rám, felhúzva a földről. Ez az egy mondata elég volt ahhoz, hogy teljesen összezavarjon.
Most ezt miért csinálta? Puszta szórakozásból? Mik ezek a hangulat-ingadozások? Miért érzek iránta többet gyűlöletnél?
Pedig a válasz ott volt végig az orrom előtt.