MONSTERS | monsta x

9.fejezet: Kezdeti gyötrelmek

DAEMIN's POV

Untam már a kínos csöndet, meg a várakozást, ezért kicsit siettettem Wonhot.
-Mit akarsz? - lehet, hogy bunkóbb hangnemet használtam mint kellett volna, de legalább észhez tért és nem a melleimet bámulta.
Felkapta a fejét, vágytól csillogó tekintetét az enyémbe fúrta, majd kiejtette a végzetes szavakat a száján.

-Szeress belém.

Ez a mondat milliónyi érzést robbantott bennem, mint a petárdák, úgy repkedtek az ellenérvek a fejemben.
Szeress belém.
Nem kérhet ilyenre, ez lehetetlenség.
Szeress belém.
Utállak.
Szeress belém.
Ha tehetném, félholtra vernélek, te fehér hajú szexista, te undorító...
Szeress belém.
Nem! Hagyj békén!
-Daemin, jól vagy? Sápadtnak tűnsz - kapott reszkető karomhoz, de én csak elrántottam előle.
-Ne most jusson eszedbe ilyeneket kérdezni  - mordultam rá, majd igyekeztem rendbeszedni zilált elmémet, és a kérésére koncentrálni.
Szeress belém.
Még mit nem.
-Ha akarnék sem szeretnék bele egy ilyen idiótába, mint te - húztam ki magam, és igyekeztem bátornak lenni. De minden erő kiszállt belőlem, amikor jobb öklével a fejem mellett néhány centivel ütött a falba.
-Azt mondtam, szeress belém. Véleményezés nem szerepelt a kívánságaim között - préselte össze ajkait.
-Az ilyen kérés nem megy csettintésre - vágtam vissza magabiztosan, bár lábaim meg-megremegtek, gerincemen a hideg futkározott.
-Nem kérés volt. Parancs - egy elégedett mosoly kíséretében szabad kezét végigfuttatta az oldalamon, miközben végig az arcomat tanulmányozta.
-Utállak! - üvöltöttem a képébe, mire kajánul elvigyorodott.
-Rengetegen mondták már ezt nekem, de egyiktől sem izgultam fel ennyire - mormogta, kezével lejjebb vándorolva. Erősen belemarkolt a fenekembe, mire megugrottam, egyenesen kidolgozott mellkasának.
-Hülye állat - motyogtam vörösödő fejjel, mivel kezét megint oda nem való helyeken érezhettem. De mit tehettem volna?
-Jól teszed, hogy nem menekülsz - suttogta, megnyalva a bőrt a nyakamon.
Erre az egy mozdulatra rossz emlékek árasztottak el, és megpróbáltam eltolni magamtól.
-Pedig már épp meg akartalak dícsérni - ciccegett, ajkai közé véve érzékeny bőrömet. Csókjai áradatát csak a fülem mögötti résznél találta elegendőnek, így ismételten felkent a falra, és éreztette velem, hogy mennyire....khm...mennyire felizgattam a puszta jelenlétemmel.
-Úgy csinálsz, mintha nem élveznéd - dörmögte, hangja teljesen megváltozott. Sokkal mélyebb, férfiasabb lett.
Ó, dehogyisnem élveztem. Gyűlöltem is magam érte rendesen.
-Undorító vagy - feleltem, mire rátapadt ajkaimra. Úgy tűnik, náluk az erőszakos stílus a menő, mert úgy éreztem, szétszakadnak az ajkaim, mikor elvált tőlem.
-És te pont ezt szereted bennem - Aha, persze, imádom, ha játszadoznak velem. Shin Hoseok, te nagyon buta vagy.
Nem feleltem semmit, csak mozdulatlanul, mégis vadul zakatoló szívvel hagytam, hogy kezét a tarkómra tegye, és a hajam vonalát cirógassa.
-Olyan sok mindent tudnék veled csinálni. Csak lennél kicsit lelkesebb - biggyesztette le ajkait. Fújtattam egyet, és engedélyeztem neki még egy csókot. Egy utolsót.
Milyen buta voltam én is. Naiv, és buta.
Erőszakosan feltuszakolta a lábaimat csípője köré, és annyira nekinyomott a falnak, hogy a levegő egy sóhajtással kiszökött a tüdőmből. Ő ezt kihasználva átcsúsztatta nyelvét a számba, és feltérképezte a szájüregemet, töviről-hegyire.
Kezeivel közben térdig érő pizsamanadrágomat kezdte el feltűrni, és akkor sem hagyta abba, amikor két kézzel csapkodtam a vállát.
-Megőrítesz - szakította meg csókunkat, majd elkerekedett szemmel nézett ajkaimra. Tekintetéből távozott minden vadság, egy egyszerű kisfiú tekintete volt ez, aki valami nagyon, de nagyon rosszat csinált.
-Istenem, mit tettem - motyogta, miközben elengedett. Elképedve nézett körmeire, amik alatt vér piroslott. Rémülten kaptam combomhoz az egyik, míg ajkamhoz a másik kezemmel. Szám borzalmasan fel volt dagadva, és sebes is volt. A combom....tele karmolásokkal...
Amint az adrenalin kiszállt belőlem, már a fájdalmat is éreztem. Dühvel vegyes indulattal néztem Wonhora, aki résnyire nyitott szájjal nyúlt felém.
-Ne! Ne érj hozzám! - csapkodtam idegesen, s könnyek szöktek a szemembe.
-Daemin, én nem...
-Te nem, te nem! Persze. Mese habbal! Rohadj meg Wonho! - löktem el, majd megpördültem, és gyenge léptekkel indultam a nappali felé.
-Sajnálom, tényleg - kiáltotta utánam, de megráztam a fejem.
-Most már mindegy - mondtam. Miután beléptem Minhyukék szobájába, velőtrázó üvöltés töltötte meg a házat.

WONHO's POV

-Most már mindegy - Daemin mondata, és az ajtócsukódás után teljesen elborult az agyam. Felüvöltöttem, és teljes erőből verni kezdtem az öklöm a falhoz. Az ő vére volt a körmöm alatt, az ÖVÉ! Bántottam, én csak bántani tudom őt.
-Áh! - kiáltottam, véresre sebzett kezeimmel belekapva csapzott hajamba. Ez után a kis kitérő után folytattam ökleim tönkretevését.
-Mit művelsz? - Kihyun hangja rázott fel az önmarcangolásból.
-Én...nem akartam - tört ki belőlem, majd vérző tenyereimre támaszkodva a falnak dőltem.
-Jézusom, mi történt? A kezed! - kapott a szájához ijedten.
-Semmiség. Megérdemeltem - sóhajtottam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, amikor Jooheon robbant közénk.
-Te normális vagy?! - esett volna nekem, de akkor meglátta a kezeimet.
-Hozd rendbe magad, aztán beszélünk.
-K-ki van bent vele? - kérdeztem, mivel Minhyuk a nappaliban hallgatott zenét Changkyun társaságában.
-Hyungwon. Shownu most keres neki nyugtatót. Remélem tisztában vagy azzal, mit tettél - közölte velem a vörös hajú szikrákat szóró szemmel. Szívem összefacsarodott, és csak arra tudtam gondolni, hogy miattam történt mindez.
Ha egyszer nem a farkammal gondolkodnék...
-Legalább elérted a célodat? - kérdezte foghegyről Kihyun, miközben én a kezemet tisztítottam le. Megráztam a fejem.
-Idióta - azzal ott hagyott.
-Tudom, az vagyok - suttogtam, végig a tükörképemet bámulva. Legszívesebben darabokra törtem volna azt a tükröt.

HYUNGWON's POV

-Szerinted milyen az új csaj? - kérdezte Jooheon, akinek jelenleg az ágyán csöveltem.
-Aranyos, de... - ekkor rontott be Daemin ajtóstul, zokogva. Nadrágja feltűrve, szája még az enyémnél is pufibb volt.
-Mi történt? - pattantam fel.
-Wonho - felelte két hatalmas lélegzetvétel között.
-Hiszen te remegsz! Gyere ide - tártam ki a karom, ő pedig szorosan hozzám bújt. A jelenet keserűsége ellenére melegség töltötte be szívemet.
-Ugye te nem fogsz bántani? - szipogott, könnyes szemekkel felnézve rám.
-Én sosem tudnálak bántani - feleltem, karjaimmal védelmezve őt. Még mindig borzalmasan remegett.
-Szólok Shownunak, hogy kerítsen nyugtatót - állt fel Jooheon. Ekkor üvöltés zengte be a lakást.
-Úgy látom másnak is szüksége lesz rá - forgatta a szemét, majd távozott.
-Ülj le, mielőtt összeesel - óvatosan Changkyun ágyához vezettem.
-Mindjárt jövök, csak kiverem a szart is Wonhoból - ki akartam menni, de erőtlenül elkapta a karomat.
-Ne menj... Akárki bánthat - nyöszörögte, én pedig -bármennyire is haragudtam a Minhyukos dolog miatt- megsajnáltam.
Ennyire fél tőlünk?
-Bennem megbízol? - kérdeztem, leülve mellé.
-Még igen. Amíg nem szeged meg a szavad - jött a válasz. Bólintottam, lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam illatát, amivel idegesítően mélyen keveredett Wonho parfümje.
Mit tett vele?
-Figyelj. Kérdezhetek valamit? - engedtem el egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Asszem.... Ha csak nem akarod, hogy feküdjek le veled, azon kívül kérhetsz bármit.
-Wonho azért bántott, mert...mert lefeküdtél Minhyukkal? - végre kibökhettem, ami érdekelt.
-Wonho azért bántotta, mert túl jó színészek vagyunk. Sajnálom, Daemin. Az egész az én hibám - nyitott be Minhyuk, aki ezek szerint tudott a dologról. Milyen gyorsan terjednek a hírek ebben a házban.
-Hoseok üvöltése szerintem Amerikáig elhallatszott - adta a választ viszonylag nyugodtan, letelepedve mellénk. Gondolatolvasó.
-Nem a te hibád - rázta a fejét Daemin.
-Milyen színészetről beszéltek? - értetlenkedtem.
-Nem feküdtünk le. Csak egy hülye vicc volt - mondta a szőke.
-Srácok, kupaktanács - szólt be Shownu, futólag odadobva a doboz nyugtatót Daeminnek.
-Mennünk kell - tápaszkodtam fel, adva egy homlokpuszit a lánynak.
-Zárjátok be az ajtót - motyogta maga elé, mi pedig riadtan néztünk össze.

Tennünk kell valamit, mielőtt felmosórongyot csinálunk szerencsétlen lány idegeiből.

-Ha meg akarom verni Wonhot, fogj le - pillantottam Minhyukra, aki az alsó ajkát rágcsálta.
-Te is engem.

Ejjha emberek, ez lett aztán az izgalmakkal teli rész....ja, nem xd Remélem tetszett♥