MONSTERS | monsta x

33.fejezet: Mit tettél velem?

HYUNGWON's POV

Egyedül ültem a szobánkban, és elgondolkozva bámultam a falat. Hoseok ágya ijesztően üres volt.
-Mi lett veled? - sóhajtottam, és elterültem a sajátomon.
Annyira magával ragadott volna minket az idol-élet, hogy fel sem tűnt nekünk, az egyikünk nem okés? Pedig ugyan olyan volt mint mi. Ugyanúgy bulizott, nőket szedett fel, röhögött az utálkozókon, és jól érezte magát.
Egyetlen lány nem változtathatta meg ennyire.
Egy fecske nem csinál nyarat, ez köztudott.
Ilyesmi gondolatokkal álltam fel, és körbenéztem Wonho hálórészén. A polcain milliónyi orvosság, vitamin és kenőcs sorakozott. Szemem megakadt azon, amit Changkyun apja adott neki.

- Naponta maximum egy - kötötte a lelkére öt nappal ezelőtt

Ha jól tudom, huszonöt pirula van egy dobozban.
Kinyitottam.

Üres volt.

MINHYUK's POV

Épp a konyhában segédkeztem Kihyunnak, amikor Hyungwon berobbant az ajtón, kezében lengetve egy fehér dobozkát.
-Hoseok visszajött már? - lihegte.
-Nem, írt nekem, hogy később jön - feleltem.
-Miért? - kérdezte Kihyun kíváncsian, miközben a rántást kevergette. Hyungwon idegesen levágta magát az egyik székre, és halántékát kezdte masszírozni.
-Hé, nyugi. Téged nem fogunk pszichológushoz cipelni - nevettem fel, mire Kihyun tarkón vágott.
-Ez nem vicces. Mi a baj? - lépett oda Hyungwonhoz.
-Eltűnt az összes nyugatója - dobta az asztalra a dobozt, ami valóban üresnek bizonyult.
-Felhívom Mr. Lim-et - kapott a telefonjáért Kihyun. Ideges csöndben vártuk, hogy felvegye.
-Jónapot. Elnézést a zavásért, de Hoseok még önnel van? - érdeklődött, de szinte azonnal le is fehéredett.
-Hogy micsoda?! Nem, itthon nincs. Rendben, köszönöm - tette le, és rémülten felénk fordult.
-Azt mondta neki, hogy korábban kell hazajönnie - fújta ki az összes levegőjét, majd felrohant az emeletre a többiekért.
-Gyere, öltözzünk. Meg kell keresnünk - húztam az előszobába Hyungwont, és ráadtam a kabátját. Szegény nagyon meg volt ijedve, majd hogy nem remegett.
Shownuék épp hogy leértek hozzánk, nyílt az ajtó, és Hoseok lépett be rajta.
-Oh, sziasztok - villantott ránk egy erőltetett mosolyt, és ki akart kerülni minket, de Hyungwon elkapta.
-Te normális vagy?! - nyomta neki a falhoz.
-Most jöttem a pszichomókustól. Ez szerintem válasz a kérdésedre - lökte arrébb a fiatalabbat, és durcásan rántott egyet a táskáján, aminek nyitott oldalzsebéből öt nyugtatós-doboz potyogott ki.
-Ezt nem mondod komolyan? - tátottam el a szám, miközben néztem, ahogy remegő kézzel összeszedi őket. Nem válaszolt, csak felállt és célba vette a szobáját.
-Shin Hoseok! - indult utána Shownu és Jooheon.
-Add azokat ide - nyújtotta kezét utóbbi.
-Akadj már le rólam - horkant fel Wonho, majd fellépkedett a lépcsőn.
-Wonho! Ne csináld ezt, emlékszel mit mondtam neked? Ezzel nem oldasz meg semmit, engedd hogy segítsünk - kiáltotta utána Shownu.
-Leszarom! - üvöltötte, és becsapta a szobájuk ajtaját.
-Újraéli a kamaszkorát - forgatta a szemét I.M cinikusan.
-De ez így nem jó! - csapott a falra Hyungwon mérgesen.
-Kezdődik minden elölről - túrt a hajába Kihyun, én pedig sajnálatos módon egyet értettem ezzel.

Kezdünk megint szétesni.

JOOHEON's POV

Rossz volt nézni, ahogy a többiek kétségek közt tengődve ültek a nappaliban. Senki nem nyúlt a vacsorájához.
-Felmegyek hozzá - pattant fel Hyungwon, de Minhyuk visszafogta.
-Ne.
-És ha begyógyszerezte magát?! Eressz el - rántotta ki a karját Minhyuk szorításából. Úton felfele én is csatlakoztam hozzá.
-Figyelj, megértem, hogy aggódsz, de ne legyél túl kemény vele. Sem magaddal - tettem vállára a kezem.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez fordítva fog történni.

-Kösz - motyogta, majd benyitott.
Rémképeinkkel ellentétben Wonho teljesen józanon ült az ágyán, és olvasott.
-Öhm.. Szia - léptünk beljebb esetlenül. Gúnyos tekintettel pillantott ránk, mintha valami rosszat követtünk volna el ellene.
-Mi volt az orvosnál? - kérdeztem, Hyungwont ugyanis jobban lekötötte a Hoseok éjjeliszekrényén heverő gyógyszerek tömkelege.
-Semmi - felelte, majd újra a könyv lapjai közé temetkezett.
-Ez nem Changkyuné? - ültem le mellé. Emlékszem, erről a könyvről beszélgettek Daeminnel.
-Kölcsön adta - jött a rövidke válasz.
-Hová lett a szókincsed hyung? - húztam el a szám kedvetlenül.
-Hol voltál ma? - tette fel a kérdést hirtelen Hyungwon.
-Orvosnál.
-Azon kívül? Nem vagyunk idióták, de te sem vagy az. Ne is csinálj úgy - vágta rá a másik, s úgy vizslatta Wonhot, mintha az akármelyik perben rávethetné magát.
-Sétálgattam.
-És merre? A Bangtan dormnál? - húzta fel a szemöldökét Hyungwon, mire jóslata be is következett.
Hoseok pólója kicsúszott ujjaim közül, így a fiú könnyedén Hyungwonon landolt.
-Hyung! - amaz fájdalmas arccal vergődött alatta, és próbálta lelökni magáról - sikertelenül.
-Semmi közöd nincs az életemhez! Miért avatkoztok mindig mindenbe bele?! - Hoseok elkapta a pólója szegéjét, és annál fogva rángatta föl s le.
-Fejezd be! - próbáltam lefogni hátulról, de az erőviszonyok egy csöppet egyenlőtlenek voltak, így én is a földön kötöttem ki. Fölsőm pedig beakadt valami apró bizbaszba, ezért felállni sem tudtam.
-Látod mi lett velem!? - folytatta Hyungwon rángatását, remegett a dühtől.
-Térj már észhez! Ő a legjobb barátod - kiabáltam, de mintha meg sem hallotta volna.
Wonhot annyira elragadta a hév, hogy be is húzott egyet Hyungwonnak, aki felsírt a fájdalomtól.
-Miért sírsz?! - kezdett el könnyezni Wonho is, de nem hagyta abba a fiatalabb inzultálását.
Ekkor toppant be a maradék négy tag, és míg Kihyun kiszabadított engem, hárman leszedték Hoseokot Hyungwonról.
-Normális vagy? Miért bán~ - kezdte a dorgálást Shownu, mikor is Wonho állatias üvöltése szakította félbe.
-Bántottam! Mindenkit bántok! Mondjátok ki: Szörnyeteg vagy, Hoseok! Ő is mindig ezt mondta, mindenki ezt mondja! - csapkodását csak Minhyuk és I.M szorító karjai akadályozták meg.
-Kik mondják ezt? - kérdeztem, de választ nem kaptam. Hozzászokhattam volna.
-Szörnyeteg, az! Igaza volt, minden az én hibám. Apa miattam hagyott el minket, én vagyok a család szégyene. Az adósságok, a veszekedések... - üvöltözése keserves sírásba fulladt, reszketve kucorgott a földön, szemben Hyungwonnal.
-Ez nem igaz! - rázta a fejét Changkyun.
-Igazán?! Nem voltál ott, nem tudod, milyen voltam! Nem tudjátok, milyen vagyok.

Én tudtam. Shin Hoseok, te minden vagy, csak Szörnyeteg nem.

Bárcsak időben el tudtam volna mondani neki.

DAEMIN's POV

-Ma milyen játékot játszunk? - cirógatta sebes mellkasomat Taehyung.

Ne nyúlj hozzám.

-Tudod mit? Választok én - vigyorgott rám - Úgy sem érdemled meg a kivételezést, mert szétszedted a szobám - ingatta a fejét.

Te meg szétszedted a lelkemet. Darabokra.

-Megtanítok neked egy dalt. Ha ügyes leszel, talán visszaadom a fölsődet - bevallom, nem nagyon sikerült visszahoznia az életkedvemet ajánlatával.

Ugyanis azt, amit öt napja elvett tőlem, sosem fogom visszakapni.

-Jó, kapsz fájdalomcsillapítót is a kezedre. Csak mosolyogj végre! Az tetszett benned a legjobban. Hogy mindig mosolyogtál - hajolt le hozzám egy csókra, amit nem viszonoztam. Máskor azt mondtam volna, hogy mézédes ajkai kívánatosak voltak számomra, de most undorító volt. Még I.M cigitől bűzlő száját is visszasírtam.
-Mindjárt visszajövök - paskolta meg az arcom, és ugrándozva elhagyta a szobát.
Nagyot sóhajtva dőltem vissza az ágyra, és legszívesebben lesüllyedtem volna a Föld magjáig.

Mi lett a kitartó Szörnnyel?

TAEHYUNG's POV

A nappaliban, míg a fájdalomcsillapítót kutattam, találkoztam Jiminnel. Mosolyogva intettem neki, de ő csak grimaszolva öntött magának egy pohár vizet.
-Meddig fogod ezt csinálni? - kérdezte.
-Ameddig jól esik, Chimchim - feleltem.
-Undorító vagy. Nem látod, hogy mit tettél vele?! - fordult felém, ha szemeivel ölni tudott volna, valószínűleg nem nevethettem volna az arcába olyan jóízűen.
-Én mit tettem vele? Inkább Te mit tettél vele - böktem meg a mellkasát, és vicces volt látnom, hogy összezavartam.
-Ha vissza tudtad volna fogni magad, meg a gyerekes érzéseidet, Daemin nyugodt úton lett volna az enyém - támaszkodtam a pultra halálos nyugalomban.
-És ha ő nem téged választott volna? - kérdezte, de hangjában semmi ingerlő nem volt. Bírtam a kétségbeesett Jimint.
-Ez az év vicce volt, Chim - kuncogtam, majd megpördültem, és elsiettem.

Még sok teendőm volt.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, és nem okoztam izgalmak terén csalódást. Igazából a könyv vége felé araszolgatunk, még három-négy fejezetet terveztem, de ha eszembe jut valami, akkor egyértelműen hosszabb lesz :)
Egy kérdéssel is fordulok hozzátok: valaki jön holnap a Monbebe találkozóra? ^_^ ♥