MONSTERS | monsta x

8.fejezet: Kérések

DAEMIN's POV

-Most elmehetsz. Majd hívunk ha kellesz - Shownu lekezelően legyintett, én pedig könnyes szemmel elhagytam a helységet.
Alig tellett bele egy perc, máris kiabálás töltötte be a házat.
-Daemin! - király, mostantól úgy táncolok ahogy ők fütyülnek.
-Megyek! - kiabáltam vissza, és a konyha felé vettem az irányt. Megmosolyogtatott a látvány, ahogy I.M a megrakott tányérokkal ügyetlenkedik, de azért segítettem neki.
-Valami köszönöm, vagy ilyesmi? - mordultam rá.
-Minek? Ez a munkád - rángatta a vállát, én pedig legszívesebben kitörtem volna a helyéről.
-Értettem - úgy döntöttem, nem feleselek, csak teszem a dolgom. Hátha úgy jobban megbíznak bennem, és elém tárják rendes énjüket. Bár már azt sem tudom, az melyik. Úgy váltogatják a hangulatukat, mint más ember az alsóneműjét.
-Kész az ebéd? - robogott ki a fürdőből Jooheon. Nem sokára a többiek is csatlakoztak hozzánk, és jóízűen enni kezdtek. Én azonban csak kedvetlenül piszkáltam az ételt. Semmi kedvem nem volt enni, agyam a történéséken kattogott.

-Bántani akart....

Hyungwon fájdalmas mondata, mint egy gif, úgy játszódott le a fejemben újra és újra. És ahányszor visszajátszottam, annyiszor jobban gyűlöltem a kis beteg kolónia alfahímét. Végülis lehet annak mondani....
Tényleg meg akarta ütni. Látszott az arcán, hogy ha nem lépek közbe, péppé zúzza társa model-arcát. És én mégis azt mondtam Hyungwonnak, hogy Wonho biztos nem gondolta komolyan.
-Mi lesz Minhyukkal? - néztem fel ölemből, mert feltűnt, hogy a hangoskodó nincs köztünk.
-Majd jön ha akar - csámcsogott Wonho. Nagyot nyelve figyeltem egy eltévedt szószcsepp útját lefelé az ajkán, ami végül a szája alatt ért véget. Valószínűleg észrevette, hogy bámulom, ugyanis rám, majd az ajkaira mutatott.
-Gyerünk. Tűntesd el - ám amikor nyúltam a szalvétáért, nevetve megrázta a fejét.
Így hát kénytelen voltam közel hajolni hozzá, és óvatosan lecsókolni a cseppet a szájáról. Felső ajkaim így is érintették a piros-zónát, amit igyekeztem minél jobban elkerülni. Nem azért, mert ezzel örömet okoznék a hülye fejének, hanem mert ez valamilyen idióta oknál fogva nekem is élvezet volt.
Jelenetünket a mérges Minhyuk zavarta meg.
-Wonho hyung, mért nem szóltál?! Ahj, most kihűlt a kimchi-m - nyavajgott, majd lehuppant mellénk és lapátolni kezdte az ebédet, mérges pillantásokat lövelve Wonho felé.
-Én megyek elmosogatni - álltam fel, összeszedve a piszkos tányérokat. Ők meg sem szólaltak, csak elterültek ahol tudtak.
-Hogy rohadnátok meg egytől egyig - mérgelődtem, beáztatva az edényeket. Ekkor valaki megérintette a vállamat, amitől összerezzentem.
-Csak én vagyok. Kérhetek egy szívességet? - kérdezte Minhyuk, miközben feltornázta magát a konyhapultra.
-Persze - feleltem monoton hangon.
-Játszd el, hogy lefekszel velem - összeráncolt szemöldökkel zártam el a csapot, hátha rosszul hallottam.
-Miért is kéne ezt eljátszanom? - fordultam felé értetlenül. Az indoka megdöbbentett.
-Mert vissza szeretnék vágni Wonhonak. Tudja, hogy utálom a hideg kimchi-t - borzongott meg az emlékre, mire halkan felnevettem.
-Csak színészkedés lesz, ugye?
-Egy ujjal sem nyúlok hozzád - bólogatott.
-Oké. Ha ezzel szálkát szúrhatunk a kezébe, akkor legyen - kézfogásra nyújtottam a kezem, de Minhyuk belepacsizott.
-Mi leszünk a világ legnagyobb szálkája - vigyorgott, majd rángatni kezdett a szobájuk felé.
-Most? - rettentem meg, de akkor már a többiek színe elé értünk, így nem volt lehetőségem visszakozni.
-Igen, most - felelte lihegve, majd szó szerint nekilökött a falnak, és odahajolt a nyakamhoz. Szerencséjére nem ért hozzám, csak úgy csinált.
Éreztem a többiek értetlen és kíváncsi tekintetét magamon, így hát egy mű-nyögéssel beletúrtam szőke hajába. A hitelesség kedvéért lábaimat dereka köré fontam, mire kicsit eltolt magától, és a szemembe nézett.
-Akarod?
-Mindennél jobban - mosolyogtam rá a lehető legcsábosabban. Bólintott, majd belökte mellettünk az ajtót, és becipelt rajta.
-Elmehetnénk színészeknek - suttogtam az ajtócsapódás után. Minhyuk levetette magát a másik ágyra, és vigyorogva helyeselt.
-Igen, de itt még nincs vége. Tényleg el kell hinniük, hogy itt éppen történik valami.
-Azaz?
-Azaz... - mondta, majd belecsapott kettőt a falba, és nyögve felkiáltott.
-Ah, Daemin! - reakcióm tettére egy folytott nevetés volt, majd követtem példáját.
-Ezhaz, Min-hyuk! - kiáltottam, mire a tréfa kitalálója szájára tapasztott kézzel terült el a földön.