MONSTERS | monsta x

26.fejezet: Mielőtt....

KIHYUN's POV

-Miért hívtál? - huppantam le a nyikorgó irodai székre, szemben a menedzseremmel.
-Valami nagyon fontosról szeretnék veled beszélni.
-És mi lenne az? - fontam össze a karjaimat idegesen.
-Ki vagy rúgva.
Mindezt olyan nyugodtan közölte, hogy az már nevetséges volt.
-Hogy mi?! - csaptam az asztalra idegesen.
-Átadunk egy másik vállalatnak. Őket képviseli az Exo, biztosan ismered - vett elő néhány papírt meg tollat.
-D-de miért? - kaptam a hajamba. Nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen döntést.
-Beteszünk a helyedre egy rappert, így egálban lesznek a vokálosokkal. Először Minhyukot akartuk elküldeni, de őt nem vitték. Gondolom érted miért - röhögött - Így hát elkezdheted a szólókarriered az S.M Entertainmentnél - tolta elém a lapokat mosolyogva. Egy cápa vigyora volt az.
-Nem, én ezt nem akarom! - kiabáltam, de hiába, a kezem már nyúlt a tollért.
-Nee~

~eeem! - hirtelen mozdulattal ültem fel az ágyamban, az üvöltés a torkomra fagyott. Ugyanaz az álom, már a harmadik éjszaka. Ugyanaz a borzalmas rémálom már három rohadt éjjelen át.
-Kihyunie, mi a baj? - tápászkodott fel a túlsó emeleti ágyon Daemin, aki most Hyungwonnál aludt.
Nem válaszoltam, csak remegő kézzel lerúgtam magamról a tűz forró takarót.
-Melyik üvöltözik? - rontott be ajtóstul Minhyuk.
-Kihyun - morogta az alsó ágyról Hoseok.
-Kösz az együttérzést - motyogtam.
-Rosszat álmodtál? - Daemin le akart mászni a földre, de a még félálomban lévő, köztudottan mélyalvó Hyungwon visszahúzta.
-Ja, de...nem vészes - furcsa volt, hogy a bunkóságaim után is ilyen törődő. Igaz, ez a munkája. De akkor sem értettem.
-Ha bármi van szólj - feküdt vissza Woni mellé.
-De csöndben, mert szeretnék aludni - bökdösött Wonho alulról.
-Akkor inkább kint alszok - szomorkásan és fáradtan léptem ki az ajtón, amit Minhyuk nyitva felejtett. Mikor becsuktam, hallottam bentről a veszekedésfoszlányokat.
-Nem igaz hogy ekkora baromnak kell lenned állandóan! Nem látod hogy nincs jól?!
-Hagyj már, nem az én bajom.
Igazából megmosolygtatott Wonho és Daemin eszmecseréje. Aranyos, hogy próbál védeni ez a lány.
Bevackoltam hát a kanapéra, és ott hajtottam álomra a fejem.
~×~×~×~
-Kihyun-ah, ébresztő! Késésben vagyunk, kapard fel a seggedet - lökdösött Shownu korán reggel. A háttérben láttam a készülődő fiúkat, és az ismételten vitatkozó Daemint és Hoseokot.
-Nem bírtad ki, igaz?! - tárta szét a karját idegesen a lány.
-Hordjál valami kevésbé kurvásat, addig meg ne panaszkodj, ha seggen talállak csapni - forgatta a szemét a vörös, miközben magára kapta a pulóverét.
-Akkora egy....Áh! - ment be a szobánkba mérgesen, vörös fejjel Daemin.
-Essetek már túl rajta, komolyan - öltözködött Jooheon is.
-Majd ha önszántából alám fekszik. Addig nincs értelme - vont vállat Wonho.
Én is gyorsan elkészültem, aztán indultunk a pokolba, amit munkahelynek neveznek.

HYUNGWON's POV

Még két nap telt el így. Elmentünk a Starship-hez, ott szenvedtünk, és elviseltük a válogatott megalázásokat, aztán puffogva hazautaztunk, hogy Daemin életét is megkeserítsük.
Látszott, hogy elege van belőlünk, de ő is sokszor felidegesített minket. Rendszeresen ugyanolyan volt a ház, mint ahogy ott hagytuk. Mintha nem is lett volna otthon a lány, míg mi dolgoztunk.
-Vegyél fel valami hosszabbat, különben egy hétig nem fogsz tudni ülni - utasította a lányt Changkyun. Daemin már nem is szólt vissza semmit, csak lehajtott fejjel elkullogott. Furcsa volt, hogy nem csengett a fülünk a kiabálásától.
-Attól még látszódjon a szép lábad, babygirl. Azért vagy hogy gyönyörködjünk benned - harapta be az alsó ajkát Hoseok, mikor a lány visszajött.
-Ez így már nem poén - sóhajtotta Jooheon.
-Ja. Imádom a beszólásait, totál beindít - ivott bele a sörébe Kihyun.
-Te hogy vagy ezzel fater? - kérdezte Minhyuk röhögve Shownut.
-Helyes lány, de nem az esetem - húzta el a száját a leader diszkréten.
-Maradj már! Csak nézz rá: jó mellek, kicsit duci, és...
-És fogd be. Mind látjuk, hogy jó nő - szóltam Changkyunra, mielőtt elvetette volna a súlykot. Lehet, hogy ezzel kicsit feltűnően védtem szegény Daemin becsületét, és így kilógtam a többiek köréből, de.... De képtelen voltam ennyire megszégyeníteni őt.