MONSTERS | monsta x

13.fejezet: Megoldandó problémák

„Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.”
Mahatma Gandhi

WONHO's POV

Akármennyire is dúlt fel a beszélgetés anyával, meg a hír, miszerint megint nem fogunk találkozni, Daemin jelenléte boldogsággal töltött el.
Ahogy mellettem feküdt....legszívesebben az örökkévalóságig öleltem volna, de így is minden bátorságomat össze kellett kaparnom, hogy hozzá merjek érni.
Nem is lepett meg, hogy rosszul lett. Tudtam, hogy meg volt a véleménye rólam, és arra is számítottam, hogy mély nyomokat hagytam benne.
Szomorú voltam, hogy ezt váltom ki belőle, de elmém legsötétebb zuga visszhangzott beteges gondolataimtól.
Legalább örökre emlékezni fog rám.
El akartam hallgattatni a hangot, de képtelenségnek tűnt.
-Riadtnak tűnsz. Baj van?
-Nem, csak...hideg van - látszott rajta, hogy hazudott, én pedig ezt kihasználva ráterítettem pulóveremet, reménykedve benne, hogy nem kap szívrohamot. Arca még fehérebb lett, ajkai kellemetlen vigyorra nyíltak.
-K-köszönöm - dadogta, egyik lábáról a másikra álldogáva.
Eszméletlenül aranyos.
A szekrényed mélyén lapuló ruhában még aranyosabban nézne ki.
Egy fejrázással eltűntettem a hangot a fejemből, és az említett ruhát is igyekeztem a piszkos gondolatokkal együtt elfelejteni.
Helyette inkább rámosolyogtam, és finoman megsimítottam karját.
-Menjünk ki. Meg kell beszélni a többiekkel ezt-azt - kedvességem még engem is meglepett, hiszen gondolatban már alattam feküdt. Utáltam magam érte, hogy képtelen vagyok másra gondolni, ahogy meglátom elborul az agyam. Kívánom a hangját, az érintését, selymes bőrét, melyet harapásaimmal tettem tönkre.
-Jó - bólintott, és vissza akarta adni a pulcsit, de megállítottam.
-Hagyd csak magadon. Meg ne fázz - feleltem. Lehet, hogy ez kívülről egy kedves gesztusnak tűnhet, de agyamban a hang csak ezt ismételgette:
Többszörösen megjelölted. A többiek így már rá se fognak nézni.

MINHYUK's POV

Még időnk sem volt feldolgozni a híreket, amikor Wonho és Daemin lépett körünkbe, utóbbin az előbbi pulcsija.
És -ami még furcsább volt- a lány nem a legmesszebb foglalt helyet, hanem közvetlen a fehér hajú mellett. Hyungwon furcsa pillantásokat vetett rájuk, aztán az én tekintetemet kereste. Féltékenységet, meg egy kis kétségbeesettséget tudtam belőle kiolvasni.
Ezzel szemben én örültem, hogy végre mind egy légtérben vagyunk, és nem áll a bál.
-Menedzser hyung felírt nekem néhány dolgot, amit el kell döntenünk - tett le egy cetlit az asztalra Changkyun. Az első helyen a 'pontos koncepció' állt.
-Hogy érti, hogy pontos? - ráncoltam a szemöldököm.
-Az alap már megvan: harag.
-Harag? - ismételte Shownu. Mi is értetlenül álltunk a kijelentés előtt.
-Ez sokféleképpen értelmezhető - töprengett Jooheon, mire az én agytekervényeim is beindultak.
Harag...
Szerelem
Rossz történések
Fájdalom
Esélytesenség
Annyi minden miatt lehetünk mérgesek, így lehetetlenség lesz dönteni!
-Nekem van egy ötletem, ha beleszólhatok - mondta Daemin, mire mind felé kaptuk a fejünket.
-Mi lenne, ha ti heten felírnátok a gondolataitokat egy-egy lapra, azokat összehajtanátok, és kisorsolnátok a nyertest? De ha hülyeség, akkor fe~~
-Ez egy király ötlet! - kiáltott fel Kihyun, a lány pedig fülig pirult.
-Hozok papírt meg tollat - álltam fel, és a szobánk felé igyekeztem. Megfordult a fejemben, hogy Daeminnek is hozok, de aztán elvetettem. Neki annyi mindenért van oka haragra, hogy arra egy könyv sem lenne elég.
Bár szerintem hét betű is megtenné: Monsta X
-Ez annyira izgi - visongatott elvékonyított hangon Jooheon, mikor odaadtam neki a papírt.
-Vegyétek komolyan - dorgált minket Shownu jó apához méltóan. Persze, ezt pont nekünk mondja. Egy év alatt nem sikerült megnevelnie a társaságot, ne most próbálkozzon.
-Oké apuu - nyávogta Wonho. Pont erről beszéltem.
-Mutass példát a kisebbeknek - bökte oldalba Kihyun.
-Idősebb vagyok nálad, ember - nevetett.
-De én vagyok a csapat anyja, és én azt mondom, hogy pofa be és írj - Kihyun igyekezett komolynak tűnni, de bele-beleröhögött mondandójába. Miután kinevetgéltük magunkat, újult erővel fogtunk neki a munkához.
Harag....
Nem sokszor szoktam ilyet érezni, szerintem a bandából én vagyok a legnyugodtabb természetű. Ha valamivel igazán fel lehet húzni, az talán az
igazságtalanság.
Igen.
Ez jó lesz.
Mikor felnéztem a lapomból, láttam, hogy a többiek még lázasan gondolkoznak.
-Már kész is vagy? - bökött az összehajtott lapomra Daemin meglepetten.
-Ja - bólintottam.
Csendben vártuk, hogy mindenki végezzen.
-Nem kisregényt kell írni Woni - ingatta a fejét I.M, a csapat poétájára pillantgatva.
-Jó. Kész vagyok - tette le a ceruzáját.
-Daemin, húzol te? - kérdezte Shownu, beledobva egy kalapba a cetliket.
-Persze, hogy aztán engem utáljatok - kuncogott, majd belenyúlt a kalapba, ami feltehetőleg Jooheoné lehetett.
Az a pár másodperc, amíg válogatott, kínzóan lassan telt el. Izgatottak voltunk, és végtelenül kíváncsiak.
Arra eszméltem fel, hogy Daemin már hangosan olvas.
-Give up on seven - értetlenül nézett hol ránk, hol a papírra, gondolom idegen volt számára a kifejezés.
-Ezt ki írta? - kapta ki a kezéből Changkyun a cetlit, ami végül körbejárta az egész társaságot.
-Kinek van lila tolla? - kérdeztem. Arra emlékeztem, hogy valakinek lila filcet adtam, csak a személy kilétére nem.
-Hé, Jooheon miért rejtegeti a tollát? - mutatott a rapperre Hyungwon tátott szájjal.
-Na, mutasd csak - nevetett Wonho, mire kénytelen-kelletlen felmutatta a lila színest. Szerintem a röhögésünket még a szomszédok is hallották.
-Akkor ez lesz a téma? - dőlt előre mosolyogva Kihyun.
-Kellene még egy. Ennyivel nem tudunk egy egész albumot megtölteni - mondta Shownu, Daemin pedig már nyúlt is a kalapba.
-Kitaszítottság - olvasta fel az immár koreai betűket. Én egyből megvilágosodtam a cetli gazdáját illetően.
-Az az enyém - emelte fel kezét Changkyun, mire a szívem elfacsarodott. Tudtam, hogy miért írta ezt. A legfőbb oka én voltam.
-Én kíváncsi vagyok a többire is - törte meg a csendet Hyungwon.
-Igen, nézzük meg azokat is - bólogattam, annyiban hagyva az előző témát.
-Csalódás valami olyasmiben, amiben biztos voltál, és~~
-Ne is folytasd, ez Hyungwon - legyintett kuncogva Kihyun.
-Átverés - a szó csöndet vont maga után.
-Ötletem sincs. Jooheon-t mondanám, de nem írhatott kettőt - gondolkozott Shownu. Megmosolyogtattak az emlékek a Right Now-ból, ahol sorozatos átvágásnoknak voltunk kitéve. Joohoney feje általában szórakoztatóbb volt, mint a műsor, amiben szerepeltünk.
-Azt én írtam - mondta Kihyun. Nem firtattuk miért, biztos nincsenek jó emlékei róla.
-Igazságtalanság - ez volt a következő.
-Én tudom, én tudom! Minhyuk! - kiabálta be Wonho.
-Hé, még gondolkozni sem volt időnk - puffogott Hyungwon. Daemin csak mosolyogva figyelte az eseményeket.
-Mi a következő? - fordultam felé.
-Ha nem segíthetsz azokon, akiket szeretsz. Ezt szerintem tudom - pillantott fel somolyogva, míg mi csak kapkodtuk a fejünket.
-Shownu - nézett a leaderünkre, akinek kikerekedtek a szemei.
-Honnan...? - kérdezte.
-Megérzés. A következő... -nézett bele a papírba, de szinte azonnal össze is gyűrte- Úgy is tudjuk, hogy Wonho - motyogta zavartan. Changkyun épp meg akart szólalni, de belefojtottam a szót.
-Szerintem még lenne megbeszélnivaló - szigorú tekintetem meggyőzte, mert visszatért az eredeti témához.
-Hajszínek.
-Stip-stop fekete! - kiáltotta Hyungwon.
-Nemáár, azt én akartaam - nyafogtam, de aztán lecsaptam a sötétbarnára.
-Többiek? - nézett körbe I.M, aki a szürkés-barnás melírok mellett tette le a voksát.
-A vörösesbarna szerintem jól állna - vakarta a tarkóját Wonho.
-De olyan már volt, nem? - kérdezte Daemin.
-Igen, de mindig úgy csinál, mintha új ötlet lenne, hátha úgy megengedjük neki - rázta a fejét Kihyun.
-De ahj, úgy imádtam azt a színt - biggyesztette le ajkait.
-Jó, legyen, csak ne kezdj el aegyozni - nevetett Jooheon.
-Neked marad ez? - mutattam vöröses hajára.
-Nem hiszem. Szerintem legyen felzselézett barna - mondta, Changkyun pedig fel is írta egy papírra.
-Kihyun?
-Felnyírt sötétbarna - jött a felelet.
-Nekem maradjon ez - bökött feje búbjára Shownu.
-Akkor ezzel meg is lennénk. Holnap kezdődnek az edzések, és a dalírást is megkezdhetjük - sóhajtott fáradtan Hyungwon, akit már a munka gondolata is megviselt.
-Daemin, hozol nekünk inni? - szólalt meg hirtelen Jooheon, mire mind furcsán néztünk rá.
-Magadnak is tu~~ Óó. Hozol nekem is? - fordultam vigyorogva a lány felé.
-Én egy kólát kérek - adta le rendelését Kihyun is.
-Persze, mindjárt jövök - állt fel, és lassú léptekkel elhagyta a nappalit.
-Megkérdezhetem, hogy ezt most miért? - tárta szét karjait Wonho értetlenül.
-

Olyan hülye vagy! - löktem meg a vállát röhögve, bár a pontos okot én is csak sejtettem.
-Mert róla is beszélnünk kell - tördelte kezét idegesen Shownu.
-Ezt hogy érted Hyunwoo? - Hyungwon csak nagyon komoly esetekben hívta így Shownut.
-Valamit csinálni kell vele. Nem vihetjük mindenhova magunkkal, de itt meg nincs felügyelet alatt - feleltem, átlátva a hatalmas problémát.
-De...
-Csitt, te nem tudsz ép ésszel gondolkozni ha róla van szó - hallgattatta el Kihyun a megszólalni készülő Wonhot.
-Hé, azért elmondhatja - keltem szerencsétlen védelmére.
-Mostmár nem mondom - durcázott be.
-Naa, tudod hogy szeretünk - ugrottunk hatan a nyakába nevetve, mire megengedett magának egy elfojtott mosolyt.
-Mi lenne, ha felváltva vinnénk próbákra, meg hagynánk itthon?
-Egyiknek hülyébb ötletei vannak, mint a másiknak - masszírozta a halántékát Shownu, akinek láthatólag elege volt kettőjük őrültségeiből.

Ezt hogy fogjuk megoldani?