MONSTERS | monsta x

4.fejezet: Ingadozások

-A kurvánk leszel és pont - Kihyun mondata után elvesztettem az eszméletem.

-Daemin, ébredj! Baszki én nem tudom mit csinálok ha valami bajod lett - ezekre a szavakra keltem fel. Mikor kinyitottam a szemem, egy barna szempárral találtam a szembe magam. Mivel ez még nem sokat árult el a hang tulajdonosáról, végignéztem az arcán. Keskeny orrát kicsi fintorra húzta, majd telt, rózsaszín ajkai félmosolyra görbültek, így látni engedték szabályos fogait. Olyan közel volt hozzám, hogy homlokába lógó fehér haja az orromat csiklandozta, és érezhettem finom illatát.
Cseresznye és barack....
Ám az idilli pillanatot ő rontotta el azzal, hogy megszólalt.
-Fordított pozitúrában kényelmesebb lenne - vigyorgott.
-Mássz már le rólam baromállat! - hördültem fel, lelökve őt magamról. Ekkor tűntek fel a körülöttünk ülő srácok, akik visszafolytott nevetéssel figyelték a jelenetet. Gyorsan elkomorodtam, és talpra álltam.
-És most? Egyesével megerőszakoltok, vagy mi lesz? - kérdeztem hűvösen, undorodva végignézve a társaságon.
-Bármennyire is kívánatos az ötlet, nem, nem fogjuk ezt tenni. Alá fogunk iratni veled egy papírt, és akkor velünk lakhatsz - mondta Changkyun.
-Mi van ha nem írom alá?
-Megvannak az eszközeink arra, hogy rávegyünk. De jobb, ha ellenkezés nélkül aláírod - felelte Kihyun.
-Gondolkodási időt kérek - vágtam rá, mire mind felnevettek.
-Nem vicceltem - tettem hozzá. Bevallom, kicsit kellemetlen volt, hogy rajtam röhög mindenki.
-Ilyet még egyik sem mondott. Tetszik a csaj - fogta a hasát nevettében Shownu.
-Remélem akkor is ennyire fogok tetszeni, ha eltöröm valamidet - sziszegtem halkan, de Hyungwon mégis meghallotta.
-Úgy látom le kell fektetnünk néhány szabályt - nézett rám, de mondatait a többiekhez intézte.
-Igaz is. Gondolom rájöttél, hogy nem csipázzuk, ha megütsz minket. Nem beszélhetsz vissza, és meg kell tenned mindent, amire megkérünk - sorolta Wonho.
-Undorítóak vagytok, remélem tudtok róla - füstölögtem. Kívül bármennyire is tűntem higgadtnak, legbelül vihar dúlt bennem. Csalódott voltam, és végtelenül rémült.
-Ó, még nem láttál semmit. Vagyis nem tapasztaltál - kacsintott rám Kihyun, egy pajzán pillantás keretében.
-Mégis ki a francnak hiszitek magatokat?! - csattantam fel.
-Mi idolok vagyunk, Aranyom, méghozzá a perverzebbik fajtából - lépett oda hozzám Wonho, és közel szorított magához. Néhány pillanatig farkasszemet néztünk, majd ő közelebb hajolt és a fülembe súgott.
-Holnap délig van időd - elengedett, én pedig hatalmasat sóhajtva ültem vissza a helyemre.
-Hol fogok aludni? - tettem fel a kérdést, mire mindegyik a magasba emelte a kezét.
-Gondolom nem akartok együtt aludni....
-Nincs az az isten, hogy én akármelyikkel is egy ágyon osztozzak - tiltakozott Shownu.
-Akkor majd alszok a kanapén - vontam meg a vállam.
-Nem lehetsz felügyelet nélkül - vágta rá Minhyuk.
-Akkor hogy döntsük el, hogy kivel alszik? - töprengett Kihyun.
-Nem leszek egy ágyban egyikőtökkel sem - ráztam meg a fejem, de senki nem figyelt rám. Király.
-Szerintem döntse el ő, az alapján, hogy ki a legszimpatikusabb neki - pillantott rám Wonho, ravasz mosollyal a szája sarkában. Tudtam, hogy ez egy próba, de magasról tettem a fehér hajú ördög elvárásaira.
Végigfuttattam a szemem rajtuk, el-elidőzve néhányukon. Sajna nem sokáig élvezhettem, hogy szórakozhatok velük, mert Changkyun egy 'velem leszel ha nem döntesz' beszólással siettetett. Isten ments.
-Jooheon - böktem ki, a piros hajúra mutatva. A többiek enyhe felháborodással fordultak felém.
-Miért ő? - kérdezte Minhyuk.
-Mert ő az egyetlen, aki nem néz ki úgy, hogy képes lenne megerőszakolni amíg alszok - feleltem, mire Jooheon elmosolyodott.
-Ameddig te nem akarod....
-Kuss vagy visszaszívom - szóltam rá, mire mindenkiből kitört a röhögés. Ők már teljesen felengedtek, olyanok voltam velem, mint néhány ezer éves jóbarát. De engem a fölsőm alatt lüktető seb, és a bennem fortyogó harag emlékeztetett - hamar ki kell jutnom innen.
-Minhyuk, mi lenne, ha körbevezetnéd Daemint - vetette föl az ötletet Shownu. A szőke bólintott, és intett nekem, kövessem.
-Aztán nem gyereket csinálni! - kiáltott utánunk Kihyun.
-Idióták - morogtam.
-Azok, de ha jobban megismered őket, rájössz, hogy egész jófejek. Sőt, olyanok nekem mint egy második család - magyarázta Minhyuk, sorban mutogatva a szobákat.
-Részvétem, amiért ilyen családod van - forgattam a szemem.
-Jó a humorod. Ez tetszik - kuncogott. Benyitott a fürdőbe, amit már jól ismertem, hiszen Hyungwon itt látta el a sebemet.
-Melyik Jooheon szobája? - kérdeztem.
-Ó, itt nincsenek külön szobák. Mi Changkyunnal vagyunk hálótársak hárman - magyarázta. Ökölbe szorítottam a kezem, és elfolytottam egy cifra káromkodást. Annál kevesebb esély a menekülésre.
-Ez itt Wonie birodalma - járt körbe a konyhában.
-Ezek szerint ő a konyhatündér.
-Igen, minket alig enged a konyha közelébe. Maximum Kihyunt, mert ő az aki még tud főzni - nevetett. Ez a srác mindenen nevet? De tényleg...
Megvártam, amíg kimegy a folyosóra, és gyorsan magamhoz vettem egy kiskést az egyik fiókból.
Magamban fohászkodva a nadrágomba rejtettem, majd kiléptem a helységből.
-Ezt te sem gondoltad komolyan - sóhajtott Minyhuk, kezét maga elé nyújtva, miszerint - adjam oda neki zsákmányomat.
-Dehogynem. Nagyon is komolyan gondoltam - vágtam rá, de kétségeim támadtak. Képes lennék én ezt valaha valaki ellen használni? Erősen kétlem, és ezt a szőke is nagyon jól tudta.
-Csak add ide, és nem teszek említést a dologról a többieknek - sürgetett, amikor léptek hallatszódtak a lakás másik feléről.
-Nagyon sokáig voltatok el, gondoltam.... Te jó ég, az egy kés?! - Changkyun hangja hasított a csendbe.
-Kussolj már! Azt akarod, hogy bántsák? - Minhyuk mérgesen rászólt társára, majd kikapta kezemből a fegyveremet.
-Igazad van. Gyorsan vidd azt vissza a helyére! - lökdöste vissza a konyhába az idősebbiket, majd felém fordult.
-A segítségnek ára van. Jössz nekem eggyel, és be fogom hajtani a tartozásod - egyre közelebb jött, én pedig minden lépésénél hátráltam, míg végül a falba ütköztem.
-Changkyun, mit... - sajnos kérdésem nem tudtam befejezni, mert tépni kezdte eddig érintetlen párnáimat. Nem akartam viszonozni, de belekapott az egyik tincsembe, mire jobbnak láttam elhitetni vele - élvezem a dolgot. Ajkai cigaretta-ízűek voltak, és kicsit sem volt gyengéd. Durván beleharapott alsó ajkamba, mire ellöktem, egyenesen neki a másik falnak.
-Hogy mindenki ekkora állat ebben a házban! - kiáltottam fel, majd visszarohantam a nappaliba.
-Valami baj van Cica? - pillantott fel rám Kihyun, aki a megüresedett kanapén fetrengett.
-Ne hívj így - morogtam, majd a lábát arrébb lökdösve leültem mellé.
-Akkor valami baj van, édes? - húzódott közel hozzám, érezhettem mentaillatú lehelletét az arcomon.
-Nagyon korai halálban lesz részed ha ezt nem fejezed be - mellkasánál taszítottam rajta egyet, így visszazuhant eddigi fekhelyére.
-Na mi van dalospacsirták? - huppant le velünk szemben Jooheon a földre.
-Ez most komoly? Itt mindenki becéz mindenkit? - akadtam ki, szerintem teljesen jogosan.
-Csak a csajokat - rántott vállat a piros hajú, mire Kihyun megdobta egy párnával.
-Emberek, takarodó! Kilenc óra, holnap dolgunk van - lépett körünkbe Shownu.
-Igenis apaaa - nyávogta Minhyuk, majd eltűnt a szobájukban, nyomában I.M-mel.
-Jóéjt - intett felénk Hyungwon az ajtóból. Miután mindenki bement a helyére, már csak én és Jooheon maradtunk.
-Nem mész? - néztem rá.
-Addig nem amíg te sem - felelte.
-Én még mosdóba terveztem menni, menj aludni nyugodtan - feleltem, mire komótosan feltápászkodott és egyedül hagyott.
Nagyot sóhajtva indultam a fürdőszoba irányába, amikor valaki elkapta a karomat.
-Már megint te? - suttogtam idegesen. Wonho gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Azt hitted békén hagylak jóéjt-puszi nélkül? - tette fel a költői kérdést, közeledve hozzám. Nagyot nyelve pillantottam ajkaira, s már magamban kívántam, hogy csókoljon meg. Kínzó lassúsággal tapasztotta ajkaimra sajátjait, közben kezével megállapodott a csípőmön. Nem volt olyan követelődző és durva, mint I.M, és ő nem is bűzlött cigarettától. Az a kellemes, cseresznye-barack kombináció lengte körül, mint a legutóbb, amikor ilyen kínosan közel kerültünk egymáshoz.
Ajkaink tánca hamar véget ért, de nem szakadtunk el teljesen egymástól, csak álltunk, és néztünk egymás szemébe. Aztán Wonho hirtelen elfordult a folyosó sötét sarka felé.
-Na látod Changkyun, így kell rendesen csókolni - szólt, mire az említett kilépett a fényre. Én csak eltátottam a számat, és ezer darabra tört szívvel néztem a röhögve távolodó srácok után.

De mit is hittem... Ezek csak szexmániás állatok, és ez alól egyikük sem kivétel. Főleg nem Shin HoSeok.