MONSTERS | monsta x

31.fejezet: Tükörország kapujában

DAEMIN's POV

Megint ott feküdtem, tehetetlenül, miközben elárasztott csókjaival. Kékes haja eltakarta az arcát, de illatából, érintéseiből meg tudtam állapítani, hogy kicsoda.
Ezért is lepődtem meg, mikor felnézett, lihegve hátradobta szőke tincseit, én pedig elvesztem fekete íriszében.
Ám mielőtt kiejthettem volna nevét a számon, már újra Wonho magasodott fölém.
-Engedj el, te szörnyeteg! - ütöttem mellkasát, mire gonoszul felnevetett.
-Nem én vagyok itt az egyedüli szörnyeteg - szólt Taehyung hangján, majd újfent rátapadt ajkaimra, míg kezével pólómat próbálta leszakítani.

-Hé, Daemin, ébredj! Rosszat álmodtál - Jimin rázogatására ébredtem, s valahol a háttérben egy morcos Yoongit véltem felfedezni.
Remegve bújtam Jimin karjaiba, és hagytam, hogy ölébe húzva simogasson.
-Már jobb? - kereste tekintetemet, de én ölembe ejtett kezeimet vizslattam, mintha az olyan érdekes lenne.
-I-igen, köszi - tördeltem ujjaim.
-Ne csak neki köszöngess! Ha én nem szólok, még mindig itt kiabálnál - túrt a hajába Suga az ajtófélfának támaszkodva.
-Kiabáltam? - képedtem el.
-Látom kivetted a lényeget - forgatta a szemét - Igen kiabáltál, de azt nem értettem, hogy pontosan mit.
-Oh... Köszönöm, Yoongi - biccentettem felé, mire felhorkant.
-Késő bánat - lépett ki, és kicsit sem hangosan becsapta maga után az ajtót.
-Csak nyűgös - puszilta meg a homlokom Jimin.
-Igazából szórakoztató - kuncogtam, mikor nyílt az ajtó, és Taehyung esett be rajta.
-Daemin, hallottam ho~~ Látom már megelőztek - fonta keresztbe karjait, majd minden szó nélkül ott hagyott minket.

A puszta látványától sírógörcsöt kaptam.

YOONGI's POV

-Hagyjatok már pihenni, a Swag megtestesülésének is kell az alvás - morogtam, mikor Taehyung úgy döntött, az éjszaka közepén fog zaklatni.
-Az alvás a gyengéknek való - idézett engem néhány nappal ezelőttről, mire morgolódva kiszálltam az ágyból, és felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Mit szeretnél tőlem ebben a szép éjjeli órában kedves Tae, hogy egyem a zuzádat - fojtottam el a káromkodást.
-Igazából csak cigiért jöttem - nyújtotta a kezét.
-És ezért keltettél föl?!
-Már úgy is fent voltál - rántott vállat, majd kikapta a kezemből a dobozt, és kiviharzott.
Furcsa.

Taehyung csak akkor cigizik, mikor hót ideges.

DAEMIN's POV

Miután reggel nagy nehezen összekészültünk, Jiminnel beültünk egy vendéglőbe. Jin fedezett minket, azt mondta, hogy Jimin rosszul lett és elvittem orvoshoz, a város másik felébe. A sztori úgy fog folytatódni, hogy mindenhol a közelben szabadságon voltak a dokik, ezért este tízig kerestük.
-Kicsit lazulj el. Nincs munka, kettesben vagyunk - fogta meg a kezem Jimin mosolyogva. Aranyos volt, hogy próbálta velem feledtetni a gondokat.

Kezdtem úgy hinni, hogy beleszerettem.

Persze ki nem. Jimin az 'álompasi' kategóriába tartozik, minden nő oda van érte. Csábos mosolya van, kidolgozott izomzata, gyönyörű szemei, különleges hangja, és még sorolhatnám.
-Igazad van, bocsánat - tűrtem hátra egy rakoncátlan tincsemet, de az két másodperc múlva már megint az arcomba lógott.
-Várj, majd én - nyúlt felém Jimin, és egy óvatos mozdulattal fülem mögé simította hajam. A pír persze azonnal az arcomra szökött, és a késői ebéd végére sem tűnt el onnan.
~×~×~×~
-Hiányzott már ez a fajta szabadság - nézett föl a csillagos égre, majd vissza rám. Szemei boldogan csillogtak, amitől nekem is mosolyra görbült a szám.
-Megértem. Én sosem voltam szabad - húztam el a szám.
-Csöbörből vödörbe szindróma? - nevetett fel.
-Valami olyasmi. De holnap reggelre már csak hét rossz emlék lesz - húztam ki magam elszántan.
-Ez a beszéd! Fogjunk egy taxit, remélem elhoztad a jegyeket - nyomott egy gyors puszit arcomra, majd elhúzott egy üresen ácsorgó taxi felé.
~×~×~×~
Idegesen markolásztam Jimin kezét, majd töröltem izzadtságomat a nadrágomba újra meg újra.
-Nyugi, Daemin. Itt én vagyok akinek idegeskednie kéne - súgta közvetlenül a fülembe, de még így is alig hallottam a Monbebék üvöltözésétől.
-Nem fognak felismerni.