MONSTERS | monsta x

10.fejezet: Bölcs megbocsátás

SHOWNU's POV

Mindenki lesújtottan, teljes csendben ült a nappaliban. Wonho a kezét kötözte be Kihyun segítségével, Changkyun értetlenül kapkodta a fejét köztünk, a maradék pedig mérgesen szugerálta a 'sebesültet', mintha ezzel megoldódna minden.
Én voltam az, aki nem tudta, hogy mit érez. Amióta itt van ez a lány, mind megbolondultak. Többet veszekednek, és ennek nem kéne így lennie.
-Daeminnek el kell mennie - törtem meg a csendet.
-Mi? Az nem lehet! - kezdtek tiltakozni mindannyian, csak Wonho meredt maga elé fájdalomtól eltorzult arccal.

Én csak védeni akarlak titeket, olyan nagy kérés ez?!

-Van jobb ötletetek? - néztem rájuk.
-Szerintem tartsuk itt, de egy ideig senki....ne csesztesse. Ha értitek, mire gondolok - vakargatta a tarkóját Jooheon, I.M-re, Minhyuk-ra, meg Wonhora pillantva.
-Mi nem csináltunk semmit - csúszott ki Minhyuk száján.
-Na ez új - fonta össze karjait Changkyun, és érdeklődve előredőlt.
-Nem csináltunk semmit. Csak egy poén volt - ismételte meg elfojtott hangon.
-Miért? - nézett fel rá könnyes szemekkel Wonho, aki csak most realizálta a helyzetet. Magyarán rájött, hogy át lett baszva.
-Meg akartalak viccelni, ő pedig benne volt.
-Itt van a kutya elásva! - kiáltott fel hirtelen Kihyun izgatottan.
-Hm?
-Wonho féltékeny volt, és ezért csinálta ezt az egészet. Puszta tesztoszteron-túltengés - magyarázta, mire az említett mérgesen felkapta a fejét.
-Kapd be!
-Már megint kezditek! Elég volt. Daemint holnap visszaküldjük oda, ahonnan jött - jelentettem ki.
-Ezzel lesz egy kis probléma - szólt a lány gyenge hangja mögülünk.
-Miért? - ráncoltam a homlokom. Mi jöhet még közbe?
-Én tudom - bólogatott Minhyuk.
-Ez már meg sem lep - forgatta a szemét Daemin, majd remegő léptekkel közelebb jött. Szemei idegesen cikáztak köztünk, végül pedig helyet foglalt Jooheon és Minhyuk között. A lehető legmesszebb Wonhotól. Okos.
-Én...Észak-Koreából jöttem.
-Micsoda?! Hogy jutottál ki onnan? - tátotta el a száját Kihyun, mire oldalba böktem.
-Ilyet nem illik kérdezni - dorgáltam meg.
-Ezt nem szeretném elmondani - hajtotta le a fejét.
-Akkor maradnod kell, attól tartok - húztam el a szám.
-Akarsz idekint aludni? - simította meg karját Hyungwon, amitől ijedten összerezzent.
-N-nem. Félek egyedül - szipogott.
-Akkor aludj Minhyukkal - mondtam. Így megelőzzük az esetleges bajokat, ha nem a mi szobánkban éjszakázik.
-Rendben. Takarodó, gyerünk - tapsoltam, meg sem várva a válaszát. Nagy-nehezen összeszedtük magunkat, és ki-ki elindult a maga hálója felé.
-Hyung, tudod, hogy én nem... - motyogta Wonho, miután leoltottam a villanyt.
-Kussolj és aludj - jött egy dühös és bosszús hang a fölöttem lévő ágyról.
-Jóéjt - ezzel végül Kihyun is lezártnak tekintette a témát.
Engem viszonylag hamar elnyomott az álom, de néha-néha hallottam, ahogy Wonho dobálta magát az ágyán.

Ezek szerint van lelkiismerete.

CHANGKYUN's POV

-Jó reggelt, hyung - hörpöltem ki kávém maradékát és leraktam a könyvem az asztalra, míg néztem, ahogy Jooheon leül mellém.
-Jobbat - dörmögte fáradt ábrázattal.
-Baj van?
-Csak az - bólogatott. Eközben Hyungwon is csatlakozott hozzánk.
-Mi lesz velünk? - húzta föl lábait a kanapéra.
-Nem tudom - támaszkodott mögém Kihyun nagyokat sóhajtozva.
A csendet az ajtó kattanása szűntette meg.
-Sziasztok - Wonho lépett ki a folyosóra, karikás szemekkel, csapzottan. Egyikünk sem köszönt neki, szerintem teljesen jogosan. Leült közénk, aztán újra beállt a kínos csend.
Úgy éreztem, mintha eddig tökéletes életünket belülről zilálnák szét az elmúlt két nap eseményei.

Daemin érkezése tönkretett mindent, amiért annyit megszenvedtünk.

Ugyanolyan volt ez a szituáció, mint a pályafutásunk elején. Ültünk egymással szemben, a frissen belakott lakás nappalijában, és fogalmunk sem volt, mi tévők legyünk. Rengeteg mindent feladtunk az életünkből - család, barátok, pihenés, stresszmentes hétköznapok. Helyettük viszont megkaptuk egymást, és ez volt az, amivel nem tudtunk mit kezdeni.
Voltak is veszekedések. Apró hülyeségeken kaptunk össze, elég volt egy rossz szó, és a ház csatatérré vált.
Persze a rajongók előtt mi voltunk a világ legönzetlenebb és legboldogabb emberei, de amint hazaértünk, megkezdődtek a kiabálások. A munka közben ért stresszt egymáson töltöttük ki, ami senkinek sem volt jó.
Aztán jött az első.
Nina volt a neve, igazi amerikai egzotikum volt a lány. Kihyun hozta haza egyik nap, mondván, megdolgoztunk érte. Két hónapig maradt.
A második: Seo Young. Gyönyörű lány volt, gyönyörű hanggal. Mindig kértem, hogy énekeljen, és ő folyton elvarázsolt engem. Fülig szerelmes lettem belé, de tudtam, érzelmeim viszonzatlanok maradnak. Igazam is volt - kapva kapott az alkalmon, hogy elmehessen. A szívem pedig milliónyi apró darabra tört. Nem lehetett többé megragasztani.
-Én csak...sajnálom, oké? Elragadott az indulat, nem akartam rosszat neki - temette arcát kezébe Wonho, válla rázkódni kezdett a feltörő sírástól.
-Ne sírj már - forgatta a szemét Hyungwon, de szája neki is meg-megremegett.
-Tudom, hogy haragszotok, de ígérem, többet nem fog előfordulni - törölgette szemeit.
-Főleg azért nem, mert többet rá se nézhetsz. Egyikünk sem akarja, hogy idegösszeroppanást kapjon a hülyeségeid miatt - szólt közbe Kihyun.
-Akkor nem haragszotok? - nézett ránk, tekintetében egy kis remény bújkált.
-Hyung... Egy család vagyunk. És egy család azért van, hogy közösen oldja meg a problémákat. Nem hagyunk ott a bajban senkit - mondataim végén keserű mosolyra húztam a szám. Eszembe jutottak az egy évvel ezelőttiek, amikor én voltam a kitaszított, akit mindenki utált. Nem hagyhattam, hogy ez bárkivel is újra megtörténjen.
-Köszönöm - biccentett.
-Én megyek reggelit csinálni. Jössz, Kihyun? - állt fel a konyhatündér Hyungwon, majd társával a nyomában kiment a konyhába.
-Sziasztok - csatlakozott hozzánk Minyhuk, aki kézen fogva húzta maga után Daemint. A lány még ramatyabb állapotban volt, mint Wonho.
A fehér hajú, ahogy ránézett, úgy is kapta el tekintetét, és a földet kezdte mustrálni, mintha az olyan érdekes lenne. De így tett a lány is, akinek azonnal pír jelent meg az orcáján.
A kis páros elhelyezkedett mellettem a kanapén, én pedig úgy döntöttem, folytatom az olvasást.

„Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.”

-Szereted Gandhi-t? - kérdezte hirtelen Daemin, aki nyakát nyújtogatva olvasott bele a könyvembe.
-Hát...igen. Szeretem a gondolkodásmódját, és sok ihletet ad a számainkhoz.
-Sosem gondoltam volna, hogy az ő könyvét olvasod - mosolyodott el, kicsit közelebb húzódva hozzám.
-Nem tűnök olyannak, igaz? - nevettem fel halkan.
-Neked van kedvenc idézeted tőle? - kérdeztem. Bólintott, majd elkérte a könyvet, és lapozgatni kezdett benne.
-Ez az - bökött a sorokra.

„Először figyelembe se vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.”

-Miért pont ez?
-Majd egyszer elmondom - vonta meg a vállát, és úgy tűnt, kicsit jobban van. Így hát, hogy eltereljem gondolatait, megmutattam neki az én kedvencemet.

„A különbség a között, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”

-Voltak napok, amikor ezek a szavak tartottak életben - magyaráztam meg választásom okát.
-Világmegváltó akartál lenni? - kuncogott.
-Az nem, de valami olyasmit akartam csinálni. Zenélni, rappelni. Ezek itt világmegváltó dolgoknak számítanak - mutattam körbe jelképesen a szobában.
-Ahonnét én jövök, már nincsenek megváltók - mondta, ezzel az egy mondatával felkeltve érdeklődésemet.
-Ezt hogy érted?
-Aki változtatni akar, az automatikusan aláírja a halálos ítéletét. Nekem szerencsém volt - felelte, nem is figyelve a körülöttünk ülőkre, akik úgy hallgatták őt, mint a diákok a tanárt.
-Anarchista voltál? - húztam fel a szemöldököm.
-Az egyetlen élő anarchista - bólintott, majd lehunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta, előbbi érzelmes énjéből egy szikrányi sem maradt. De a fájdalmat akkor is ki tudtam belőle olvasni.

„Ellenzem az erőszakot, mert ha úgy tűnik is, hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség, amit okoz, maradandó.”
Mahatma Gandhi

Nos, emberek, ez egy ilyen bölcsességes rész lett, remélem tetszett^^ Nem olyan rég találtam rá Gandhira, és egyszerűen wáow. Úgyhogy mostantól többször is fogtok találkozni az okosságaival a sztoriban c: ♥