MONSTERS | monsta x

20.fejezet: Szerencse a javából

-Amúgy Kim Taehyung - a hangtól rémülten összerezzentem, de a fiú nem zavartatta magát. Lehuppant mellém a padra, és felém nyújtott egy zacskót, ami tele volt pockyval.
-Kérsz? - kérdezte, rám villantva egy aranyos mosolyt. Ismerős volt az arca, hiszen láttam a másik fiúcsapat tagjai között.
Egy kis hezitálás után bólintottam, és kivettem egyet. Taehyung - vagy ki - boldogan vette tudomásul, hogy nem kergetem el.
-A többiek észre sem vettek téged, de nekem egyből szemet szúrtál ám! Mondtam is Sugának: te, ember, láttad azt a csinos csajt a kocsinál? Az meg csak nézett rám, hogy kiről beszélek - mesélte vadul gesztikulálva. Én eközben félve pillantottam Gunhee felé, nehogy észrevegye kivel diskurálok.
-Ellesz a menedzserével egy darabig - legyintett a szőke fiú, mikor meglátta kit bámulok. Csak ekkor volt szerencsém jobban megnézni. Nagy fülei, hatalmas, barna szemei és állandóan mosolyra görbülő szája valami gyermeki ártatlanságot ruházott rá. Amellett pedig gyönyörű volt, akár egy angyal.
Nem úgy, mint Wonho vagy Kihyun - ők szimplán helyesek voltak. De Taehyungnak volt egy különleges kisugárzása.
-Figyelsz te rám? - rázta meg kezét az arcom előtt, mire pislogtam kettőt. Ezek szerint annyira lefoglalt a kinézete, hogy nem vettem észre, ő tovább magyarázott.
-Bocsi, kicsit fáradt vagyok - ráztam meg a fejem.
-Azt elhiszem. Azok a srácok biztos kifárasztanak - kacsintott rám perverzen.
-Ja, vagyis nem, vagy... Ahj! - hebegtem vörös fejjel, nevetésre ösztönözve beszélgető-partnerem.
-Ebből már nem magyarázod ki magad! Melyik tetszik? - mászott az arcomba kuncogva, mire nevetve ellöktem magamtól.
-Egyik sem, te bolond! - de ő tovább gyártotta elméleteit.
-Minhyuk, ő olyan cukipofa. Vagy Kihyun...bár ő nem illik annyira hozzád. Óóó.... Tudom! - tátotta el a száját, majd elégedetten nekikezdett egy újabb csokiba mártott ropinak.
-Ki? Kire gondolsz? - kérdezgettem, de ő nem felelt. Barna szemeit összehúzva méregetett, nevetőráncai mindenhol megjelentek arcán.
-Áruld már el! - rángattam a karját kíváncsian.
-Ha ezentúl oppának hívsz - vigyorodott el, s bár először vicsorgásnak tűnhetett, később rájöttem - irtózatosan aranyos.
-Rendben, oppa - forgattam meg a szemem.
-Shin Hoseok csavarta el a fejed - bökte ki végre, én pedig felháborodottan kiáltottam rá.
-Ez nem is igaz! - tártam szét a karom, fejem megint kezdett vörösödni.
-Mégis miből gondolod? - fortyogtam.
-Igazából csak egy tipp volt, de a reakciód elárult - nevetett Taehyung.
-Tae~ akarom mondani, oppa! - szóltam rá, mikor elkezdte kántálni, hogy 'Két szerelmes pár, mindig együtt jár'. Mintha egy óvodással kerültem volna egy légtérbe.
-Imádom amikor mérges vagy - húzta félmosolyra a száját.
-De akkor se beszélj hülyeségeket - fordultam el tőle durcásan. Már most megkedveltem ezt a fiút, pedig alig öt perce töltöm vele az időmet.
Hirtelen két kezet éreztem az arcomon, ahogy lefogta a szemeimet, és eltakarta előlem a külvilágot.
-Nézd csak ki jön - súgta a fülembe, hallottam hangján hogy mosolyog. Mondatától szívem hevesebben kezdett verni, azt hittem kirobban a mellkasomból.
-Nem akarom látni - húztam össze magam félénken.
-Csak nem kellemesebb társaság vagyok mint ő? - kérdezte öntelten.
-Azért még rajtad is lenne mit csiszolni - vigyorodtam el. Kezei még mindig a szemeimen pihentek.
-Tudom, csiszolatlan gyémánt vagyok.
-És még szerény is.
-Hé, V! Csajozol? - hallatszott egy másik fiú hangja, mire Taehyung elengedett, és felállt mellőlem.
-Kookie! Azt hittem már leléptetek - pacsizott le az újonnan érkezett taggal. Ő volt az, akit Kihyun a falnak nyomott.
-Szóval róla beszéltél annyit - pillantott rám a fekete hajú fiú, s szó szerint méricskélt a szemeivel.
-Koo~
-Képzeld, Taehyung alig bírta befogni, egész úton rólad fecsegett. Hobi majdnem leütötte, csak hogy elhallgasson - nevetett a másik, mire Tae homlokon pöckölte.
-Ez igaz, oppa? - néztem kuncogva a vörösödő szőkére.
-Szólítottál szívem? - Wonho szinte arrébb lökte a két fiút, és gúnyosan végignézett rajtuk.
Ami engem viszont igazán lekötött, az nem a kialakuló viszály volt, hanem életem megkeserítőjének új hajviselete.
Tényleg vörösesbarna lett, kicsi hullámokkal benne. Eszméletlenül jól állt neki.
Na de visszatérve a fiúkra.
-Csak beszélgettünk. Mert képzeld, velem lehet - Taehyung hangja máris kevésbé volt barátságos.
-Ah, ez most fájt - kapott a szívéhez Wonho - Keress magadnak másik játékot - tette hozzá kihívóan.
-Nem kell aggódnod, már találtam egy tökéleteset - nyújtotta rá a nyelvét Tae, majd hozzám lépett és egy gyors puszit nyomott az arcomra.
-Később még összefutunk - suttogta, aztán Jungkook-kal együtt elhúzták a csíkot.
-Megölöm Gunhee-t - morogta Wonho, és felrántott a padról, amin addig ültem.
-Miért baj hogy beszéltem vele? - kérdeztem mérgesen, mire megtorpant, és mélyen a szemembe vájta tekintetét.
-Mert nem akarom, hogy azé a kis trófeagyűjtő idiótáé legyél - felelte, és folytatta a rángatásomat a kocsiig. Gun már ott állt, és a többieknek magyarázkodott.
-Esküszöm hogy figyeltem rá!

Hát, a srácok nem úgy néztek ki, mint akik annyira elhiszik ezt.
-Itt van. Mehetünk végre? - türelmetlenkedett a vöröske mellettem.
Miután beszálltunk - ezúttal Jooheon ölében kötöttem ki - szemügyre vettem a többieket is.
Minhyuknak nagyon jól állt a sötétbarna, Jooheonnak szintúgy. Hyungwon fekete színével is meg voltam elégedve, bár nekem az előző jobban tetszett. Mindenki haja stimmelt, kivéve Kihyunét.
-Nem sötétről volt szó? - böktem a fiú világosbarna hajára.
-Dehogynem! De ez a hülye, ez az utolsó~~ pfú, szóval a fodrász elrontotta - nyomta el magában a káromkodást dühösen. Én egy kicsit megsajnáltam, de a haverjai jót szórakoztak rajta.
-Hallom barátkoztál - szólalt meg Shownu, és a visszapillantó tükörből sokatmondó pillantásokat vetett rám.
-Ja, Taehyung egész kedves volt - úgy voltam vele, ennek a dolognak már úgy is lőttek. Legyünk őszinték, nem oszt nem szoroz az én véleményem a kis szőkéről. Minhyuk-ék ezek után is utálni fogják.
-Khm, buzi, khm - köhécselt Changkyun, mire hirtelen a többieken is kiütött a nátha.
-Annyira gyerekesek vagytok - sóhajtottam, mikor kiszálltunk a dormnál.
-És most? - léptem be a házba, mögöttem nyolc éhes férfival. Hát nem egyértelmű volt?
Bár az elején néhányan be-besegítettek, fél óra elteltével már mindent egyedül csináltam. Bentről lehetett hallani az önfeledt nevetést, amit még az olajban sülő hús sercegése sem tudott elnyomni.
Míg főzőcskéztem, végigfuttattam magamban az eseményeket, amik azóta történtek velem, hogy Wonho fellökött az utcán.
Számon tartani is nehéz lenne, hányszor okoztak sérülést nekem ezek a fiúk. És én mégis a konyhájukban csinálom az ebédet, kilenc főre.
De miért?
Pedig annyi lehetőségem adódott a szökésre.
Talán az tartott vissza, hogy nincs semennyi pénzem? Lehetséges...
De most a Sors nekem kedvezett azzal, hogy Taehyung becsöppent az életembe.
-Kész van már a kaja? - jött oda hozzám Minhyuk.
-Nem vagyok robot, nincs száz kezem. Mondjuk ha valamelyikőtök segítene, már rég készen lennék - mordultam rá, a hirtelen mozdulattól pedig valami kiesett a zsebemből. Újra.
-Ez mi? - nyúlt le érte Minhyuk, de én gyorsabb voltam.
-Áh, biztos csak egy árcédula - dadogtam, a kezembe gyűrve a fecnit.
-Daemin... - szólt rám a fiú.
-Most meg mivan? Szedj elő néhány tányért, kész a hús - kapcsoltam ki a gázt. De mind hiába, Minhyuk nem mozdult.
-Ha csak egy árcédula, akkor ki is dobhatod - fonta keresztbe a karját várakozón. Fújtattam egy nagyot, majd a kukához léptem, és remegő kézzel beledobtam a cetlit.
-Remek - pördült meg, és visszament a többiekhez.
-De a tányérok... Áh, hagyjuk - legyintettem, majd elővettem nyolc lapos tányért. Egy kis zsonglőrködéssel kiszedtem a húst a serpenyőből, és a köretnek is nekiálltam.
Egészen megfeledkeztem a rejtélyes papírról, csak amikor elmentem a kuka mellett, akkor jutott eszembe. Undorodva nyúltam bele, és kivettem a fecnit.
Ám gyorsan el is dobtam, ahogy megláttam mi volt ráírva.

Épp kezdeném feldolgozni, erre idepofátlankodik ez, és feltépi a sebeimet!

Odanyúltam a másik összegyűrt papírhoz. Imádkoztam, hogy az már a jó cetli legyen.
Amint kihalásztam, felültem a konyhapultra és széthajtogattam.

Daemin, igaz? Ha lenne kedved, két nap múlva szabad vagyok. Elmehetnénk fagyizni, vagy valami. Kicsit kimozdulhatnál a melóból ;)
Akkor holnapután, tízkor a Youngsters-nél! ♥

Taehyung oppa

Mikor elolvastam az egészet, újraolvastam még kétszer. Nem mertem hinni a szememnek.

Kikerülhetek végre innen?

Mosolyogva raktam vissza a zsebembe a papírt, a másikat pedig fintorogva hajítottam a kukába.

Nem is akartam rágondolni.

Sziasztok! Tudom, ez egy elég gyengécske rész lett, bocsi :( Ma vagy holnap hozom is a következőt, attól függően, mennyi időre ír ki az orvos.
És mivel nem bírok magammal, adok három KULCSSZÓT a következő fejezettel kapcsolatban!
1. babygirl
2. alvászavar
3. megfázás
Remélem felspannoltalak kicsit titeket, legalább annyira, hogy várjátok a következő részt :D :33
Saranghae! ♥