/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elmeséltem az elejétől kezdve a végéig mindent, ami két éve a MAMA után történt; majdnem. Ugyanis végül én miattam semmi sem lett az egészből, mivel hiába szerettem YoungJaet rájöttem, hogy nekem nem voltak olyan komolyak a szándékaim, mint neki. Nem néztem rá vágytól csillogó tekintettel, tulajdonképpen inkább volt egy barátom, akibe úgy éreztem, hogy beleszerettem. Ezt pedig azért meséltem el három hónapja Borának, mert láttam rajta, hogy aggódik és pont ezzel figyelmeztettem, hogyha bizonytalan lenne Jiminnel kapcsolatban, akkor azt mondja ki, de ne játsszon szegény fiú érzéseivel. Én akkor szörnyen megbántottam YoungJaet és kellett egy kis idő, mire normálisan meg tudtuk beszélni a dolgokat. Ugyan ő tényleg szeretett, de elmondta, hogy sokkal rosszabb lett volna neki, hogyha úgy történik meg az egész, hogy én nem akarom teljes szívemmel. Azóta pedig eltelt két év és csak egy nagyon szoros barátság szövődött közöttünk, YoungJae is túltette magát rajtam és volt is pár szerelmi afférja, de én azért nem mondtam volna őket nagyon komolynak. Mindenesetre mindhárom előttem ülő lány tátott szájjal figyelt engem és próbáltak valamit kinyögni. Valami értelmeset.
- Várj, akkor nem is feküdtetek le ? - tért először észhez a sokkból MinSeo, mire csak megráztam a fejemet.
- Akkor Bora miért mondta azt ? - kérdezte gyanakodva Hyun.
- Azért, mert rosszul értelmezte a sztorit. Neki egy kicsit félreérhetőbben magyaráztam el és nem ennyire részletesen - raktam végre pontot az ügy végére. Erre Hyun csak elgondolkozott és szemöldökét húzogatva nézett az ártatlan Borára.
- Szóval akkor te vagy az egyetlen nem szűzlány a körünkben - bökte oldalba, mire a lány először felnevetett, majd vöröslő fejjel egy párnába temette az arcát. Mi MinSeoval igen jól szórakoztunk és ugyan sajnáltam Borát, de miatta muszáj volt magyarázkodnom. Így hát ilyen boldogan telt el az utazásunk előtti este, amikor is jó sokáig fent voltunk és egymás szerelmi életéről beszélgettünk. Én ugyan csak hallgattam a lányokat, de nekem ennyi is elég volt. Nem voltam én azért annyira romantikus lélek, hogy erről társalogtam volna. Ráadásul az egyetlen kapcsolatféleségem YoungJaeval volt... Ez igazán rontott volna a büszkeségemen, így inkább kimaradtam ebből az egészből amennyire csak tudtam.
Már a reggel katasztrófálisan indult, ugyanis elaludtunk. Nálam ez szinte mindennapinak számított és ilyenkor rendszerint a lányok valahogy kiszedtek az ágyból, de ma a későn fekvésünk miatt nem kelt fel senki sem. Én nyitottam ki a szememet és néztem kómás fejjel a bejárat felé, ahol valaki ráfeküdt a csöngőre. Mellettem a telefonom is el kezdett csörögni és mikor megláttam, hogy Park menedzser hív, majd azt, hogy mennyi az idő, minden álom kiszállt a szememből. Idegesen ugrottam fel a helyemről és közben dobáltam meg az alvó lányokat pár párnával, hogy kezdjenek ébredezni. Gyorsan az ajtóhoz siettem és beengedtem a kint rekedt elég bosszús menedzserünket.
- Mi a jó istenért vagy te még pizsamában ? - nézett végig rajtam idegesen, de erre nem szóltam semmit, hanem visszafutottam a szobánkba és gyorsan neki kezdtem az öltözésnek. Közben pedig a nappaliból kiszűrődő kiabálás foszlányokat hallgattam és a lányok ijedt hangját, hogy miért nem ébresztette őket a telefonjuk. Miután sikeresen felrángattam magamra a fehér farmeromat és a menta zöld pulcsimat gyorsan kisiettem a fürdőbe, ahol mint kiderült nem maradt már nagyon hely számomra. MinSeo a tükör előtt próbálta megcsinálni a sminkjét, Bora és Hyung pedig a fogukat mosták. Utolsó kettőt gyorsan kiüldöztem, hogy inkább öltözzenek és utána törődjenek a sminkjükkel, aminek semmi értelmét nem láttam, mivel nem fellépésre vagy tévéműsorba készültünk, de ez lényegtelen volt. Én csak gyorsan kifésültem a hajamat, megmostam arcomat és fogamat, majd kisiettem a konyhába, hogy összedobjak valami szendvicset az útra. Az volt az egyetlen, amit tudtam is csinálni. Nálunk Bora volt a főzőtündér, még ha vagy ezerszer megsérült közben, de ő isteni kajákat tudott csinálni, csakhogy most már nem volt rá nagyon idő, így megpakoltam pár szelet kenyeret vajjal, sajttal, meg sonkával és egy kis salátával és már be is dobtam őket a táskámba. Mikor kiléptem a konyhából megint csak nagy káosz fogadott, Park menedzser idegesen járkált fel s alá és a lányokat kérdezgette, hogy biztos mindenük meg van-e, Bora valami nyakláncot keresett, Hyun a töltőjét, MinSeo pedig a sminkkészletét gyömöszölte be valahogy a bőröndjébe. Már mindenkin volt egy elfogatható ruha, ezért gyorsan segítettem Borának a nyakláncát Hyunnak pedig a töltőjét megkeresni, majd végre fogtuk a táskáinkat és indulhattunk is. Mindent bedobáltunk a furgonba és beülve Park menedzser rá is taposott a gázra.
