/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mire felértem az igazgató irodájához kellőképpen felidegesítettem magamat HoSeok jelenléte miatt. Így kopogás után rögtön be is rontottam a szemüveges férfihoz, aki valami papírhalmazt olvasott, de fejét azonnal felkapta a hirtelen berontásom hatására.
- Be se hívtalak. - sóhajtott fel, majd közelebb invitált ezért kénytelen, kelletlen leültem az asztala előtti székre és kihúzva magamat néztem türelmetlenül a szemeibe. - Látom már megint felidegesített valaki, ha így nézel. - állapította meg, de mivel még mindig nem szóltam semmit, így komoly tekintettel rám nézve megtámasztotta maga előtt a könyökét és rögtön a közepébe csapott. - Örülök, hogy épségben visszatértetek Jejuról és annak még inkább, hogy szép kis számokat alkottatok. Viszont holnaptól kezdve belevágtok a munka nehezebbik részébe is.
- Szerintem az már nem lesz olyan rossz, de ha maga így gondolja, akkor nem szólok bele. - vontam mega vállamat és kezdtem el nyomogatni egy tollat, amit az asztalon találtam. Feszültség levezetésnek tökéletes volt.
- Mégis megtetted. - masszírozta meg idegesen a halántékát és gyorsan kikapta a kezemből a golyóstollat. Erre csak szúrós szemekkel vizslattam egy ideig, majd hátradőlve a székemben összefontam magam előtt a karomat és úgy néztem rá várakozóan. - Mindegy. Igazából nem is ezt akartam főként mondani. - gondolkozott el, majd elővett egy papírt és felém nyújtotta. Felvont szemöldökkel vettem el és pillantottam rá, majd raktam az asztalra sóhajtva. - Mint láthatod ebben az évben is lesz egy dalfesztivál, ahová minden fontosabb idolt meghívnak fellépni. Természetesen ti is rajta vagytok a listán, így szerettem volna időben szólni, hogy válasszátok ki azt a dalt, amit szívesen előadnátok. Figyelmetekbe ajánlom a Mamamamoot, esetleg az Apinket, vagy a Black Pinket. Mindegy, hogy kiknek a számát válasszátok, csak legyen ütős az előadásotok – magyarázta, én pedig azonnal felsóhajtottam az újabb munka hallatán. Nem bántam, hogy ilyen elfoglaltak voltunk, de szívesebben léptem fel a mi rajongóink előtt, mint más idolok vagy azok fandom tagjai előtt. Nem szerettem az ilyen alkalmakat. Ráadásul a fellépők között rögtön kiszúrtam a BTS-t. Éppen ezért biztos voltam abban is, hogy hozzájuk közel kapunk majd helyet és én mindennél jobban el akartam kerülni HoSeokot. Legalábbis egy ideig.
- Rendben, majd tájékoztatjuk a választásunkról. - álltam fel és meghajolva az ajtó felé sétáltam, de a főnök megállított.
- Minden rendben HyeRin? - kérdezte kíváncsian, mire visszafordultam, majd halványan elmosolyodva bólintottam és kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva a meglepett igazgatónkat. Bár engem is váratlanul ért ez a kérdése, hisz soha nem érdeklődött rólunk. Mostanában mindenki kezdett teljesen meghülyülni?
Felvettem a szájmaszkomat és fehér tavaszi sálamat, majd kabátom zsebébe csúsztatva a kezemet kiléptem az épületből és sétáltam le elbambulva a lépcsőn, amikor is valaki megszólított. Szememet lehunyva fordultam a hang irányába és néztem félve az előttem álló fiúra. Egy szürkés-lilás vékony pulcsit, egy sötét farmerdzsekit, egy sötétkék farmert, egy kék és fekete kockás sálat és egy fekete szájmaszkot viselt, ami persze, hogy baromi jól állt neki.
