The most important person / Befejezett /

39.rész

Már csak pár nap választott el minket a sajtótájékoztatótól, amin hivatalosan is beszéltünk a BTS és a Red Thread közös munkájáról. A videó klipek előzetesei folyamatosan kerültek ki mind a két csapat youtube csatornájára és pár kép is napvilágot látott bemutatva a négy csapat koncepcióját. A rajongók teljesen megőrültek. Csak úgy jöttek az újabbnál újabb értesítések arról, hogy mennyire izgatottak és hogy teljesen lesokkolta őket a helyzet. Egyúttal viszont végre megértették, hogy miért láttak oly sokan minket együtt az állatkertben. A legtöbb visszajelzés szerencsére pozitív volt, így boldogok voltunk a tudat miatt, hogy ismét meglepetést és örömöt okozhattunk a fandomunk tagjainak. Azt pedig csak sejtették, hogy hajszín változásunk miatt készültünk a saját visszatérésünkre is épp emiatt sok olyan posztba is belefutottunk, hogy ne terheljük túl magunkat és vigyázzunk egymásra. Ez úgy hiszem meg volt. Sőt, a zaklatós eset óta az eddigieknél is jobban figyeltünk a másikra, ami néha napján igazán idegesítő volt, de egy idő után hozzá szoktunk.

Akadt pár szabad órám, ami miatt eldöntöttem, hogy meglepem HoSeokot a dormjuknál, ugyanis ő otthon dolgozott a kis stúdióban a mixtapjén. Már csak az utolsó simításokat kellett neki végre hajtania, de pár napja YoonGi bevallása szerint nem igazán hagyta el azt a helyiséget. Túlságosan is a tökéletességre törekedett, mint mindig, ezért kicsit aggódtam amiatt, hogy az az idióta még a végén lebetegedik. Ezért hát elterveztem, hogy vásárolok kávét és valami szénhidrátos kaját neki, hogy legalább legyen ereje gondolkodni. Épp a fürdőből léptem ki, amikor is megpillantottam a kanapén gubbasztó Hyunt, ahogy bámult ki a fejéből és valami szomorú doramát nézett, bár nem igazán figyelt oda az éppen zajló jelenetre, inkább csak pislogás nélkül figyelte a képernyőt. Felvont szemöldökkel álltam meg az ajtóban és ugyan nem volt túl sok időm, hogy beugorjak HoSeokhoz, hisz be kellett mennem a céghez egy megbeszélésre, de végül sóhajtva levettem a cipőmet és visszasétáltam a narancssárga hajú lányhoz. Leültem mellé a kanapéra és vártam pár percet, hogy észrevegyen, de mivel nagyon úgy tűnt, hogy lelkileg nem igazán volt itt, így kikapcsoltam a tévét és fülét megragadva magam felé rángattam. Erre természetesen már kénytelen volt felébrednie az álomvilágából.

- Áuch, HyeRin, ez fáj - nyüszített fel, mire elengedtem és még mindig összevont szemöldökkel néztem, ahogy fülét tapogatva világosult meg a tekintete. Valami egyértelműen nem volt rendben vele, hisz nagyon ritkán viselkedett ilyen... Normálisan vagy csendesen. Ő tipikusan a csapat hangja volt, így fogalmam sem volt, hogy miért nem énekelgetett fel-alá mászkálva a házban és írogatott a barátainak, hogy megbeszéljen velük egy mai találkát, hisz rajtam kívül ma a lányoknak nem igazán akadt munkája.

- Veled meg mi van ? - tértem azonnal a lényegre és kérdésem hallatán értetlenül emelte rám világos barna szemeit.

- Mégis mi lenne ? Épp most estem át egy rituálés kínzáson - magyarázta felháborodva, ugyanis fogalma sem volt, hogy mégis miért bántottam, ha most kivételesen nem is csinált semmit. Na, épp ezért nem húztam meg csak fele annyira erősen a fülét, mint normál esetben, amikor még haragudtam is.