The most important person / Befejezett /

18.rész

Kezemet folyamatosan összedörzsölve próbáltam meg felmelegíteni magamat, ugyanis a szél olyan erősen fújt, hogy még kabátom alatt is éreztem a már-már jeges fuvallatot. A szám és a koreográfia kitalálásával is végeztünk, ahogy a többi csapat is, így el is döntöttük, hogy este tartunk egy kis bulit, hogy kellőképpen meg tudjuk ezt ünnepelni. A mi csapatunk volt az a szerencsés, akikre maradt a bevásárlás, aminek én kevésbé örültem, de a fránya szerencse megint csak nem a mi oldalunkon állt, mint ahogy már vagy ezerszer a Jejura érkezésünk óta, vagy csak a csapat tagjainak a kiválasztása óta. Már két hónapja tartózkodtunk itt, összezárva, ami nagyban elősegítette a jó csapatmunkát és még a mi esetünkben is. Ami nagy szó volt tekintetbe véve a kezdeteket. Aztán jött a hír, ami mindenkit meglepett; holnap indulhattunk vissza Szöulba, ugyanis találtak jobb helyszíneket is a video klip forgatáshoz. Nem tudtuk eldönteni, hogy örüljünk e neki vagy nem, de végül is számomra igazán boldog hír volt. Legalább nem kellett állandóan Min YoonGi arcát bámulnom. Ez alatt az idő alatt, csak vele nem barátkoztam össze, amin ugyan senki sem csodálkozott, viszont ez nem jelentette azt, hogy senkit sem zavart. A másik probléma pedig Jung HoSeok volt. Az egész lényével bajom volt, mivel teljesen összezavart és még mindig fogalmam sem volt róla, hogy mi is történt vele. A szülinapja pedig egyenesen kiment a fejemből, így vagy két napon keresztül a kiengesztelésén dolgoztam, mivel eléggé megsértődött miatta, amit nem egészen értettem, de mindenesetre megoldottam ezt a problémát is, mégha nem éppen volt ínyemre. Utáltam mások után futkorászni, miatta mégis megtettem, ami nem kicsit volt fura tett tőlem. Ezt a lányok párszor meg is jegyezték, de csak hallgattam, mint a sír s egy szót sem szóltam. Nem kellett nekik még tudniuk a bennem lejátszódó folyamatokról, amit HoSeok okozott nálam. A barátom volt az szent, viszont mintha ez kezdett volna megváltozni és egyáltalán nem örültem neki; nagyon nem.

Csak most kezdtem rájönni, hogy én milyen pontos ember is voltam, hogy mások mennyire is tojták ezt le magasról. Már biztos, hogy húsz percet késett az a két idióta és még csak meg se csörgettek, hogy várjak, mert nem sokára jönnek. Pont emiatt nekem kellett kivennem a zsebemből a telefonomat és nagy vacillálás után be is nyomtam HoSeok számát. Levegőmet visszatartva vártam, hogy felvegye és mikor álmos hangon beleszólt egy sziát, azonnal ráncba szaladt a szemöldököm és még nyugodt hangon kérdeztem meg:

- Most keltél? - kíváncsiskodtam, hátha rájön, hogy volt ma valami dolga.

- Aha, és olyan jót aludtam. Szerintem a debütünk óta nem voltak ilyen szép álmaim, mint most este. - válaszolta rekedt hangon és éreztem, hogy mosolygott. Engem baromira nem érdekelt, hogy mit is álmodott, mert ez azt jelentette, hogy kurvára kiment a fejéből a találkánk. YoonGin nem is csodálkoztam, de rajta egy kicsit igen, hisz régebben soha egyszer nem aludt el.

- Jaj, hát ez biztos jó lehetett, de nem felejtettél el véletlenül valamit? - szorítottam ökölbe a kezemet és már nagyon vissza kellett tartanom a feltörni készülő ordítozásomat.