/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sziasztok^^
Most kivételesen előbb szólok hozzátok, habár biztos, hogy unjátok, amiért mindig megjelenek XD De komolyra fordítva a szót. Még minden előtt szeretnék valamit hozzáfűzni az elején történő dolgokhoz. Ne féljetek, nem lesz benne semmi durva dolog. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy az egész, ami majd lejátszódik egy olyan dolog, amitől minden nő fél. Ugyan tényleg nem volt benne szinte semmi, mégis az írása közben azért jócskán összeszorult a torkom. De megírtam, hisz ez az egyik témája a történetnek, mégha csak nagyon rejtetten is. Azt hiszem csak ennyit szerettem volna. Azért remélem, hogy tetszeni fog és nektek soha nem kell majd olyat vagy rosszabbat átélnetek, mint Rinnek és még valaki másnak... A kis titkolózó XD Na jó, hagylak titeket XD Jó olvasást^^
///////////
Tehát röviden: egyedül maradtam szakadó esőben, egy parkban azzal az emberrel, aki elég sokszor a tudtomra adta a napokban, hogy nem igazán vagyok a szíve csücske. Valamiért mégsem féltem, ugyan a telefonom se működött, de egy cseppnyi aggodalom nem volt bennem. Leginkább gyűlölet volt az, amivel az előttem magasodó fiút bámultam. Megnehezítette az egyébként is fárasztó napjaimat a hülye tréfáival, pluszba még össze is vesztem miatta szinte mindenkivel a környezetemben. Így hát nem volt csoda, hogy azonnal kitéptem karomat szorításából és egy lépést hátráltam tőle. Nem akartam túlságosan is közel lenni egy ilyen undorító alakhoz. Nem is ismert és úgy utált. Hát gratulálok neki.
- Mit akarsz ? - néztem vele farkasszemet, hisz ha elkaptam volna a tekintetemet róla, akkor csak azt bizonyítottam volna, hogy tartok tőle. Pedig ez egyáltalán nem volt igaz. Sőt, még azt is el tudtam képzelni, hogy előbb töröm én kettő őt, minthogy hozzám tudjon érni. Nem tűnt túl edzettnek, habár cipzáros pulcsit viselt. Hogy nem sült meg ilyen időben azt nem értettem, de nem is ez volt a lényeg.
- Mondtam, beszélgetni - lépett egyet közelebb, de inkább nem hátráltam tovább. Nem volt kedvem fogócskát játszani vele szakadó esőben.
- Oké, azt értem, de mégis miről ? Ismét el akarod mondani, hogy milyen szar is vagyok, és inkább lépjek ki a Red Threadből ? - kérdeztem mellkasom előtt összevont karral, és tettem miatt halványan elmosolyodott.
- Hiába mondanám ezt, úgy sem döntenél másképp - vonta meg a vállát. - Így gondoltam találkozok veled élőben, hátha ezzel jobban rá tudlak venni az eltűnésre - magyarázta és ismét lépett egyet. Már túl sok távolság nem maradt köztünk, így még inkább nem akartam leengedni karomat. Jobban éreztem magamat, mivel azzal is tudtam egy fajta távolságot tartani ettől az elmebetegtől. - És úgy veszem észre, hogy ez máris jobban hat, mint bármelyik üzenetem, amit küldtem, bár a motoros incidens is eléggé rád hozta a frászt.
- Nem félek egy olyan szánni való alaktól, mint te - szűkítettem össze szemeimet és a nem túl kedves jelzőm hallatán megrándult szája sarka, majd erőltetetten felnevetett.
