Először még minden kiegészítő és smink nélkül mentünk fel a színpadra, majd elpróbáltuk az egyik dalunkat és szerencsénkre nem volt semmilyen technikai probléma, így mehettünk is vissza az öltözőnkbe, hogy kezdetét vehesse az "átalakítás".
Belebújtam a stylist által hozott fekete harisnyába és fehér rövidnadrágba, majd felvettem valami színesebb pólószerű izét, aminek se kar része se semmije nem volt. Szimplán belebújtattam a fejemet és a vállamon szétterült a színes anyag, ami egészen a csípőmig ért. Oké, fogalmam sem volt mi volt ez az izé, mivel nem értettem a divathoz, de mindenesetre illet a koncepciónkhoz. Bár attól már előre féltem, hogy mit is kellett második ruhának felvennem...
Az én sminkemet egész gyorsan elkészítették és a hajamat begöndörítve már mehettem is ki, ugyanis YoungJae valamiért feltétlenül látni akart. Becsukva magam mögött az ajtót zártam ki a benti zajokat és néztem felvont szemöldökkel az előttem karba tett kézzel ácsorgó fiúra.
- Mit szeretnél YoungJae? - döntöttem oldalra a fejemet, amire csak szélesen elmosolyodott és csuklómnál fogva elrángatott valamerre. Hagytam had vezessen, mivel már tényleg nem volt semmi energiám a veszekedésre, de amint megállt és én neki mentem a hátának, ezzel beütve az orromat, már igazán hangot adtam volna az idegességemnek. - Most meg mi van? - léptem ki mögüle és vettem észre, hogy tulajdonképpen a színpad mellett voltunk és épp valakik próbáltak. Amint jobban szemügyre vettem a csapatot résnyire nyitottam az ajkaimat és dühösen néztem az engem vidáman vizslató fiúra. - Neked meg minek kellett ide hoznod? - ütöttem a karjára.
- Csak szerettem volna, hogyha erőt gyűjtesz a látványától. - bökött a színpadon táncolók felé, ami miatt mérgesen rácsaptam a vállára.
- Olyan idegesítő egy ember vagy, mondtam már? - néztem újra rá, majd lassan ismét HoSeok felé vezettem a tekintetemet. Nagy beleéléssel táncolta a többiekkel együtt a Firet, bár még jóval több is lett volna a mozdulataiban, de azt a rajongóknak tartogatta. A koncentráló arckifejezése annyira elvette a figyelmemet, hogy már csak arra eszméltem fel, amint a számnak vége lett és szapora lélegzetvétellel vártak az újabb utasításokra, de mivel minden rendben volt, így már jöhettek is le a színpadról; ahol mi is voltunk. Azonnal fel is kaptam a fejemet és YoungJaet elráncigálva rohantam volna el mihamarabb, de már időnk sem volt feltűnésmentesen elhúzni a csíkot, mivel NamJoon már a lépcsőhöz is ért és kiszúrva engem, majd YoungJaet is hangosan köszöntött minket.
- Sziasztok. - mosolyodott el, mire reflexből meghajoltunk és úgy köszöntünk minden tagnak.
- Pedig azt hittem, hogy egy ideig nem kell találkoznom veled. - sóhajtott fel YoonGi, mire YoungJae csak kérdőn felvonta a szemöldökét és szólalt volna meg, de még gyorsan megelőztem.
- Nekem is hiányoztál - ironizáltam, amin csak gúnyosan elmosolyodott és NamJoon után sietett. Eközben a többiek is köszöntek nekem, Jimint még útba is igazítottam, hogy merre is van a mi öltözőnk és reméltem, hogy nem mondtam rosszat.
YOU ARE READING
The most important person / Befejezett /
Fanfiction/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...