/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- 1 év múlva -
Egy év eltelt a Red Thread visszavonulása óta és mind éltük a hétköznapi életünket. Ha a miénket bármikor lehetett annak nevezni. Pár hét eltelte után mind kiköltöztünk a dormból és egy saját házat vásároltunk. Bőven tudtunk annyit spórolni, hogy mind külön költözhessünk. Bár tulajdonképpen mind maradtunk Gangnam negyedben csak más-más részein a kerületnek. Én úgy néztem lakást, hogy az közel legyen a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemhez, ahova felvettek, mint modern táncszakos tanárt. Hihetetlenül örültem a hír miatt és szerencsére valóban mindünk álma teljesült és azt folytathattuk tovább, amit szerettünk volna. Na de visszatérve arra a bizonyos házra. Nem volt olyan egyszerű találni egy kisebb házat, ráadásul egy ideig egyedül kellett volna élnem, hisz HoSeok még mindig a dormban volt a többiekkel. Ezért hát Borával eldöntöttük, hogy kis időre össze költözünk, hisz egyikünk se szívesen élt volna egyedül egy házban. Csakhogy eközben nekem HoSeok megkérte a kezemet, úgyhogy kerek kilenc hónapig éltem együtt a lánnyal, ugyanis a BTS is bejelentette a visszavonulását. Jin és YoonGi nélkül ugyan még folytatták egy ideig, de vészesen közeledett NamJoon és HoSeok ideje is, úgyhogy ez volt a reális döntés. Így is már tíz évig voltak együtt és szinte mindent elértek, amit szerettek volna, ráadásul egy ilyen támogató fandommal a hátuk mögött. Lassan már nem volt olyan, aki legalább egyszer ne hallott volna a BTS-ről és ez így volt jó. Megérdemelték.
Tehát, ugye a BTS feloszlott, mint banda, de továbbra is rengeteget találkoztak és hétvégén ismét az egész csapat összejött, ugyanis most tartottuk az esküvőnket. Szerencsére Jin és YoonGi is kapott kimenőt, így három napra visszajöhettek a katonaságból, hogy velünk ünnepeljenek, és kicsit pihenjenek is. Nem lehetett túl egyszerű megmaradni abban a környezetben. YoonGi is gyakran morgott amiatt, hogy nem aludhatott eleget és egy csomó kimerítő feladatuk volt minden egyes nap. Így nem csoda, hogy a következő két fiú, akikre várt mindez, eléggé be voltak parázva. Én pedig próbáltam lelassítani az időt, kevés sikerrel, ugyanis az esküvőnk napja is túl gyorsan eljött, így féltem, hogy már csak alig pár hónap és HoSeok is bevonul két évre. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogom kibírni nélküle, de ez még a kisebb gond volt, ugyanis akadt ennél egy sokkal nagyobb is...
Az esküvőnk reggelén túl hamar keltett a telefonom és miután sikeresen kibújtam HoSeok karjai közül és kinyomtam azt a fránya ébresztőt, alig, hogy visszafeküdtem csörgött a fiú telefonja is. Morogva nyomtam fejemet a párnámba és ütögettem a barátom karját, hogy kapcsolja ki azt a nyavalyás telefont, vagy én teszem meg.
- Tessék - nyújtotta felém félkómás fejjel a mobilt, mire felvont szemöldökkel néztem rá.
- Mégis mit kezdjek vele ?
- Vedd fel, én még nem érzem magamat életképesnek - magyarázta és visszafeküdt a párnájára. Ciccegve kaptam ki a telefont a kezéből és, amint megláttam a villogó nevet megköszörültem a torkomat és egy fokkal barátságosabb hangnemet vettem fel, mint ahogyan HoSeokkal beszéltem az imént.
