- Raktatok be vizet is ? - néztem végig a három lány táskáján, akik unottan bólogattak a századik kérdésemre is. - A gyümölcsös dobozokat is beraktátok ? Baseball sapka, kalap ? Telefonok feltöltve ? - gondolkoztam újabb dolgokon és nem nyugtatott meg a tudat, hogy egyedül mászkálnak majd az állatkertben.
- HyeRin, ugye tisztában vagy vele, hogy mind felnőttek vagyunk ? - emelte a plafon felé MinSeo a szemeit és megigazította feje tetején lévő napszemüvegét. - Na jó, kivéve Borát, de mellette ott lesz Jimin - legyintett miután rájött, hogy tulajdonképpen nem volt igaz az állítása.
- Nem tudom mennyire nyugodjak meg - sóhajtottam fel, de végül be kellett látnom, hogy nem aggódhattam örök életemig értük, így muszáj volt visszafognom magamat és kevésbé a katasztrofális dolgokon agyalni.
- Akkor mehetünk ? - csillantak fel Hyun szemei és megigazította baseball sapkáját.
- Ja - böktem ki nagy nehezen és több se kellett mindannyian szinte szaladtak ki a kocsihoz. Én eközben megpróbáltam kiszámolni, hogy hány óra szenvedés várt rám ezen a napon, de muszáj volt kicsit pozitívabban állnom a dolgokhoz, hogyha nem akartam mindenki kedvét elcseszni. Lassan én is megindultam az ajtóhoz, majd még utoljára visszanéztem a nappali felé és hátamon megigazítva fekete kis hátizsákomat sóhajtva kiléptem a szabadba és becsuktam az ajtót. Elbaktattam a kerítés felé, amit becsapva magam után kerestem tekintetemmel a fehér kocsinkat, ami lassan meg is állt mellettem.
- Elvihetem egy fuvarra ? - könyökölt az ajtóra MinSeo és szemét húzogatva várta válaszomat. Én csak szememet forgatva elnevettem magamat és megkerültem a kocsit, majd beszálltam a sofőrünk mellé.
- Tudod az utat ? - kötöttem be az övemet és kérdésem hallatán MinSeo prüszkölve adta tudtomra, hogy ő nem én voltam. Erre csak morogtam egy „kösz"-t, majd fejemet a támlának támasztottam és szememet lehunyva élveztem csapattársaim kornyikálását különböző előadók számaira.
Alig találtunk parkoló helyet az állatkertnél, ugyanis hétvége lévén sok család gondolta úgy, hogy eljön ide együtt a gyerekével. Még iskolabuszokat is láttam, ami csak sejtette velünk, hogy egyáltalán nem lesznek kevesen bent. Nyárhoz képest egész kellemes idő volt és nem sütött annyira a nap, mint eddig ráadásul elég gyakran hűs szellő járta a levegőt. Tökéletes idő volt a kimozdulásra.
Örültem, hogy végre kiszállhattam a kocsiból, ugyanis kezdett a fejem szétmenni a többiek énekelgetése miatt, habár nem szóltam rájuk egyszer sem, mivel nem akartam ezen a napon annyit zsörtölődni, mint általában.
- Most már csak az a kérdés - ivott a gyümölccsel tele rakott vizébe MinSeo és körbe pásztázta a parkolót -, hogy a BTS mégis merre van.
- HoSeok azt írta, hogy előre mentek megvenni a belépőket - olvastam el az úton kapott üzenetet újra és a válaszomat hallva, mi is elindultunk az állatkert bejárata felé.
YOU ARE READING
The most important person / Befejezett /
Fanfiction/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...