/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azt mondják minden boldogság egy napig tart. Hát, nekünk sikerült átvészelni két napot, aztán beütött egy igen nagy probléma. Tudtam, hogy egyszer szembe kell néznünk a lebukással, de nem sejtettem volna, hogy ilyen hamar. Hogy hogyan is lehettünk ilyen szerencsétlenek, azt ne kérdezze senki sem. Úgy tűnik nekünk születésünkkor kevesebb jutott a szerencséből, mint másoknak. És az már gáz volt, hogy kettőnkét együttvéve se volt ennek a száma olyan nagy...
Feszülten üldögéltem a bőrszékben és néztem az előttünk lévő asztal mögött ülő igazgatóra, aki érdeklődve várta legelső kérdésére a válaszunkat. Én nem szóltam egy szót sem, ugyanis valami térítő válaszon gondolkoztam és a mellettem ücsörgő HoSeokra pillantva rájöttem, hogy rajta már minden érzelem látszódott. Szemeit lesütve bámulta ölébe engedett kezeit és szája szélét harapdálva próbált kibújni a válaszadás alól. Viszont, mikor észrevette, hogy őt figyeltem, valami megcsillant a szemében és sóhajtva a hajába túrt és kihúzta magát. A főnöke szemébe nézve viszont egy pillanatra ismét elszállt a bátorsága, de aztán újra rám nézett és megszólalt. Meglepett. Őszintén meglepett, hogy ő próbálta megoldani a helyzetet. Régebben szeretett elmenekülni a problémák elől.
- Igen, együtt vagyunk - vallotta behatározottan nézve Bang Shiyuk szemeibe és megragadta a combomon pihenő kezemet és összekulcsolva a sajátjával felmutatta. Az előttünk ülő férfi csak halkan és érzelemmentes arccal tanulmányozott minket, majd nagyot sóhajtva elengedte magát és asztalán megtámaszkodva nézett ránk felváltva.
- Nem tilthatom meg, hogy együtt legyetek, mégha az én cégem is viseli el a kárt, amit ez a kapcsolat okozhat - magyarázta, de arcán semmiféle harag vagy nem tetszés nem látszódott. Sőt, inkább féltés volt az, ami kirajzolódott szemeiben, ami igazán meglepett. Az én főnököm soha nem reagált volna így erre. Már előre vártam a beszélgetést vele erről az egészről, hisz tudtam, hogy Bang Shiyuk nem árul be, de csak idő kérdése volt, hogy neki is leesik minden...
- Akkor... Nem ellenzi? - kérdezte félve HoSeok és éreztem kezén, hogy kezdeti szorítása kezdett alábbhagyni. Nagyon ideges volt már az elejétől kezdve, így csodálkoztam, hogy nem szorította el a vérkeringést a kezemben.
- Dehogy - nevetett fel jó ízűen. - Jiminnél tán elleneztem, hogy végre van mellette valaki? - nézett rá szórakozottan, ami miatt egy kicsit féltékeny lettem. Én is szívesebben dolgoztam volna együtt valaki olyan emberrel, mint Bang PD. - De ha megkérhetlek titeket, azért titkoljátok addig, ameddig tudjátok. Megpróbálok kieszelni valamit közben, amivel majd csillapítani lehet a rajongókat - kért minket, mire csak ültünkben meghajoltunk és megköszöntük, hogy ilyen megértő volt. Sok más ember a helyében már biztos teljesen kiakadt volna a videót látva. Ugyanis alig egy órát voltunk a gyakorló teremben, amikor szóltak, hogy azonnal menjünk az irodába. Először fogalmunk sem volt róla, hogy miért hívatott csak minket az igazgató, de aztán sétálás közben kiszúrtam a falakon elhelyezett kamerákat, amik miatt azonnal megfagyott a vér az ereimben. Soha életemben nem izgultam annyira, mint abban a pillanatban. Na meg a megbeszélés közben.
