/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor este hazaértünk a nagy szórakozásból mindenki kellően kifáradt, így elmaradt a dormban a szokásos esti filmezés és beszélgetés. Amilyen gyorsan csak tudtuk elfoglaltuk a helyünket és aludtunk. Ez alól én már megint csak kivétel voltam, ugyanis át kellett néznem még pár papírt a beosztásunkat illetően és egy-két dalszöveget is, amikkel a lányok kész lettek. Így egy bárszéken üldögélve olvasgattam a több oldalas papírokat és írtam alá azokat, amik miatt a szabadnapjainkat elveszítettük. Eközben egy bögre zöldteát szürcsölgettem és próbáltam a bokámat mozgatni, de minduntalan belenyilalt a fájdalom. Nagyon úgy tűnt, hogy kificamítottam, ezért kénytelen voltam abbahagyni a papírok tanulmányozását és keresnem kellett fáslit az elsősegély dobozban. Miután ezt meg is találtam a fürdőben, leültem a kád szélére és lassan körbetekertem fáslival a lábamat és a bokámat. Elegendő mennyiség után mindent szép halkan visszapakoltam és visszabicegtem a bárszék felé. Szerencsére az unalmas és elszomorító papírokkal végeztem, így jöhettek a dalszövegek. Ebből volt négy is, amik közül kettőt Hyun, kettőt pedig Bora írt. Már ugyan szemeim félig le-le csukódtak, mégis végig olvastam mind a négyet és rá kellett jönnöm, hogy Bora nagyon rászállt a szerelem témára, míg Hyun ennek az ellenkezőjéről írt. Nem volt egyik sem túlontúl nyálas, ráadásul tavasz lévén biztos tetszett volna az embereknek, így mind a kettőre ráírtam egy talán szócskát és az üvegasztalra lerakva végre a szobánk felé sétáltam. Bebújtam a jó meleg takaróm alá és elégedetten sóhajtottam fel a puha ágyamban.
Aznap este anyával álmodtam, és kivételesen egy kellemes emlékünket idéztem vissza. Végre nem rémálmok gyötörtek, hanem valami kellemes, ami miatt mosolyogva aludtam tovább.
Reggel szörnyű volt a telefonom ébresztőjére kelni, így miután sikeresen lelöktem az éjjelimről, elhallgatott. Csak reméltem, hogy nem törtem el, de mikor nagy nehezen elértem az ágyamból és benyomtam, még világított, így megnyugodva sóhajtottam fel és raktam le magam mellé. Fáradtan kinyújtóztattam végtagjaimat és a szekrényem elé lépve kivettem egy világos farmert, egy fehér atlétát és egy vörös inget. Miután ezeket magamra kaptam és megfésülködtem, gyorsan felraktam a szemüvegemet, majd a táskámba bepakolva a fontosabb cuccaimat el is hagytam a házat. A többieket azért előtte még felkeltettem és megkértem MinSeot, hogy ügyeljen a többiekre, ne hagyjanak semmit se otthon. Csak reménykedni tudtam, hogy nem lesznek ilyen szerencsétlenek. A kocsinkba beülve beírtam a GPS-be a stúdió címét, ahol felvesszük a fiúkkal közös dalt és beindítva az autót elindultam. Szerencsémre nem tévedtem el, sikeresen megérkeztem és keresve egy parkolót megint csak sóhajtva szálltam ki a kocsiból és zártam be magam után. Egyáltalán nem vártam ezeket a napokat, még ha együtt is lehettem HoSeokkal, mivel ugyanígy YoonGi is itt volt. Már őszintén kezdtem belefáradni az értelmetlen kis vitáinkba és semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Fogalmam sem volt, hogy miért utálhatott olyan nagyon, de már nem is érdekelt. Azért annyira nem voltam padlón, mert nem kedvelt. Többen is éreztek már így velem kapcsolatban és azokat is figyelmen kívül tudtam hagyni, így YoonGinál is sikerülhetett.
