/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- 4 évvel ezelőtt - HoSeok szemszöge -
Kezdtem néha úgy érezni, hogy a gyakornoki időszaknak soha sem lesz vége és örökre megragadok azon a szinten, amin már évek óta voltam. Viszont túl sokat harcoltunk együtt a fiúkkal az álmunkért, így nem adhattam fel. Ha pedig mégis csak e körül jártak a gondolataim, akkor előhúztam a pólóm alól a Rintől kapott nyakláncot és azt szorongatva egy kis erő költözött belém. Habár Rin már nem éppen gondolt rám ilyen érzésekkel. Valószínűleg legszívesebben a pokolra kívánt volna, amit meg is értettem. Másképp is megvédhettem volna és akkor talán még mindig beszéltünk volna... Ezen viszont nem szabadott gondolkoznom, hisz éppen egy táncpróbánk kellős közepén voltunk, így nem kalandozhattak el a gondolataim.
- Oké, elég lesz mára - tapsolt párat koreográfusunk és mindenkinek dicséretként megpaskolta a vállát, majd magunkra is hagyott.
- Mi a további programunk ? - fordultam NamJoon felé, miközben belenyomtam arcomat egy törölközőbe.
- A stylistok le szeretnék mérni valamilyen ruhához a méreteinket - tájékoztatott minket, mire azonnal fellelkesültem.
- Ami azt jelenti, hogy Hobi hyung találkozhat álmai nőjével - vihogott V és Kookkal ördögi mosollyal az arcukon összepacsiztak. A mondat hallatán zavartan krákogtam egyet, majd fenyegetően meglengettem az öklömet a két kisebb felé.
- Még egy szó és teszek róla, hogy a jövőben egy lány se nézzen rátok - szűkítettem össze szemeimet, de annyira komolytalan volt az egész, hogy még én magam sem hittem el a szavaimat és a többiekkel együtt felnevettem. Ilyen jó kedvvel el is hagytuk a tánctermet és az öltözők felé haladtunk, ami hozzánk híven nem ment túl halkan. Az én jó kedvem viszont egy percre alább hagyott, ugyanis elsétált mellettünk még pár gyakornok és kiszúrtam közöttük JiHunt. Még mindig olyan idegesítően tökéletesen nézett ki, és ha magamra néztem elment az életkedvem is. Rin valószínűleg ezen gondolatok miatt régebben maga lökött volna le a tetőről, de ez volt az igazság. Én nyurga voltam és fura alakú fejem volt, amit kicsit sem lehetett férfiasnak nevezni, míg JiHun erős testalkatúm kissé szögletes fejű, tekintélyt parancsoló jellemmel rendelkező srác volt már most. Az sem segített az egészen, hogy velem egy korú volt. A másik probléma viszont egy kicsit jobban zavart...
- Elég erős vetélytárs - nézett a csapat után Tae és jól tudtam, hogy mire értette, így csak halkan felmordultam és meggyorsítottam lépteimet, hogy minél hamarabb az öltözőhöz érhessek, és nekik ne legyen idejük az én nem létező szerelmi életemről beszélniük. Így is volt elég gondom az egész gyakornokság miatt, nem vágytam arra, hogy még a magánéletemben is problémák legyenek. Talán inkább el kellett volna felejtenem HyeJint. - Valami rosszat mondtam ? - kérdezte V a többiektől, de én már nem is figyeltem rá, ugyanis lenyomva a kilincset benyitottam a szobába és azonnal meg is pillantottam a fekete hajú lányt. Haját, mint mindig felfogta lófarokba és ide-oda sietett, hogy minél több mindenben tudjon a többiek segítségére lenni. Ezért szerettem nagyon. Olyan segítőkész volt, hogy sok lány megirigyelhette e miatt az ő korában. Még csak tizenhét volt, de már látszott rajta, hogy nem olyan, mint a többi lány. Tudom kicsit nyálas, de az is igaz, hogy nagyon hasonlított Rinre. Hasonló alkatuk volt, a gondolkozásuk is szinte egyezett és HyeJin is az a tűzről pattant típus volt. Talán ő kevesebb mindent mondott ki, mint Rin, amivel megbánthatta az embereket, de egyébként kísértetiesen hasonlítottak. Lehet, ezért tetszett volna ?
