/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kint teniszezni a verő fényes napsütésben, ami kellő D-vitaminnal látott el minket igazán szép ötlet volt tőlem. Csakhogy abba bele se gondoltam, hogy a Red Thread tagok soha, semmikor nem voltak képesek egy kellemes hangmagasságban megmaradni. A nagy teniszpályán is képesek voltak egyik oldalról a másikra átkiabálni egymásnak különböző oltásokat. Mi Borával csöndben figyeltük a versenyszellemmel túlfűtött csapattársainkat és szerintem mindkettőnk fejében megfordult, hogy lemegyünk a pályáról egy árnyékos helyre és leülve figyeljük az üvöltöző párost. Mikor már vagy ezredjére rontottam el az ütést csak azért, mert Hyun beleért, betelt a pohár és csípőre tett kézzel felé fordultam.
- Nyugton maradnál végre? Ha nem tudnád ez egy csapatjáték. Érted a szó jelentését, hm? - kérdeztem idegesen és közben a szoknyám alatti rövidnadrágot huzigáltam lejjebb, hogy ne látszódhasson a hegem. Mondanom sem kell, hogy MinSeo miatt kénytelenek voltunk mind átöltözni olyan ruhába, ami illett a teniszezőkhöz. Szerintem full fölösleg volt, bár legalább nem a saját ruhámba izzadtam bele. Bár a játékot elnézve erre max Hyunnak és MinSeonak volt lehetősége. Viszont az előttem fejét lehajtó lányt nézve kezdtem megnyugodni, hogy értette a célzásomat.
- Értem, értem. - kapta fel a fejét és továbbra is csillogó szemekkel markolta meg az ütőjét és ált be a helyére.
- Mibe fogadok, hogy semmi nem jutott el az agyáig? - sóhajtottam fel és magamban már átkoztam az ötletet, hogy eljöjjünk szórakozni. Sajnos a tagokkal valóban nem lehetett úgy kikapcsolódni, mint ahogyan azt én szerettem volna.
Homlokomat megtörölve én is visszasétáltam a helyemre és kíváncsian néztem a túloldalra, ahonnan nem jött a labda. Kezemet fejem fölé raktam, hogy lássak is valamit, bár a hangokból rögtön rájöhetem volna, hogy mi történt a másik oldalon.
- Komolyan ilyen szerencsétlen vagy? Hányszor mondtam már, hogy hogyan tartsd az ütőt? Nem így, hanem így. - forgatta Bora kezében MinSeo az ütőt és homlokán már-már kidagadó erekkel nézett le a megszeppent maknaera. Ilyen messziről is kiszúrtam, hogy már kezdett a tűrés határa a végén járni és félő volt, hogy elbőgi magát, ezért idegesen feléjük kezdtem sétálni. És ha én ideges voltam, akkor az semmi jót nem jelentett.
- Yah! - mordultam rá a mérges MinSeora, aki még mindig szerencsétlen Borát oktatta. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek után már álmából felkeltve is tudta volna az ütő helyes fogását. Még azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy MinSeo kergette volna álmában és ha nem jól csinált valamit, akkor elütötte volna, mint egy teniszlabdát... Oké HyeRin, túlságosan is elkalandoztál. Ideje lenne visszatérned az eredeti problémához. - Jó lenne végre, ha nem a legkisebbet terrorizálnád, hanem végre hagynád őt is érvényesülni a pályán és nem ölnél a győzelemért, hanem élveznéd a játékot. - néztem rá szúrós szemekkel és a közben kezemben tartott ütővel hadonásztam mérgemben. Már valóban kezdett ez a gyerekes viselkedésük kiakasztani.
