/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Hosszú szünet lévén kimentem az udvarra és megrökönyödve vettem észre, hogy már semmi hely nem volt a kosárpálya mellett, így nem is volt rálátásom a mellette táncoló csapatra. Eltűnődve néztem körbe és próbáltam meg keresni valami olyan helyet, ahol láthattam is volna valamit. Kosárpalánk; túl magasan van így esélyem sincsen felmászni rá. Padok teteje; már foglaltak. A pálya melletti nagy fa; bingó. Gyorsan átszlalomozva a tömegen törtem magamnak utat és figyelmen kívül hagytam, hogy néha rátapostam valaki lábára, mivel ugyanezt megtették velem is és még csak bocsánatot sem kértek, így én sem tettem. Nagy nehezen eljutottam a fa tövéhez és megkapaszkodva két alacsonyabb ágban, felhúztam magamat és megtámaszkodva a fatörzsében kényelmesen elhelyezkedtem és minden figyelmemet a táncolóknak szenteltem. Így belegondolva örültem, hogy melegítő nadrág volt rajtam, mivel csak szoknyában, eléggé érdekes lett volna ez a mutatvány amit én itt levágtam.
Megigazítva a szemüvegemet kerestem meg a tekintetemmel az egyetlen személyt, aki még érdekelt is; Jung HoSeokot. Rögtön kiszúrtam, mivel ő volt az egyetlen, aki akkora beleéléssel mozgott és nem csak azért csinálta ezt az egészet, mert a suli híressége akart lenni. HoSeok valóban jó táncos volt; kit is hülyítek ? Kicseszett jó táncos volt, és én ezt minden egyes alkalommal el is mondtam neki. Ő volt az az ember, akinek muszáj volt a jövőben ezzel foglalkoznia, hisz ő táncosnak született. Megvolt minden adottsága hozzá, amiket sajnos még nem használt ki teljes mértékben, amit igazán rossz szemmel néztem, de megpróbáltam türelmes lenni, hátha ő is rájön egy s másra magával és a képességeivel kapcsolatban. Mikor végeztek, már innen távolról láttam a nyakán keletkezett izzadtságcseppeket és vidám mosolyát, ezen én is halványan elmosolyodtam és mikor láttam, hogy a tekintete megállapodott rajtam, majd tágra nyíltak a szemei, lazán felemeltem a kezemet és integetni kezdtem neki. Erre neki csak még rémültebb lett a tekintete és folyamatosan azt tátogta nekem, hogy vigyázzak magamra, amin halkan elnevettem magamat és megrázva a fejemet megkapaszkodtam a két ágban és szép lassan leeresztettem magamat. Még elkaptam azt a pillanatot, ahogy HoSeok barátnője odarohant hozzá és szorosan magához ölelte, ezen önkénytelenül is megforgattam a szememet és máris rosszabb kedvel álltam meg a lábamon és indultam be a suliba még a nagy tömeg visszatódulása előtt. Ebben viszont valaki megakadályozott és a falnak támaszkodva elállta előlem az utat. Unottan emeltem fel a fejemet és néztem farkasszemet Jung HoSeok egyik "barátjával". Na őt, tényleg nem kedveltem. Először is a haját annak ellenére is beszőkítette, hogy ezért a tanárok nem kicsit leszedték a fejét és nem régiben a karján is észrevettem egy apró tetoválást. A tekintetéről pedig már nem is beszéltem volna, tipikusan úgy nézett minden lányra, mint egy újabb áldozatra, akit muszáj volt behálóznia. Ilyen fiú majdnem minden iskolában megtalálható volt, ezért könnyen el lehetett képzelni.
- Elállod az utamat szöszi - néztem rá nem túl boldogan és egyre türelmetlenebbül. Még órán is szívesebben ültem, csak ne kellett volna egy levegőt szívnom vele.
