Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

1.fejezet

"AHHHJJJ EZ MIND A TE HIBÁD," ordítottam rá mérgesen. Mindkét kezem a magasban volt- nem mintha őrült lennék, (az igazat megvallva már kezdtem megőrülni), de a számtan tanár kiküldött engem és Kim Taehyungot büntetésképpen, mert veszekedtünk az óráján.

"Fogd be, azt akarod, hogy Mrs Jung meghalljon téged? Egyébként is, nem az én hibám volt. Te ütöttél először." mondta közömbösen.

"Te őrült gazember. Véletlen volt!" mondtam és nagyot sóhajtottam. A kezeim kezdték feladni. Már vagy 15 perce tartottam őket, már 2 tanár is elsétált mellettünk a fejüket rázva.

Nem merem lerakni a kezeimet, mert a számtan tanár nagyon félelmetes és senki sem mer szórakozni vele. Hát, Kim Taehyungot kivéve. Azt mondta, ha meglátja, hogy nincs a magasban a kezünk, akkor elküld minket WC-t pucolni, amit nagyon utáltam mert az iskolában nagyon koszosak a mosdók. Nincsen merszem lesikálni róluk a koszt.

Nagy küzdelmek után a kezeim egyre lejjebb ereszkedtek, végül letettem őket. Közel voltam a síráshoz.

"Emeld fel a kezeidet, idióta." mondta, az egyik kezével felemelve az én kezemet. Ez már a harmadik eset ezen a héten, hogy kiküldtek az osztályból.

Lee Hyejinnek hívnak, ez a második évem a középiskolában. A dolgok nagyon jól mentek az első évben. Én voltam az osztályelnök, és én voltam a tanárok kedvence. Addig amíg egy Kim Taehyung nevezetű gyerek nem jött. Mindig tesztelte a türelmemet, Isten tudjam miért. Mindig szabotált engem, tehát én is ezt tettem.

Új osztályelnököt választottak, kezdett előjönni a rosszabb énem. A házi feladatokat sem csináltam meg, a jegyeim is sokkal rosszabbak lettek.

A szüleim csalódottak voltak, de nem érdekelt, mert mindig túl elfoglaltak voltak a munkájukkal.

Mindig szabad voltam, de tudtam, hogy a lázadás nem nekem való.

Próbáltam tenni a dolgomat, de Taehyung mindig elterelte a figyelmemet. Mindig odajön hozzám a suliban amikor dolgom van. Amikor otthon vagyok, folyamatosan üzeneteket küld nekem addig, amíg a telefonom nem működik egy napig.

Utolérni a többieket nem volt könnyű miután ellustultam, főleg így, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, mint Kim Taehyung. Az a gyerek a suliban járkál, piszkálja a többieket, szórakozik rajtuk a barátaival, Jungkookkal és Jiminnel. Bár Taehyung még őket is bántja.

Az elzárás a második otthona volt körülbelül egy évig. Alig vártam, hogy végre elballagjak az iskolából. De nézzetek rám most. Itt állok vele az osztálytermen kívül, a régi unalmas büntetést csinálva, amit ha rendszeresen csinálok a karizmaim hatalmasak lesznek.

Kicsöngettek. A kilincs kattant egyet, megfordultunk. Mrs Jung mérgesen ránk nézett. "Ti ketten! Hagyjátok abba a veszekedést vagy nem csak kint fogtok állni két kézzel a magasban."

Elment, és végre mindketten letettük a kezeinket. Amikor be akartam lépni a terembe Taehyung arrébb lökött, hgy ő tudjon belépni először. Sóhajtottam.

Mondjátok meg, hogyan bírjam ki ezt a őrült tehenet?!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóval ez lenne az első fejezet! Remélem tetszik! Nem tükörfordítás, próbálok mindent értelmesen megfogalmazni. (Bocsánat a helyesírási hibákért!)