Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

36.fejezet

Megszólalt a csengő és mindeni az ebédlő felé futott. Kivonszoltam magamat a teremből, eléggé fáradt voltam. 

"Szia Hyejin!" tette a vállamra a kezét Mina és rám mosolygott. 

"Óh, szia!" visszamosolyogtam. Örülök, hogy a barátságunk végre olyan, mint amilyen régen volt. 

"Ma együtt eszek veled! Menjünk!" mondta és a karomat húzta, miközben gyorsan az ebédlő felé sétáltunk. 

Leültünk egy asztalhoz és leraktuk a tálcánkat, majd elkezdtünk enni. Csendben ettünk, amikor eszembe jutott valami, amit el kell mondanom Minának.

"Mina" szólítottam meg. "Van valami, amit el kell mondanom." 

Lenyelte az ételét és rám nézett. "Mi az?"  kérdezte, mielőtt ivott egy kicsit. 

"Én.. Én a következő hónapban elköltözök Amerikába." 

Mina kiköpte a vizet a szájából. "MI? MIÉRT?! Örökre? De visszajössz? Elhagyod Koreát? Tényleg? Elhagysz engem? Ott is fogsz maradni? Miértmiértmiért?!" 

"A szüleim egy üzletet indítanak Amerikában és nekem is mennem kell. De nem mondd el senkinek, főleg Taehyungnak ne. Ezt titokban fogom tartani és csendben távozok." 

"De Taehyung a pasid!" 

"Igen, majd megtudja valahogyan. Nem akarom, hogy megváltozzon. Jobban szeretném, ha normálisan bánna velem. Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek sem. Neked is csak azért mondom el, mert a legjobb barátom vagy." mondtam Minának mosolyogva.

Mina szomorúnak tűnt és félretolta a tálcáját. "Elment az étvágyam most, hogy mondtad,hogy elmész." 

"Ahjj... kisgyerek. Ez semmiség. Majd beszélgetünk neten és skype-olunk vagy valami, rendben?" mondtam neki. 

Elmosolyodott és sóhajtott. 

**

(Ha szeretnétek, akkor most indítsátok el a dalt. [ha nem töltene be ... a címe 'Hug me' V x Jhope] Így még hatásosabb ;). )

Azóta Mina szinte hozzám volt nőve. Nem bántam, mert ezek voltak az utolsó napjaim, mielőtt el kellett mennem. 

Hetek teltek el és a nap egyre közeledett. 

Egy reggel Minával mentem az iskolába. Elmentünk a szekrényünkhöz és kivettünk pár könyvet, amikor Mina megfordult és rám nézett. 

Én is ránéztem. "Miért vagy ilyen komor?" kérdeztem.

"Nézd meg a naptáramat." mondta Mina. Ránéztem a naptárra, ami a szerényének ajtaján volt. Bejelölte július elsejét, és melléírta: 'Hyejin elmegy ):'.

Ránéztem és teljesen elérzékenyültem. Szorosan megöleltem és majdnem elsírtam magam. "Hyejin légyszi ne menj el!" mondta sírva.

 Éppen akkor sétált el mellettünk Taehyung. "Ki megy el?" 

Elengedtem Minát és ránéztem Taehyungra. "Öm, semmi. Senki sem megy sehova." 

"Hyejin? Elmész? Hova?" kérdezte Taehyung, miközben engem bámult. Ránéztem Minára és kínosan elhallgattunk. Hirtelen Taehyung megragadta a csuklómat, majd felvonszolt a harmadik emeletre. 

"Kim Taehyung engedj el!" kiáltottam. Végre megállt a harmadik emeleten és nekilökött a falnak.

Belenézett a szemembe, a szemeiben látszott az aggodalom. Nyelt egyet. "Te... Te nem hagysz el, ugye?"