Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

32.fejezet

"Hyejin várj!" kiáltott valaki mögöttem. Megfordultam, Seojun futott utánam. Ignorálva őt, szaporáztam a lépteimet, beléptem az iskolába és a szekrényem felé siettem.

"Hyejin, hallgass meg." mondta Seojun. Még mindig levegőnek néztem, miközben kivettem a könyveimet. Megragadta a csuklómat és megfordított, hogy szembe álljak vele. Igazából, kicsit túlságosan erősen szorította a csuklómat.

"Áu! Lee Seojun engedj el! Nagyon fáj!" kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani magamat. 

"Hallgass meg először. Sajnálom oké, sajnálom. Nem tehetnénk úgy, mintha meg se történt volna? Nem akartam ezt tenni, kényszerítettek rá." próbálta megmagyarázni, de már nem tudtam elviselni az ostobaságait. 

"Csak engedj el, nem akarom tovább hallgatni a hülyeségedet! Végeztem veled!" ordítottam az arcába.

"Engedd el, most." 

Megfordultam, Taehyung volt az, aki már meg is pofozta Seojunt. Seojun elengedte a csuklómat és hátrálni kezdtem, el tőlük. Seojun nagyon mérgesen nézett Taehyungra.

"Kim Taehyung hányszor kell még elmondanom, hogy ne üsd bele az orrod mások ügyeibe." mondta Seojun, miközben megtörölte a vérző orrát. Nem adta fel, felállt és Taehyungot hasba ütötte, aki az ütéstől a földre esett. Verekedni kezdtek, mindenki köréjük gyűlt, csak hogy megnézhessék, mi történik, de egyikük se próbálta megállítani őket. 

A lábaim remegtek, nagyon féltem, nem tudtam megmozdulni se. 

"Hé! Állj! Állj!" végre valaki jött és megállította őket, Namjoon volt az. Próbálta megállítani őket, amikor megjelent Jimin és Jungkook és lerángatták Taehyungot Seojunról. 

Seojun erősen bámulta Taehyungot. "Gyáva vagy, mi? Gyere!" provokálta Seojun Taehyungot. 

Taehyung megráncolta a homlokát. Seojun felé trappolt, amikor Mr. Kim, az igazgató meglátta, mi történik. 

"HÉ! TI GAZEMBEREK! MIT CSINÁLTOK?!" visszhangzott Mr. Kim hangja a folyosón. Mindenki elnémult és gyorsan befutottak az osztályokba. 

Mr. Kim feléjük lépdelt. "Az irodámba, MOST!" 

A hátukat néztem, ahogyan követték Mr. Kimet az irodájába. Sóhajtottam és egyedül besétáltam az osztályba. 

Ideges lettem, amikor Taehyung és Seojun még órákkal később se jöttek órára. Eljött a szünet ideje és gyorsan kifutottam az osztályból, Taehyungot keresve.

Próbáltam megtalálni őt. Az iroda előtt, az ebédlőben, a könyvtárban, de nem volt sehol. Még Mina sem. Akkor rájöttem, biztos a raktárban van. 

Felmentem a harmadik emeletre, gyorsan kinyitottam az ajtót. Végre sóhajtottam, amikor megláttam egyedül ülni. 

Bementem és becsuktam az ajtót magam mögött. Taehyung rám nézett, de gyorsan el is fordult. "Mit keresel itt?" kérdezte tőlem.

Felé sétáltam és leültem mellé lihegve. "Miért keveredtél bele egy veszekedésbe? Bolond..." mondtam és az arcát vizsgálgattam, ami tele volt horzsolásokkal. "Hadd nézzem." megfogtam a fejét és gyengéden elfordítottam, hogy megnézzem a többi horzsolást is. 

"Omg, omg, most nézd meg. Miért kellett belekeveredned egy ilyen veszekedésbe?!" mondtam és megütöttem a kezét. 

"Áu!" dörzsölte meg a kezét.

"Bocsi! A kezedet is megütötte?"

"Semmiség, oké. Inkább meg kéne köszönnöd, mert megmentettelek attól a gazembertől." mondta.