Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

15.fejezet

A tükörképemet néztem, miközben a hajamat fésültem. A szemeim már nem voltak pirosak a zuhanyzás után.

5.30 volt.

Korán felkeltem és sulira készültem, nem tudtam jól aludni, mert vagy sírtam, vagy rosszat álmodtam. 

Letettem a fésűt. Mit csináljak most?

Leültem az ágyam szélére. A telefonomon játszottam, amikor hirtelen üzenetet kaptam kakaotalkon. 

"HÉ LEE HYEJIN VÉSZHELYZET VAN!"-Taehyung

Kikerekedett a szemem, a szívem gyorsan vert az üzenetet látva. Annyira aggódtam, hogy folyamatosan félreírtam a szavakat, amikor válaszolni próbáltam.

"Mi történik?! Jól vagy?"

-Hyejin

"Nem, légyszi gyere át hozzám most!"-Taehyung

Gyorsan felkaptam a táskámat és kifutottam a szobámból.

"Jó reggelt Hyejin, ma korán fent vagy." köszöntött anyukám, miközben megterítette az asztalt a reggelihez. "Leülsz?"

"Bocsi anyu, mennem kell" mondtam gyorsan és kifutottam a házból.

Gyorsan sétáltam, át a sikátoron, az utcákon, egyre gyorsabbak lettek a lépteim. 

Megszólalt a telefonom.

"HYEJIN SIESS LÉGYSZI"- Taehyung

Nyeltem egyet és elkezdtem futni a háza felé, annak ellenére, hogy a lábaim nagyon fájtak. A fejemben zűrzavar volt, azon gondolkoztam, mi történhetett vele. A szemeim könnybe lábadtak, nagyon aggódtam.

"KIM TAEHYUNG NYISD KI!" ordítottam, a kaput rángatva.

Hátra léptem, amikor kinyílt a kapu, majd az ajtóhoz futottam. Kopogni akartam, amikor kinyílt és egy teljesen oké Taehyung állt a pizsamájában. Rám nézett. 

"JÓ HOGY ITT VAGY GYERE BE GYORSAN" mondta és behúzott. Becsukta az ajtót és felém fordult. 

"MI TÖRTÉNT VELED?!" Végignéztem rajta, de semmi baja.

"A k-konyha!" dadogta

Bementem a konyhába, sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt.

Minden a helyén volt, semmi rosszat nem láttam.

Taehyungra néztem összezavarodva. "Nincs semmi a konyhával?"

"De van."

"Mi az?"

"Nincs étel az asztalon. Csinálj reggelit, amíg felöltözök. Köszi" mondta és vigyorgott.

Mogorván ránéztem. "HOGY MERSZ VIGYOROGNI TE HÜLYE GAZEMBER! AGGÓDTAM MIATT ÉS IDÁIG FUTOTTAM A SEMMIÉRT OMG UGH!" 

Folyamatosan ütöttem őt, miközben ő próbálta kikerülni az ütéseket. Aztán megállt egy helyben és én rögtön abbahagytam.

"Várj." mondta

"Most mi?" ordítottam keresztbe tett kézzel. 

"Aggódtál miattam? Idáig futottál miattam?" mondta 

Nyeltem egyet.

"És akkor mi van?" mondtam.

"Törődsz velem! Szeretsz engem, ugye Lee Hyejin?" Ugratott majd megbökött.

A szívem kihagyott egy ütemet és nagyon kínosan éreztem magamat.

"Megőrültél? Még mindig alszol vagy mi?! Soha nem tetszenél nekem." mondtam és megforgattam a szemeimet.