Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

38.fejezet

"Lee Hyejin, készen vagy?" szólított anyukám a nappaliból.

"Jövööök." válaszoltam. Kora reggel volt. Megfogtam a táskámat és a bőröndömet, majd kisétáltam a szobámból. A szüleim már az ajtónál vártak engem. 

"Menjünk. Ugye nem hagytál itt semmit?" kérdezte apukám. Bólintottam. A szüleim kiléptek a házból és én nehéz szívvel, lassan követtem őket. Itt a vége, nem fogom többé látni ezt a házat.

"Hyejin siess, nem késhetünk el, mert különben lekéssük a gépet." siettetett anyukám. Szaporáztam a lépteimet és kiléptem a házból. Anyukám bezárta a kaput, amíg én még egyszer ránéztem a házra, a könnyeimmel küszködve. Anyu észrevette, megsimogatta a hátamat, hogy felvidítson. 

Fogtunk egy taxit és 6 körül már a reptéren voltunk. Egy óra volt az indulásig, szóval türelmesen vártunk az indulás előtt. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, még mindig nem tudtam elhinni, hogy elhagyom Koreát. 

Amikor végre felszálltam a repülőre, kaptam egy üzenetet Taehyungtól. 

"Jó utazást, ne felejts el felhívni." - Taehyung

Elmosolyodtam, az üzenet elolvasása után kicsit jobban éreztem magam. 

"Köszönöm, ne késs el az iskolából. Most mennem kell, szia." - Hyjein

***

Órákkal később a repülő biztonságosan landolt. Kisétáltunk a reptérről és egy taxi után kutattunk. 

Körbenéztem, nagyon sok olyan ember volt a reptér körül, aki anyanyelvi szinten tudott angolul. Eléggé paráztam, hiszen nem vagyok olyan jó angolból, csak az alap dolgokat tudom. 

"Nézzük meg az új házat Hyejin." mondta apukám, miközben egy taxi állt meg előttünk. Beszálltunk és elindultunk az új házunk felé. Amerika nagyon új volt nekem, a táblákra minden angolul volt írva és még ehhez hasonló dolgok. 

Egy órával később, végre megérkeztünk. Kiszálltam az autóból és megdöbbenve néztem az új házat. Egy nagy ház volt fehér tetővel és szinte minden fehér volt kívülről.  Egy három emeletes ház volt egy Maseratival az udvarban. Rájöttem, hogy kicsit hasonlít Taehyung házára. 

Szinte alig pislogtam, annyira bámultam a házat. "Ez tényleg a miénk?" kérdeztem a szüleimtől. 

Az anyukám kuncogott. "Igen édes. Menjünk és nézzük meg a szobákat." 

Beléptem a házba és egyszerűen lenyűgöző volt. Meleg volt és a berendezés is csodálatos volt. Ledobtam magamat a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Lenyűgöző volt. 

"Hyejin, nézzük meg a szobádat először." hívott anyukám. 

Követtem őt egészen a második emeletig és kinyitottam az ajtót. Felkiáltottam, amikor megláttam, hogy a szobám pasztell rózsaszín - az a kedvenc színem! Befutottam és ráugrottam az ágyra, ami hihetetlenül kényelmes volt. 

Anyu elmosolyodott. "Gyerünk, pakolj ki. Én addig főzök valamit." mondta anyu. 

Felültem az ágyon és körbenéztem a szobámban, ami sokkal nagyobb volt, mint az ezelőtti. A költözés mégsem volt olyan rossz döntés, de nagyon hiányzik Taehyung és mindenki más, plusz Korea és a koreai ételek. 

Ledőltem egy kicsit, de a telefonom felébresztett. Magamhoz vettem a telefont és megnéztem, ki hív. 

"Hé! Mi tartott ilyen sokáig?" mondta Taehyung. 

Halkan elnevettem magamat. "Így mondod, hogy szia?" 

Hallottam, hogy sóhajt. "Jól vagy? Hány óra van ott?" kérdezte.