Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

6.fejezet

Bementem az osztályterembe, az osztálytársaim összegyűrött papírokat dobáltak egymásnak. Az osztályelnök eközben próbált mindenkit rávenni, hogy rendesen viselkedjen. 

Körbenéztem, Taehyung sehol sem volt. Kezdtem nyugtalanná válni, miközben ültem és firkáltam egy lapra.

"Osztály, vigyázz!" Parancsolta az osztályelnök és mindenki leült a saját helyére.

"Jó reggelt mindenkinek!" Köszöntött minket Mrs Jung.

Mindenki motyogott valamit köszönésképpen és leült a helyére. 

"Vegyétek elő a matek házit, körbe megyek és beszedem." Mindenki elővette a lapját, kivéve engem.

Tegnap este túl fáradt voltam ahhoz, hogy befejezzem. Nem is beszélve arról, hogy a tegnap este történteken kattogott az agyam.

Hogyan talált rám Taehyung? Miért mentett meg? 

"Lee Hyejin?" 

A tanár hangja kizökkentem a gondolataimból. "Igen?" 

"Hol van a házi feladatod?" vont kérdőre Mrs Jung.

"Én öm... én..."

"Nem csináltad meg?" szakított félbe. Annyira halott vagyok. Mrs Junggal nem jó ujjat húzni. 

"Miért? Taehyung lettél?" viccelődött.

Ekkor kinyílt az ajtó és Taehyung belépett az osztályba.

"Az emlegetett szamár, Kim Taehyung." mondta "gondolom neked sincs házi feladatod." 

"Miért, volt?" Kérdezte és az osztály halkan felnevetett.

"Milyen büntetést szeretnétek ezúttal?" tette fel a kérdést Mrs Jung. "Nem tudom, válasszon maga." felelte flegmán Taehyung.

Imádkoztam, hogy ne kelljen megint kint állnunk fel tett kezekkel. De helyette, sokkal rosszabbat kaptunk. 

"2 óra elzárás. Jelentkezzetek nálam tanítás után." 

Leesett az állam. Utálom az elzárást. "Mrs Jung, de én nem tudok-" Megálltam, mert rám nézett félelmetes szemekkel. 

Velem ellentétben Taehyung nagyon nyugodt volt és egyszerűen leült, tiltakozás nélkül. Igazából ő már biztosan hozzászokott az efféle iskola utáni elfoglaltságokhoz. 

***

"Menjetek be. Meg se próbáljatok elszökni innen." mondta Mrs Jung és becsapta az ajtót miután én és Taehyung beléptünk. 

Másodpercekkel később, miután tiszta volt terep nyafogni kezdtem. "MIÉRT HAGYTAD, HOGY Ő VÁLASSZON?!"

"Fogd be, ez csak 2 óra semmittevés"

"Ja, de éhes vagyok és haza akarok menni, ughhhhh..."Toporzékoltam.

Leültem az terem közepébe, majd eltoltam a székemet Taehyung elé és mérgesen ránéztem. 

"Mit akarsz?" forgatta meg a szemeit. 

"Semmit. Hogyan, vagyis hol, miért..." habogtam halkan és elgondolkoztam egy pillanatra. Nem tudom, hogy mit kérdezzek először.

"Miről?" Kérdezte és ráhajtotta a fejét a padra, ami közöttünk volt. 

"Hogyan és miért mentettél meg tegnap este?" kérdeztem.

"Hát," sóhajtott és kiegyenesedett. Felém hajolt és belenézett a szemembe. Ideges lettem, valami mély magyarázatra várva. 

"...Meg akartalak tréfálni."

Megforgattam a szemeimet, így már nem is nagyon érdekel. Hátradőltem a székemben. "Mondd tovább!" mondtam.

"...Meg akartalak ijeszteni, ezért egészen a sikátorig követtelek, de aztán meghallottam a sikolyodat" magyarázta,"szóval, igen és utána már tudod mi történt."

Bólogattam, jelezve, hogy megértettem. Vártam, hogy mondjon még valamit, de csöndben maradt.

"Mi az?"

"Nem kérdeztem tőled egy másik kérdést?" tettem fel a kérdést türelmetlenül.

Összezavarodottnak tűnt. "Hogyan és miÉÉRT?"

"Nem tudom miért, talán mert a barátom vagy. Vagyis azt hiszem, szóval segítettem. De legalább már nem tartozok neked 5000 wonnal." mosolygott.

Kacagtam, "Igen, igen, hagyjuk is."

*

Néztem ahogyan az óra ketyegett, de olyan volt elzárásban lenni, mint az örökkévalóság. Szerencsére már csak 15 perc maradt hátra.

Jobbra fordultam, 5 paddal hátrébb aludt Taehyung, hátradőlve a székében, szája tátva, keresztbe tett kezekkel. 

Vigyorogtam. Megzavarjam? Hogyan?

Lábujjhegyen odaosontam hozzá, gondoskodva arról, hogy még alszik. Horkol? Igen.

Kivettem a kihúzómat és óvatosan rajzoltam egy szemet a homlokára. Néha megmozdult, de sikerült ráfirkálnom az arcára. Rajzoltam egy kicsi szívet a szeméhez utolsó simításként. Tessék, kész is a smink. Sokkal szebb mint én. 

Próbáltam nem elnevetni magamat, de felnevette. amikor visszamentem a helyemre és észrevettem, hogy ébren van.

"Mi a baj?" Kérdezte a szemét dörzsölve. 

"Semmi" feleltem mosolyogva.

Sóhajtott és ásított egyet. Felállt, hogy nyújtózzon egyet és az ablakhoz sétált. 

"Nagyon jó idő van ma, várj... Az arcom..." Meglátta a tükörképét az ablaküvegen és felém fordult. "LEE HYEJIN!"

Tovább nevettem, miközben elkezdett kergetni a teremben. 

"TE KIS GAZEMBER, HOGYAN MERTÉL AZ ARCOMRA FIRKÁLNI!!"

Kidugtam a nyelvemet és ELfutottam előle, addig amíg el nem fáradtam. A sarokban kötöttem ki zihálva.

Odajött hozzám, ő is levegőért kapkodott. El akartam futni, de visszanyomott a falhoz. 

"Idő a bosszúra." mondta és kivett egy kiemelőt a zsebéből. 

"NEEEEE!!" Ordítottam miközben megpróbáltam arrébb tolni, de túl erős volt. 

"Maradj, hadd csináljam meg a sminked." mondta és megragadta a karomat, megakadályozva, hogy mozoghassak. Közelebb hozta a kiemelő hegyét az arcomhoz.

"ÁLLJ!" Erősen ráléptem a lábára.

Megpróbálta tűrni a fájdalmad, de nem sikerült, ezért hátraesett. Azonban fogta a kezemet, így én is estem vele. Sikerült éppen ráesnem.

"ÁUU" kiáltotta a fenekét dörzsölve, majd rám nézett.

Kinyílt az ajtó és Mrs Jung belépett az osztályba. 

"Az elzárásotok-"

Meglátott minket abban a ciki pozícióban, belegyökerezett a lába a földbe, nem hitt a szemének.

Legurultam a fiúról és gyorsan felálltam, leporoltam magamat. Taehyung is felállt gyorsan, jó messze állva tőlem.

"M-mrs Jung, öm, jó napot. Végeztünk?" Kérdeztem, próbálva elterelni a figyelmet arról, aminek szemtanúja volt.  

"I-igen, mehettek" mondta és végig nézett rajtunk tetőtől talpig. 

"Szép a rajz a fejeden Taehyung." mondta "Ugye csak egymás fejére rajzolgattatok?"

Mosolygott és elment. 

 Francba.