Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

7.fejezet

Eljött a következő nap. Sajnos a következő óra matematika.

Mrs Jung bejött az osztályba, köszöntött minket, de kerültem a tekintetét. Féltem, hogy még mindig a rossz dologra gondol. 

Mrs Jung éppen a házikat szedte össze, amikor odajött az én asztalomhoz. "Köszönöm, hogy befejezted a munkádat, Ms Lee Hyejin." mondta "különben mehettél volna megint büntetésbe, mint egy bizonyos srác ott."

Ránézett Taehyungra, aki már el is aludt, fejével a padon. 

A tanóra folytatódott még egy jó óráig mire végre vége lett. Mindenki kinyújtózott és sóhajtott, amikor a következő tanár bejött. Humán tárgyak, fúj.

"Jónapot tanulók" köszönött minket Ms Gil vidáman. "oké, ma párba kell állnotok egy projekt miatt."

Mindenki ránézett a másikra, célozva, hogy kivel akarnak párban lenni. Én Minára néztem, az egy és egyetlen legjobb barátomra, akivel mindig párba kerülök a páros munkáknál.

"...De, a párokat én választom ki" Ms Gin mondta és mindenki felnyögött.

"...Jimin és Hoseok, Jungkook és Mina, Jin és Tiffany, Yoongi és Namjoon... Most kinek nincs párja?"

Kínosan felemeltem a kezemet és körülnéztem, hogy lássam, hogy elérhető még e valaki. Hát, sajnálatosan igen. 

"Oké, Taehyung és Hyejin" Ms Gil mondta "de semmi veszekedés!"

Mindkettőnknek leesett az álla.

"Kizárt!" kiáltott fel ellenkezve Taehyung. 

"Mindenki üljön le a párja mellé, utána elkezdtem ismertetni a páros munkátokat. Ez beleszámít a félévi jegybe." utasított Ms Gil. 

Néhányan örültek a párjuknak, miközben néhányan kínosan érezték magukat, mivel olyanokkal kerültek össze, akikkel soha nem is beszéltek. Na meg persze ott voltam én és Taehyung, nem is tettünk egy lépést sem egymás felé. 

Akkor hirtelen egy széket húztak mellém. 

"Szia"

"Mi van" mondtam mérgesen, miután rájöttem, hogy Taehyung ült le mellém. 

Az eligazítás sokáig tartott, Taehyung már el is aludt, az én szemeim is majdnem lecsukódtak, de hallgatnom kellett a tanárt, mert tudtam, hogy én fogok csinálni mindent. 

"... szóval a határidő hétfő!" mondta Ms Gil "Most megbeszélhettek minden szükséges dolgot." 

Eszembe jutott, hogy péntek van. Csak a mai nap és a hétvége áll rendelkezésemre, hogy befejezzem. Sóhajtottam. "Kim Taehyung!" Felébresztettem egy ütéssel. 

Letörölte a nyálát és hunyorogva ránézett az órára. "Az órának még nincsen vége, hagyjál aludni." mondta álmosan és visszahajtotta a fejét a padra.

"Hé! Te hülye, beszélnünk kéne a projekttel kapcsolatban." Újra megütöttem, de ezúttal fel is állt. 

"Ez fáj, oké!" Mondta miközben a hátát fogta. 

"Siess és tervezzünk valamit" mondtam és elővettem egy tollat meg egy lapot.

Kuncogott " Te csinálsz mindent."

Felállt a helyéről és elsétált.

"Hé,hé hÉ HÉ" Utána akartam futni, de arra már elhagyta a termet. 

Sóhajtottam, ez egy kemény projekt lesz.

***

Megszólalt az utolsó csengő, végre elengedtek minket. 

Elindultam a szekrényemhez Mina kíséretében. 

"Jungkook a párom Úristen!!" sikított Mina. Már vagy egy éve bejön neki Jungkook. Bár, igazából sok fiú bejön neki. 

"Végre! Egymásnak lettünk teremtve!" ámuldozott, majd a kezeit a szívére tette drámain. 

"Tsk, persze. Én meg megkaptam V-t és te itt boldog vagy, mert V egyik barátjával vagy párban!" mondtam és becsaptam a szekrényem ajtaját. 

"Héé... Jungkook nem olyan mint Taehyung, oké! Ő kedves annak ellenére, hogy egy rosszfiúval barátkozik." mondta Mina "de igazából, Taehyung is elég helyes."

"MEGŐRÜLTÉL?" bámultam rá döbbenten.

"Mii? A rosszfiúk helyeseek..." vigyorgott. 

"Oh, ne már Mina" mondtam "de most megyek megkeresni azt a nagyon helyes fiút akiről beszélsz, hogy megbeszéljük a projektet." mondtam és otthagytam.

**

Résnyire kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam az elzárásra kijelölt terembe. Taehyung egyedül ült, valamit firkálgatott egy lapra. 

Megköszörültem a torkomat és szerencsére észre is vett. Gyorsan belerakta a papírt táskájába és egy dühös pillantást vetett rám. 

"Te meg mit akarsz?" 

"Meg kell beszélnünk a projektet" emlékeztettem.

"Ugh, dehogy is" mondta és a fejét a a padra hajtotta. "ott a hétvége." 

"Kétlem, hogy eljönnél találkozni velem hétvégén, hogy megbeszéljünk egy iskolai projektet" 

"Teljesen mindegy, amúgy is te csinálsz mindent. Én csak ötleteket fogok adni. Mit is kéne csinálnunk?" Kérdezte.

"Korea történelméről... általánosságban kell beszélnünk Koreáról és bizonyos történetekről és a fejlesztésekről, blahblahblah" magyaráztam 

Ekkor ásított egy nagyot. "Unalmas."

"Csak működj együtt velem most az egyszer! Osztályozni fogják!" ordítottam rá.

"Nem tudnánk holnap megbeszélni? Nagyon fáj a fejem." próbált lerázni.

"Mintha eljönnél holn-"

"Elmegyek." mondta. Kinyújtotta a kisujját "Megígérem." 

Ránéztem. " Tényleg Taehyung, ilyen dolgokra használsz kisujjesküt? Furcsa vagy." 

"Csak azt akarom, hogy higgyél nekem." mondta.

Elmosolyodtam és kinyújtottam én is a kisujjamat. Rám mosolygott azzal a téglalap alakú mosolyával. 

"Akkor most már aludhatok?" kérdezte reményteljesen.

Bólogattam és elindultam az ajtó felé. 

"Hyejin" 

"Mi az?" 

"Tudnál maradni?" 

Teljesen összezavarodtam. "Miért is?" 

"Rosszul érzem magamat és magányos is vagyok." mondta hirtelen. 

Haza akartam menni, de sajnáltam Taehyungot amiért nem érzi jól magát. Sápadt volt és látszott rajta, hogy fáj a feje. Odamentem hozzá és leültem mellé. 

Egyszeree vagy méreg és orvosság.